Munkatételek feketén-fehéren
2003/7-8. lapszám | VGF&HKL online | 2749 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Mi szerepeljen az árajánlatunkban? Mit ért meg a megrendelő és mennyire kell őt „hülye civilnek” tekinteni? Erről, a családi házas kivitelezésekről lesz szó az alábbi cikkben.
Kicsit körbeszimatoltunk árajánlat-fronton az országban és érdekes dolgokat találtunk. Talán nem meglepő, de rengeteg kolléga fusizik akár keresetkiegészítésként, akár főállásban. A fusizók – azaz feketén dolgozók – között is vannak tisztességesek és kevésbé tisztességesek. Az előbbiek általában ismerősöknél melóznak, akikkel baráti hangon meg tudják beszélni, mennyit kóstál majd az egész szerelés. Valahogy így hangozhat egy ilyen beszélgetés: „Józsikám, első hangra 200 000-et mondanék neked, de azért át kell még gondolnom. Anynyi biztos, hogy kettőhúsznál nem lesz több, de ezt csak neked csinálom enynyiért.” Józsikám ilyenkor örül, mert neki baráti áron dolgoznak és a végén mindössze kettőtizenötből megúszta -, csak abba nem gondol bele, hogy valójában miért is fizetett ki ennyi pénzt? Mennyibe került egy radiátor felszerelése, egy csövezés, a nyomáspróba?
A megrendelőben, akármennyire is boldog a „baráti árral”, marad egyfajta hiányérzet, az a képzet, hogy kimaradt a dolgokból és nem ért semmit. A szocialista időkből ránk maradt egyfajta szemlélet, amely szerint örüljünk, ha kijön a mester, ne zaklassuk fölösleges kérdésekkel, csak gomboljuk ki a pénztárcánkat. Ma még működik ez, de egyre kevésbé. A következő szint az, amikor egy ismeretlen, telefonkönyvből kinézett, esetleg mások által ajánlott, nem teljesen „tiszta” szerelő jön ki. Ez azt mondja: kötésenként a víz tizenöt, a fűtés húsz. Hogy mikként? – kérdez vissza a megrendelő. És mennyi az egészben? A szerelő nem tudja. Majd menet közben kiderül, mondja, előre csak saccolni tudok. És ő még nem is a legrosszabb. Halottam már olyan esetről, amikor valaki négyzetméterre adott ajánlatot, épületgépészetre! De erről ne is beszéljünk többet.
A megrendelőt márpedig komolyan kell venni, mert különben előbb-utóbb nem lesz megrendelőnk. Még ha mi is vagyunk az egyetlen jelölt egy munkára, akkor is tisztességesen és a legnagyobb fokú precizitással kell eljárnunk a tényleges és az adminisztratív munkában is, mert ha nem, esetleg nem hívnak oda (sem a környékre) többet. Aki azt mondja, hogy nem ír részletes árajánlatot, mert minek dolgozzon, ha nem biztos, hogy ő kapja a munkát, az nem profi. Egy családi ház gépészetére ajánlatot írni nem könnyű, még több éves rutinnal sem. Ám most érkeztünk el cikkünk lényegi mondandójához: vannak gyors és célravezető módszerek is. Ezek közül ismertetnénk röviden az egyiket.
Budapesti kollégánk hívta fel a figyelmünket saját rendszerére. Ő onnan indult el, hogy volt valamikor az IPOSZ-nak egy normagyűjteménye, amiben szerepelt az összes munkafolyamat és azok munkadíja. A kolléga összegyűjtötte négyéves munkásságának papírjait, és az azokban előforduló összes tételt beírta a számítógépébe. Számolt és átlagolt, így mindegyik tételhez hozzá tudott adni egy-egy anyagárat, illetve munkaóra-számot. Az anyagárakat természetesen időnként frissíteni kell és esetenként fel- vagy lekerekíteni. Anynyit megjegyeznénk, hogy a kolléga a saját útján indult el, amiért tiszteletet érdemel, de általános használatra kifizetődőbb és átfogóbb egy költségvetés-készítő program.
Mi a tanulság? Az, hogy használjunk akár magunk által gyártott rendszert, akár papírt-ceruzát, netán költségvetés-készítő programot, mindenképpen adjunk korrekt árajánlatot a vevőnek. Olyat, amelyikből feketén-fehéren kiderül, hogy miért mennyit fizet, olyat, amelynek alapján reklamálni tud, de amire mi is hivatkozhatunk, ha vita van! A tiszta viszonyok nem kedveznek a zavarosban halászóknak, de jók a szakmának és a megrendelőknek.
V. B.
