Meglévő fűtési rendszer egyes elemeinek cseréje
2003/1-2. lapszám | Csorba Tamás | 15 133 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Lapunk mindig fontosnak tartotta, hogy egy-egy vitánál, kérdésnél mindkét fél álláspontját meghallgassa, megjelentesse. Ezért kérjük, hogy reagáljanak az itt megjelenő cikkre, ami a Műanyag-Csőgyártók Szövetségének az álláspontját tükrözi. Mi mindenesetre meg fogunk keresni környezetvédelemmel foglalkozó csoportokat, hogy az ő véleményüket is megismerjük. Szerk.
Magyarország, 2002. decembere. A dunántúli kisváros egyik épületében működik az a könyvkiadó, melynek ügyvezetése keresett meg, mert nemrégiben (másfél éve) kicserélt radiátoraik közül kettő kilyukadt. A karácsonyi ünnepek közelsége miatt hamarosan a helyszínre utaztam munkatársammal, hogy mielőbb segítséget nyújthassunk az okok feltárásában és az esetlegesen szükséges mielőbbi teendők meghatározásában.
Megérkezvén a kiadóhoz az igazgató úr fogadott, és egy jóízű tea kortyolgatása közben elmesélte az elmúlt hetek történéseit. Az első radiátor mintegy három hete lyukadt ki, ezt egyik alkalmazottjuk meghegesztette. Másfél héttel ezután egyszerre két radiátor hibásodott meg melyek, közül az egyik a már korábban „megjavított” fűtőtest volt. Ez az esemény sajnos komoly kárt okozott, mert nagy mennyiségű fűtővíz öntötte el azt a helyiséget, ahol a postázásra váró könyveket tárolták.
Első utam a kilyukadt radiátorokhoz vezetett, mindkettő acéllemezből készült. A lyuk környezetében a fűtőtest agyaga elvékonyodott, rozsdás volt. Kis csavarhúzóval a meglévő, „gombostűfejnyi” lyuk, könnyedén „bővíthető” volt. „Belső korrózió”? – tanakodtam. Talán igen, talán nem! Gyerünk, vizsgálódjunk tovább! Irány a kazánház! A bejárat előtt hóval fedett kazánra lettem figyelmes. – Hát ezt miért száműzték? – fordultam kísérőmhöz, aki néhány hete látja el fűtői munkakörét. „Sajnos az egyik kazánunk kilyukadt, ki kellett cserélni.” – mondotta. Újabb gyanús jel, gondoltam magamban. A kazánházban három lemezkazán és egy bojler nézett velem „farkasszemet”. Kérdésemre, miszerint merre találom a tágulási tartályt, kísérőm pajkosan ezt felelte: – Még nem volt szerencsém hozzá, talán a padláson megtaláljuk.
Nyomozás
Elindultunk a csövek mentén, és hamarosan találtunk is kettőt, melyek az emeleti födémet „törték át”. De feljáratot sehol sem láttunk. Megkérdeztük az egyik „őslakost”, hol lehet feljutni a padlásra? Nem volt szerencsénk. Hágcsó falon kívül, hőmérséklet -6 0C, tériszony minden mennyiségben. Nincs mese, fel kell jutnunk! Felküzdöttük magunkat. Első pillantásra minden a legnagyobb rendben volt. Hőszigetelt tágulási tartály, biztonsági előremenő vezeték szigetelve és „hurokkal” bekötve. De mi ez a csobogás? A tartály fedelét eltávolítottuk, és ekkor láttuk, hogy az 5/4„-os biztonsági előremenő vezeték teljes keresztmetszetében zúdul ki a víz a tartály vízfelszínére. A víz felszíne habzott, hihetetlen mennyiségű oxigént juttatva a fűtési rendszer vizébe. Kísérőmnek is fenn akadtak a szemei: – »Még ilyet?« – mondta elképedve. Hát igen, – mondtam – a lyukadás okát megtaláltuk, de....? És tengernyi kérdésre kerestem magamban a választ: »Rosszul méretezték volna a hurokmagasságot? Ez nem lehet, hiszen a rendszer legalább 15-20 éves, eddig nem lyukadtak ki a radiátorok? Akkor most mitől? Hiszen korábban is voltak acéllemez radiátorok a rendszerben.
Mi történhetett? Gyerünk vissza a kazánházba! Bár nem olyan gyorsan, mint e sorokat olvassák, de megérkeztünk. Most már más szemüvegen keresztül vizsgálódtam. Észrevettem a szokatlanul nagy átmérőjű csöveket, a „hatalmas” osztót és gyűjtőt és a falon egy elmosódott felirat: „1. sz. CALOR szivattyú, 2. sz. CALOR szivattyú”. Azok helyén pedig egy kisméretű, de annál nagyobb vízszállítású és emelő-magasságú fűtési keringtető-szivattyú. És ekkor kezdett derengeni, mi is történhetett. Egyre tisztábban láttam lelki szemeim előtt az elmúlt néhány esztendőben végzett „felújítási és korszerűsítési” munkákat. Gondolom, kedves olvasóm előtt is világos, mi történhetett? A fűtési rendszer minden bizonnyal kiválóan működött egészen addig, míg el nem romlott, mondjuk valamelyik szivattyú, és akkor jött valaki, akinek volt két szivattyúja, vagy vett kettőt, volt szerszáma és ideje, hegeszteni is tudott. Én pedig erre azt mondom: Ez a valaki, akinek mindene volt a szakmai tudáson kívül, jött, és jó pénzért elrontotta azt, ami eddig jó volt; és itt nem a szivattyúra gondolok.
Valószínűleg nem tudta, de lehet, hogy még most sem tudja, bár még az is lehet, hogy sosem tudja meg, mekkora kárt okozott a megrendelőjének, aki még fizetett is érte. Dolgos kezének köszönhetően: Ki kellett cserélni egy lemezkazánt melynek költsége több százezer forint (megjegyzem, valószínűleg hamarosan, de mindenképpen idő előtt a másik két kazánt is cserélni kell). Kilyukadt eddig két radiátor, de várhatóan a többire is hasonló sors vár. A biztonságos üzem érdekében mindenképp cserélni szükséges a belső korrózió miatt anyagában meggyengült acéllemez lapradiátorokat. Egy radiátor cseréje munkadíjjal átlag mintegy húszezer forint, és itt huszonhét radiátorról van szó. Szorozzunk csak: 27x20 000 Ft, azaz 540 000 Ft.
A kár
A kifolyt víz okozta kárt nem tudom megbecsülni, de ismerve a mai könyvárakat ez is több százezer forintra rúghat. És akkor összegzésül: A „dolgos kéz”, a szolgálatkész „szakember” néhány tízezer forint munkadíj ellenértékeként milliós kárt okozott. Ugye, milyen sokba kerülhet egy „olcsó” szakember! De ne csak ezen illető nyakába varrjuk a dolgot. E néhány esztendő leforgása alatt valószínűleg több szerelő is dolgozott a fűtési rendszeren, de egy biztosan, az, aki radiátorokat cserélt. Neki is észre kellett volna venni, hogy ez a fűtési rendszer, amelyikben acéllemez lapradiátorokat szerelt fel, ill. cserélt ki, nem felel meg a vonatkozó szabványoknak, előírásoknak. (Csak megjegyzem, ezek 1981, ill. 1983 óta vannak érvényben).
Tanulságként a cikk mondanivalóját összegezném: Teljesen mindegy, hogy egy fűtési rendszeren milyen változtatást, ill. beavatkozást végzünk, legyen az akár csak egy radiátorszelep vagy radiátor, akár elzáró (sorolhatnám még) cseréje, minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a rendszer megfelel-e a vonatkozó előírásoknak, a jelen kor elvárásainak, és biztosítanunk kell, hogy a rendszer a megrendelő megelégedésére működjön. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mi vagyunk a megrendelő szemében az a szakember, akiben vakon megbízik, hiszen azért fogadott fel minket, mert ő nem hozzáértő. Amikor mi fordulunk szakemberhez azért tesszük, mert nem értünk ahhoz, amihez ő igen. Azt hiszem, elvárható egy autószerelőtől, hogy amikor elvisszük hozzá a Trabantunkat azzal a kéréssel, hogy szereljen bele egy Mercedes motort, tájékoztasson minket, hogy bár nagyon gyors lesz a Trabant, de nem fogunk tudni vele megállni, és az erőátviteli rendszerek (váltó, tengelykapcsoló) sem fogják sokáig bírni.
