Gázbekötések Kisnyomású csatlakozás
2003/1-2. lapszám | VGF&HKL online | 3857 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Bár az ország legtöbb településén középnyomású gázelosztás van, nem elhanyagolható számú kisnyomású gázbekötés üzemel, főként a nagyvárosokban. Tömbházak, soklakásos épületek bekötő vezetéke gyakran – még a városi gázszolgáltatás időszakában – acélcsőből készült, melyek cseréje a korróziós lyukadások miatt történik. Ennek során az elmúlt időben főként anyagában változott a gázvezeték, általánossá vált a polietilén alkalmazása.
A fővároson kívül többnyire megszűnt a vízgyűjtők beépítése, a szabványból is kikerült a lejtéssel történő vezetékfektetés követelménye, a száraz földgáz szolgáltatásának építéstechnológiait kihasználó egyszerűbb, olcsóbb építés vált uralkodóvá. A vidéki, többnyire középnyomású hálózatokat üzemeltető gázszolgáltatók már sok éve átálltak a homogén, teljesen polietilén anyagú bekötésre, a fővárosban ez most lett időszerű. A PE csatlakozású fali átvezetők rendszerbe állítása, a D32-es méretű közterületi vezetéképítés-, a PE anyagú fali felállások kisnyomáson történő engedélyezése új lehetőséget teremtett a hosszú élettartamú, korrózióveszély-mentes gázbekötés építésére. A kisnyomású gázelosztás nem csak a hagyományos belvárosban, hanem a családi házas övezetben is kizárólagosan alkalmazott, ahol a hálózat bővülése, az új bekötések létesítése nagy számban történik. Természetesen a gázbekötés célszerű módja eltérő mind a középnyomású, vidéken általánosan alkalmazott, mind a belvárosi tömbházaknál megszokott optimális vezeték- és szerelvény-elhelyezéstől, a technológiai korszerűsítés ezért folyamatos.
Jelenleg is folyik több technológiai módosítás jóváhagyása, melyek közül talán a gázmérő-elhelyezés új változatai a legjelentősebbek. Szinte az egész országban kérdéses volt az elmúlt évtizedben a gázmérő optimális elhelyezése, jelentős változások voltak, s a változás igénye elérte a fővárost is. Mi volt ennek az oka?
Mint ismeretes, egységnyi térfogatú hideg földgáz és a mérők hitelesítési hőmérsékletének megfelelő, melegebb gáz tömege között jelentős különbség van. A földgáz térfogatát mérő membrános gázmérőkön így 6-8%-os vesztesége is van a gázszolgáltatónak. E veszteséget magasabb hőmérsékletű térben – a lakásban – való mérőelhelyezéssel, vagy a tényleges hőmérsékletnek megfelelően, hőmérsékletkorrekcióval üzemelő mérőberendezés alkalmazásával lehet elkerülni. Sokáig a látszólag olcsó és egyszerű mód, a lakásban történő elhelyezés volt általános, melyet aztán felváltott a hőfokkorrekciós mérők mind gyakoribb telepítése. A magántulajdonban lévő lakásokban elhelyezett gázmérők ellenőrzési problémái a gázszolgáltatónak, a mérőleolvasó látogatása a lakónak és a balesetveszély mindnyájuknak gondot jelent. Főként a középnyomású hálózatra nyomásszabályozóval csatlakozó fogyasztók esetén, akiknél – a helyenként kiiktatott gyorszár miatt – a nyomásszabályozó esetleges meghibásodásakor a felhasadó mérőből kiáramló gáz jelent robbanásveszélyt. Egyrészt e miatt, másrészt a gázfogyasztó igényeinek mind teljesebb kielégítése céljából egyre általánosabb, hogy a szolgáltató a lakó kívánságát figyelembe véve engedélyezi a mérő elhelyezését. Nos, ez várható Budapesten is. A családi házas övezetben mindinkább jellemző a lakáson kívüli mérő telepítésének igénye, mely korrekt módon hőmérsékletkorrekciós mérővel valósítható meg.
Míg azonban a vidéki szolgáltatók területén a korábbi számokban ismertetett HGR sorozatú nyomásszabályozó- és mérőállomásokban a szabályozó helyére „passz-darab" illesztésével a mérő kerítésbe vagy a ház falába telepíthető, a FŐGÁZ Rt. által rendszeresített MR-8 típusú mérők részére teljesen más állomások szükségesek. Az eltérő csonktávolság, méret, illetve a mérőszabályozó esetleges elhelyezésének igénye a korábbitól jelentősen eltérő konstrukciójú mérőhelyet, illetve kötést kíván. A nagy méretű, hőfokkorrekciós gázmérő részére a megszokottnál nagyobb védőszekrény szükséges, mely azonban akár az épület falában, akár kerítésoszlopban, kukatároló falában rejtve is elhelyezhető. Ezzel a telepítési móddal szükségtelenné válik a gázmérő leolvasásához vagy ellenőrzéséhez a lakásokba való bejutás, s közterületről történő hozzáférés esetén a földi elzáró szerelvény. A kerítésoszlopba történő telepítésnél ehhez hátoldalról is kezelhető főelzáróra lehet szükség, illetve növelt kisnyomású hálózatra történő csatlakozás esetén mérőszabályozóra.
Ezek azok a látható csövek és az építményeket elcsúfító dobozok nélküli bekötési módok, melyek a kisnyomású hálózatra való csatlakoztatást a mai kor igényeinek megfelelően valósíthatják meg.
Juhász László
