A termál terme
2003/1-2. lapszám | VGF&HKL online | 2694 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Tél közepén miről másról is írhatnánk, mint egy jó meleg fürdőről. A szolnoki Tisza Szálló gőzfürdője rendkívül népszerű hely, mert szép, modern, és mégis meghitten otthonos. Amikor pár éve átalakítási munkálatok zajlottak és emiatt pár hónapig zárva tartott az intézmény, szolnokiak százai, ezrei rágták otthon a körmüket, hogy mikor izzaszthatják végre megint magukat kedvenc szaunájukban. Bizony, a szolgáltatásnak folyamatosnak, zökkenőmentesnek kell lennie. Mi azzal az emberrel beszélgettünk, aki fürdő- és műszaki vezetőként mindenért felelős: Csajbók Istvánnal.
Csajbók úr ´68-tól dolgozik a gőzfürdőben, mégis szinte újoncnak számít, ha azt vesszük, hogy a fürdő 1927-től működik. Mégis, amit lehet tudni a létesítményről, azt tudja. Töviről hegyire ismeri a hatalmas, egykor légópinceként használt labirintust, ahol ma a csövek, elosztók vannak, fel tudja sorolni az összes helyet a színháztól az óvodáig, ahova annak idején meleg vizet „exportáltak", fel tudja idézni azt az időt, amikor a tetőn még női meztelen napozó volt (sajnos az akkor újonnan épült tízemeletes szomszéd épület tetejéről távcsöves férfiak hada csüngött naphosszat, ezért meg kellett szüntetni).
Ma már magántulajdonban van mind a szálloda, mind a gőzfürdő. A termálvizet – a felhasználását szabályozó szigorú előírások miatt – csak fürdésre használják, ami nagy kár, hiszen a 900 méter mélyből feltörő, 54 °C-os víz fűtésre is kiválóan alkalmas lenne. Mindenesetre így is van elég megoldandó feladat.
Lyukadás
A régi kút pár éve eliszaposodott, mert kilyukadt a béléscső, ezért azt le kellett betonozni, a szállótól jó ötven méterre pedig újat kellett fúrni. Szerencsére ennek a vízhozama és -minősége hasonló az előzőéhez. A kutat a tavalyi nagy Tisza-áradáskor igencsak féltették. Homokzsákok barikádját emelték köré, mert a folyó vizének nem szabadott beszivárognia az aknába.
Az új kút (mint ahogy a régi is) negatív kút, azaz a vizet szivattyúval kell felhozni belőle. Szívott állapotban a vízszint 7 méterre van a talajszinttől. A szivattyú, amelyet 30 méter mélyre telepítettek 400 litert hoz fel percenként a 2 és ½”-os vezetéken keresztül. A zárt rendszerben a víz egy gázleválasztón át érkezik a gyűjtőtartályokba. A gyűjtőtartályok kettős szerepet töltenek be. A 3 darab, egyenként 40 köbméteres betonóriás egyrészt a vésztartalék szerepét tölti be, másrészt az ülepítés feladatát oldja meg. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a víz befolyik az egyik tartályba, ahol is az ásványi anyagokkal telített, algás folyadék kavarog. Innen alul átengedik a vizet a második tartályba, ahol kiülepszik a fölös anyag, és jó minőségű termálvíz kerül a medencékbe. Persze azért mindig marad némi alga és kirakódás a vízben, hiszen az anyag minősége miatt szűrőt nem lehet használni: a finomszűrőt eldugítja, a durvábbon átmegy. Történt egyszer, hogy egy idősebb úriember panasszal élt a fürdőmesternek, hogy valaki belevégezte a nagydolgát a vízbe (mind a termálvíz, mind az üledéke barnás színű). Jött Csajbók úr ijedten, és azt látta, hogy a bácsi ettől függetlenül vidáman hever a medencében, és a kifolyónak támasztva fejét masszíroztatja magát a vízsugárral, onnan panaszkodik a vízminőségre.
Azok az áldott vendégek
A fürdővezető gyorsan rájött az összefüggésre. Az történt, hogy a bácsi feje majdnem teljesen eldugaszolta a kiömlőt, a csőben a vízszint megemelkedett, és az általában félig telt csőben most teljes keresztmetszetben tele volt. A felső részre kirakódott üledéket a víz kimosta, és mikor az idős férfi néha elvette a fejét, robbanásszerűen kilökte a medencetérbe. A tisztítható részeket (pl. tartályok) két-három havonta tisztítják, a csöveket viszont a szinte folyamatos használat miatt nem tudják. Ez egyszer – bár igen kellemetlen módon – a bácsi megoldotta helyettük a feladatot… Az 54 °C-os vizet természetesen hideg, hálózati vízzel keverik, hogy a megfelelő, 32-39 °C-ra hűljön. Itt nagyon fontos a pontos beállítás, amit kézi szabályozással érnek el. A gőzfürdő fűtését egy 640 kW-os kazán biztosítja, amelynek energiája radiátorokat és légbefúvókat üzemeltet. Szükség is van a nagy fűtőteljesítményre, hiszen egy ilyen célú létesítményben nem elég mondjuk 22-24 °C-ot tartani, 28-32 °C közötti hőmérsékletre van igény. A másik oldalon viszont a nagy gőzképződés miatt a páramentesítés is nélkülözhetetlen, erre szolgálnak a gyorselszívó tetőventilátorok.
A szaunában, ahol 90-100 °C-os hőmérséklet uralkodik, kettő 6 kW-os kályha segít a 16 méternyi 2"-os csőregiszternek, amiben 180 °C-os gőz kering. Ugyanez a nedves gőzkamrában úgy néz ki, hogy a lyukacsos csőregiszterből 60 °C-os gőz szabadul fel, ettől lesz olyan, mint ha egy forró felhőben ücsörögnénk. A regiszter túlfolyója egy edénybe vezet, ahol kamillakivonat van, ettől lesz illatos a felhő. Mikor úgy érezzük, hogy megsültünk és főttünk, belevetődhetünk a 14-16 °C-os hidegvizes medencébe. Szolnokon vannak olyan emberek, akik mindezek előtt még bedobnak egy felest is, felgyorsítandó a vérkeringést. Hát…