PVC csövek alkalmazása az épületgépészetben, környezetvédelmi vonatkozások
2003/1-2. lapszám | VGF&HKL online | 14 463 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Lapunk mindig fontosnak tartotta, hogy egy-egy vitánál, kérdésnél mindkét fél álláspontját meghallgassa, megjelentesse. Ezért kérjük, hogy reagáljanak az itt megjelenő cikkre, ami a Műanyag-Csőgyártók Szövetségének az álláspontját tükrözi. Mi mindenesetre meg fogunk keresni környezetvédelemmel foglalkozó csoportokat, hogy az ő véleményüket is megismerjük. Szerk.
A környezetvédelmi vonatkozások egyre erőteljesebben szólnak bele mindennapi életünkbe, így az építkezésbe is. Végig kell gondolnunk minden lépést egy anyag felhasználásánál a beépítéstől a hulladékká válás utánig. Különösen fontos ez olyan anyagnál, mint a PVC, amelyet a környezetvédők sokat támadtak, az egyik első célpontjuk volt. Ennek egyébként haszna is van a PVC-felhasználás szempontjából. A sok vita és tanulmány miatt alapos tudományos kutatásokkal bizonyították a PVC ártalmatlanságát. A környezetvédők által kifogásolt ftalátlágyítók (környezetkárosító hatásuk ezeknek sem bizonyított!) a kemény PVC csövekben nem kerülnek felhasználásra. Konkrét esetünkben a PVC csövek épületgépészeti alkalmazásánál nyugodtan mondhatjuk, hogy nincs probléma a felhasználással. PVC csöveket elsősorban lefolyócsőként használnak az épületen belül, amely kiváló tulajdonságai miatt e területen bevált. Kivételt jelent, ha nagy mennyiségű forró vizet öntenek a lefolyóba hoszszabb időn keresztül. Ma hazánkban kb. 7500 tonna PVC csövet építenek be évente az épületekbe, első sorban lefolyócsőként. Említésre méltó még a PVC ereszcsatorna felhasználás, de ez még nem terjedt el olyan általánosan, mint a fejlettebb ipari országokban. Olaszországban pl. olyan ereszcsatornát is gyártanak PVC-ből, amely első ránézésre rézcsőnek látszik.
PVC
Az épületen belüli műanyag cső-felhasználás nagyobb mennyisége a polietilén, polipropilén és polibutilén, amelyekről a sorozat következő cikkében számolnak be a hozzáértő szakemberek. Meg kell említeni azonban, hogy az épületen belül még számos helyen használnak PVC-t. Elsősorban nyílászárókként, továbbá ide tartoznak az elektromos védőcsövek, kábelcsatornák, kapcsolóelemek, -profilok, padlókárpitok és parkettautánzatok is.
A PVC jó vegyszerállósága, kopásállósága, hosszú élettartama (a ma gyártott csövek élettartamát 100 évre lehet becsülni), mikroorganizmusokkal szembeni ellenálló képessége, nehezen éghető tulajdonsága, valamint viszonylag olcsó ára versenyképessé teszi alkalmazásukat. Ivóvízvezetéknek is felhasználható, hatósági engedéllyel rendelkezik, de ma már inkább más anyagból készült csöveket alkalmaznak erre a célra. Megfelelő adalékokkal elérhető az is, hogy a PVC cső 70 0C feletti hőmérsékleten is használható legyen.
A PVC csövek döntő többségét ugyan az építőiparban használják fel, de nem a lakásépítésnél (pl. csatornacsövek).
Dioxin
A következő vád a tűzeseteknél keletkező gázokra vonatkozik. A PVC nehezen éghető, de csípős, maró sósavgáz keletkezik az égése során. A tűzeseteknél azonban kimutatták, hogy az égési sebeken kívül – amit a nehezen éghető PVC kevésbé okoz, mint a többi éghető anyag – a halál vagy súlyos légzési zavar oka majd minden esetben a szén-monoxid, ami viszont minden szerves anyag égésénél keletkezik, különösen ha kevés oxigén (levegő) áll rendelkezésre. A PVC égésénél rákkeltő dioxin is keletkezhet, de ez egy tűz esetében nem okoz egészségkárosodást. A hulladékégető-művek füstgázából ugyan származhat dioxin a PVC nem elegendően magas hőmérsékleten végzett égetésénél is, de a korszerű füstgáztisztító berendezések ezt kiszűrik, továbbá a keletkező dioxin nagy része más anyagokból (pl. só+szerves-anyag) származik, nem a PVC-ből.
Reális probléma azonban az, hogy a használatból kikerült PVC hulladékról gondoskodni kell. A PVC mint hőre lágyuló műanyag, újrafeldolgozható. Az építőiparban alkalmazott PVC termékek – szerencsére – csak évtizedek múlva jelennek meg hulladékként, de egyre nagyobb mértékben jelentkezik ez a probléma is. Ismeretes, hogy a csomagolási hulladék kezelésére már hazánkban is több mint egy évtizede törvényt alkottak, az építési hulladék kezelésére az EU-ban még jelenleg sincs szabályozás. Az európai PVC-ipar összefogott a műanyag-feldolgozókkal és az adalékanyag-gyártókkal, önkéntes vállalást tettek a gyártás további korszerűsítésére és a hulladék kezelésére, és a kidolgozott program végrehajtása meg is kezdődött. Brüsszelben (az Európai Bizottság és az Európa Parlament) azonban még mindig nem döntötték el, hogy elfogadják-e az ipar önkéntes szabályozását, vagy jogszabályt alkotnak a PVC termékek gyártásához felhasznált adalékanyagok korlátozására, és a PVC termékek hulladékainak kötelező hasznosítására.
Meg kell szervezni
Az építési-bontási hulladék kezelésére folyamatban van az EU-direktíva kidolgozása. (Természetesen ebben nem csak a PVC, és nem is csak a műanyag hulladékok kezelésére határoznak meg feladatokat). Ez a brüsszeli halogatás nem jelent sok jót a hazai ipar számára, ugyanis 2004. májusa után az új rendszabályok automatikusan hazánkban is alkalmazandók, azaz készülni kell a várható szabályozásra. A PVC csövek gyártásánál már kiiktattuk a kadmium vegyületek felhasználását, az ólomtartalmú vegyületek (stabilizátorok) helyettesítésére még egy évtizedet adtak Brüszszelben, ezt is elkezdtük már. A legnehezebb kérdés a használt csövek újrafeldolgozásának (reciklálásának) megszervezése. E téren nem is maga az újrafeldolgozás, hanem a gyűjtés a legnehezebb. Újrafeldolgozást ma is végeznek a műanyagcső-gyártó vállalatok egyes projekteknél (pl. csatornaépítés) nagy mennyiségű (legalább egy teherautónyi) hulladékmennyiség esetében. De éppen a lakásépítésnél és felújításnál keletkező hulladék kis mennyisége és szennyezett (pl. cementes) volta nagyon megnehezíti, illetve gazdaságtalanná teszi a hulladékhasznosítását.
Akárhogy is van, az EU minőségi és környezetvédelmi előírásokat – a saját környezetünk védelmében is – teljesítenünk kell majd. A PVC csövek nemzetközi és hazai gyártói megkezdték a felkészülést az egyre nagyobb mértékű újrafeldolgozásra.
Dr. Muzsay András
a Műanyag-Csőgyártók Szövetsége szaktitkára
