Munkaügyeskedés

2003/7-8. lapszám | VGF&HKL online |  3183 |

Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az elmúlt években a gyakori szabálytalanságok mellé felzárkózott egy új is. A színlelt munkaszerződés, vagyis amikor vállalkozói vagy megbízási szerződéssel leplezik a munkaviszonyt, s így jelentős járulékokat takarítanak meg, illetve a dolgozó esetleges elbocsátása esetén mentesülnek a felmondási időre járó bér, illetve a végkielégítés kifizetésétől.

A felügyelők egyre többször találkoznak ezzel a problémával. Tény, hogy a dolgozók többnyire nem önszántukból, hanem kényszerűségből vállalják, hogy vállalkozási vagy megbízási szerződést kössenek, s ennek alapján végeznék a munkájukat. Ez számukra hátrányos, hiszen így kikerülnek a Munka Törvénykönyve és adott esetben a kollektív szerződés hatálya alól, és elesnek az azokban foglalt jogoktól és kedvezményektől. A szerződéssel alkalmazott munkavállalók nem számíthatnak felmondási időre, végkielégítésre, és kedvezőtlen helyzetbe kerülnek a táppénz és a nyugdíj kiszámításánál is. Egyes vélemények szerint tejesen lehetetlen a helyszínen megállapítani, hogy a dolgozó milyen szerződés alapján dolgozik, a felügyelők mégis döntenek, s a színlelt szerződések miatt évente százmillió forintnyi bírságot szabnak ki a munkáltatókra. De a kényszervállalkozók témájába már ne menjünk bele…

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke szerint a legtöbb munkavállaló számára normává vált az önkizsákmányolás(?!). A vállalkozók, gazdálkodók zöme rövid távú célokat tűz maga elé, az alkalmazottak pedig a munkában maradásért küzdenek. A munkaügyi ellenőrzéseken a felügyelők minden alkalommal találkoznak a feketemunka valamilyen formájával: hiányos, vagy egyáltalán nincs munkaszerződés, nem adják ki a szabadságot, vagy éppen külföldieket foglalkoztatnak engedély nélkül. A felügyelők kevesen vannak, nem túl kedvező anyagi és technikai körülmények között dolgoznak, így évente a munkáltatóknak csak néhány százalékát képesek ellenőrizni. A felügyelőség ereje nem elegendő a valóban nehéz esetek felderítésére. Manapság 800 000 munkáltató van, s mindössze 400 felügyelő. Ez magyarázhatja, hogy a felügyelők a könnyen ellenőrizhető területeken szívesebben végeznek munkát. Évente megközelítőleg 45 000 munkáltatóhoz jutnak el az OMMF munkatársai, azaz az összes munkáltatónak még tíz százalékát sem ellenőrzik. Ennek azonban csak a fele munkaügyi ellenőrzés, a másik fele munkavédelmi célokat szolgál.

Az ellenőrök jellemzően váratlanul érkeznek. Ellenőrzéseik eredményeként minden esetben találnak kisebb nagyobb hiányosságokat, amit könyörtelenül szankcionálnak. Érdemes ezt megelőzendő, megtenni a szükséges lépéseket. Olcsóbb előre szakemberekkel megcsináltatni a szabályzatokat, szerződéseket. Bár valószínű, hogy az így is leterhelt „szakemberek” nem lesznek olcsók. Az Európai Unióban, vagy tágabban, a fejlett ipari országokban szintén rendszeresen ellenőrzik a munkáltatókat. Ott az átlagot tekintve a magyarnak mintegy kétszerese az ellenőrzött munkáltatók száma. Az összehasonlítás azonban nehéz, hiszen például Németországban egészen más a munkáltatói összetétel, más a gazdaság helyzete, s tegyük hozzá, a hatóság és a munkáltatók együttműködése is lényegesen jobb, mint hazánkban.

Magyarországon az évi 45 000 munkáltatói ellenőrzés csak a jéghegy csúcsát vizsgálja. A hatóság vezetői szerint csupán a legrosszabb, a legkirívóbb eseteket, és a legszélsőségesebb szabálysértéseket vizsgálják. Szerintük a felügyelőik oda mennek, ahol szinte biztosra vehető a szabálytalan foglalkoztatás. Ez főként a kisebb vállalkozásokra jellemző. A korábbi ellenőrzések ugyanakkor azt bebizonyították, hogy a nagyobb munkáltatóknál, sőt az egészen nagy szervezeteknél is előfordul, hogy bizony munkavállalási engedély vagy munkaszerződés nélkül alkalmazzák a dolgozókat. Ilyen eredményt hozott többek között néhány bankban, illetve a Magyar Televízió Rt.-nél végzett ellenőrzés is. Mindkét esetben súlyos szabálytalanságokat találtak, sőt mint ismert, a televízióra csaknem 100 millió forintos bírságot is kiszabtak, elsősorban külföldiek szabálytalan foglalkoztatása miatt. Azt persze le kell szögezni, hogy az esetek döntő többségében a munkáltatók nem szándékosan sértik meg a szabályokat, hanem egyszerűen nincsenek tisztában a jogszabályokból fakadó kötelezettségükkel. Nagyon sokan hiszik például azt, hogy próbaidőre nem kell munkaszerződést kötni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden munkaviszonyhoz, még az egyórás munkavégzés esetében is meg kell kötni a munkaszerződést. A felügyelők természetesen nem válogathatnak aszerint, hogy tévedés, tájékozatlanság vagy éppen szándékosság miatt sértik-e meg a jogszabályokat. Előszeretettel koncentrálnak azokra a munkahelyekre, ahol nagy valószínűséggel az elemi munkaügyi előírásokat sem tartják be. Ez elsősorban az építőiparra(!), a mezőgazdaságra és a kereskedelemre jellemző. Itt azért megjegyeznénk, hogy talán nem meglepő ezen ágazatok vezető szerepe a szabálytalanságokban, hiszen itt a legnagyobb az idényjellegű, alkalmi munkák száma, a külföldi, szakképzetlen munkaerő foglalkoztatása, akiknek alkalmazása rengeteg időbe telik és bürokráciával jár -, amitől szívesen „eltekintenek” a munkaadók, már ha piacon akarnak maradni. Itt nem ártana némi elnézés a felügyelet részéről, de még jobb lenne enyhíteni a szabályokon, mert ha minden így marad, akkor az építőipar továbbra is könnyű préda, pofozógép lesz.

Az OMMF a munkavédelem szempontjából is ellenőrzi a vállalkozásokat. 1998-ban megállt a munkahelyi balesetek számának csökkenése, és évente csaknem 27 ezer balesetet regisztrálnak. Ez azonban csak a bejelentett esetek száma. A valóságban a szakemberek szerint ennél legalább 25 százalékkal több baleset történik, csak éppen a gazdálkodók ezeket nem jelentik. Ez is összefügg a feketefoglalkoztatással, hiszen nyilvánvaló, hogy ha egy zsebbe fizetett munkatárs megsérül, az őt alkalmazó munkáltatónak nem az lesz az első dolga, hogy bejelentse az ügyet a hatóságoknak.

Önmagában a felügyelőség, sőt semmiféle hatóság nem elegendő a problémák megoldáshoz. A hatóságok is tudják, hogy az ellenőrzéstől sem lehet a helyzet gyökeres változását várni. A közelmúltban az adóhivatal és az OMMF megszervezte az első közös ellenőrzési akciót, ami igen hatékony volt. Sajnos ez ismét felhívta a figyelmet arra, hogy milyen kiterjedt a feketemunka. Amíg a munkáltatóknak elemi érdekük az illegális foglalkoztatás, addig csak kis lépéseket lehet tenni. Hosszabb távon a gazdaság élénkülése és az elvonások csökkentése jelenthet megoldást a szabálytalanságok mérséklésére. Ez azonban még várat magára.

Az Országos Munkaügyi Tanács munkáltatói oldalának képviselői szerint ma nincs versenysemlegesség a munkaügyi ellenőrzésben, hiszen a felügyelők elsősorban a törvényes keretek között működő vállakózókat ellenőrzik és szankcionálják, s éppen azokhoz nem jutnak el, akik a leginkább megsértik a törvényeket. Ellenérzést kelt a munkáltatókban a felügyelők túlzott jogköre, illetve az is, hogy érdekeltek a büntetések kiszabásában. A munkaügyi ellenőrzési törvényt a munkaadók többsége fenntartásokkal fogadta. Gyakorlati tapasztalataik alapján – véleményük szerint – beigazolódtak szakmai kifogásaik. A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény ugyan nagyon hiányzott, de sajnos a jogszabály, amely idestova 6 éve hatályos, nem szolgálja elég hatékonyan a feketegazdaság visszaszorítását. Már az Érdekegyeztető Tanácsban lefolytatott vitákon is jelezték azt az aggályukat, hogy a törvény nem a feketemunkát, hanem a munkaügyi nyilvántartást ellenőrzi majd. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy ez így is van. A munkaügyi felügyelők elsősorban azokat a legális munkáltatókat keresik föl, akik nyilvántartást vezetnek, és fizetik a közterheket is. A felügyelők itt is találnak persze hibákat, késéseket, például, hogy a munkaszerződés aláírása egy napot csúszik, vagy nincs aláírva a jelenléti ív stb.

Ahol igazi feketemunka van, oda az ellenőrök el sem jutnak, mert az esetek többségében – tegyük hozzá, teljesen érthető módon – nem is mernek odamenni. Nem éppen versenysemleges megoldás, hogy a legális, esetenként hibázó munkáltatókhoz eljutnak a felügyelők, miközben azok kimaradnak a látómezejükből, akik teljesen illegálisan alkalmaznak munkásokat, vagy éppen külföldieket. Kifogásolják, hogy a törvény alapján a felügyelők bármikor, bejelentés nélkül ellenőrizhetik a munkahelyet, és ha úgy látják, leállíthatják az üzletmenetet. Ez egyértelműen túlzás, figyelembe véve azt is, hogy más hatóságoknak ehhez nincs joguk, még az APEH is bejelentkezik, ha ellenőrizni kíván. Az sem elfogadható, hogy a munkaügyi bírság negyven százaléka az OMMF-hez kerül, mintegy a dologi kiadások pluszforrásául. Ez erkölcsileg megengedhetetlen, hiszen így a felügyelők eleve érdekeltek a büntetés kiszabásában, és nem a segítő szándék vezérli őket. Emiatt fordul elő, hogy olyan esetben is büntetnek, amikor a gyakorlati élet teljesen ellentmond a szabályozásnak. Ilyen például a szabadság kiadása vagy ki nem adása.

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség tapasztalatai szerint az ellenőrzött munkáltatók 25-30 százalékánál bukkannak a „feketefoglalkoztatás” különböző formáira. A leggyakoribb szabályszegés az, hogy a munkavállalókkal nem kötnek munkaszerződést, vagy ha igen, az hiányos. Gyakori szabálytalanság még a minimálbérnél is alacsonyabb fizetés, a pótlékok kifizetésének elmaradása, illetve a megengedettnél több túlóra elrendelése. Általában ritkán fordul elő, hogy a munkáltatók nem adják ki a dolgozót megillető igazolásokat, s a tapasztalatok szerint a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek szabálytalan foglalkoztatása sem gyakori. Az ellenőrzések során a felügyelők nemigen találkoznak a szakszervezeti tisztségviselők kedvezményeinek és munkajogi védelmének megsértésével sem.

Az 1996. évi LXXV törvény szabályozza az ellenőrzés célját, feladatát

• A törvény feljogosítja a felügyelőt, hogy bejelentés nélkül bármely munkahelyen, ahol munkavégzés folyik, ellenőrzést tartson. Joga van az iratokba betekinteni, azokról másolatot készíteni, valamint a fénykép és hangfelvétel készítéséhez nem kell beleegyezést kérnie.
• Joga van a munkáltatót és a munkavállalókat, valamint a munkaterületen tartózkodókat igazoltatni, meghallgatni, és erről jegyzőkönyvet készíteni.
• Megbízólevél nélkül, fényképes igazolvány felmutatásával bárhol és bármikor ellenőrzést tarthat. Személyes biztonsága, valamint az ellenőrzés eredményessége érdekében a rendőrég segítségét is igénybe veheti.
• Ellenőrizheti a munkaviszony létesítésével kapcsolatos jognyilatkozatokat: munkaszerződéseket, megbízási és vállalkozási szerződéseket, és azok pontosságát.
• Ellenőrzik a nők és fiatalkorúak foglalkoztatására vonatkozó előírások betartását, pl. a nőknél terhesség esetén az egészségre ártalmas munka végzése alóli felmentés, ha pici gyermek van, és az anya nem marad otthon vele három évig, akkor a gyerek egyéves koráig, milyen munkaidő kedvezmények illetik meg, és ezeket megtartja-e a munkáltató. Több műszakos beosztás a gyermek bizonyos életkoráig csak a munkavállaló hozzájárulásával lehetséges.
• Ellenőrzik a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó előírások betartását.

A törvényes munkaidő heti 40 óra volt eddig, és az is maradt, csak a munkaidőt a munkáltató a munkavállalóval történő megállapodás alapján többféleképpen beoszthatja. Ha egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmaz, akkor a munkaidő napi 12 óra is lehet, természetesen nem mindennap, mert a heti törvényes munkaidőt figyelembe kell venni. Ha munkáltató munkaidő-keretet nem határozott meg, akkor a törvényes munkaidő feletti munka egyértelműen túlmunkának minősül. Ha viszont munkaidő-keretet határozott meg, akkor az lehet havi, sőt kéthavi munkaidő keret is, de ebben az esetben a havi, vagy kéthavi munkaidő összegződik, és ez idő alatt kell teljesítni a törvényes munkaidőt. Előfordulhat az is, hogy egyik hónapban a munkavállaló 180 órát dolgozik, bár a törvényes százhatvan óra volt arra a hónapra, de a második hónapban annyival kevesebbet dolgozik, amennyivel az előző hónapban többet. Nagyon fontos, hogy a két hónap átlaga nem haladhatja meg a törvényes munkaidőt, mert ha meghaladja, akkor ez túlmunkának minősül. A módosított törvény szerint az éves túlmunka 200 óra lehet. A pihenőidő tekintetében a törvény azt mondja, hogy legalább 6 óránként 20 perc munkaközi szünetet kell tartani, mely része a munkaidőnek. Pihenőidőnek minősül a két munkavégzés közötti idő is. A törvényi előírások szerint a két munkavégzés között 11 óra pihenőidőt kell biztosítani, de ettől a munkáltató és a munkavállaló közötti megállapodás alapján el lehet térni, és a pihenőidőt nyolc órára lehet csökkenteni. A multicégeknél gyakran előfordul, hogy a pihenőidőt nem tartják be, ezért a munkaügyi ellenőrzések során bírságokkal kényszerítik ki a törvényi előírások betartását. A munkavállaló részére az ebédelési lehetőséget is biztosítani kell, mely minimum 30 perc, de ez nem része a munkaidőnek. Ezt a munkaszerződésben rögzíteni kell. A tényleges ebédszünet alatt a munkavállaló nem végezhet munkát.

• A felügyelőség a minimálbérre vonatkozó előírások betartását minden esetben ellenőrzi. Ha valaki részmunkaidőben dolgozik, akkor a minimálbérre vonatkozó előírást úgy kell értelmezni, hogy a bért arányosan csökkenteni kell a munkaidő függvényében. Az ellenőrzés során nem lehet megállapítani, hogy a részmunkaidősként nyilvántartott munkavállaló valójában rövidebb munkaidőben dolgozik, de ezeket a munkáltatókat sűrűbben ellenőrzik, előfordulhat, hogy egymást követő napokon is történik ellenőrzés. A munkaszerződésben minden esetben rögzíteni kell, hogy a munkavállaló részmunkaidős, és a részmunkaidő tartama heti húsz vagy harminc óra.Több esetben előfordult a munkavállaló megbetegedésénél, hogy a munkavállaló jelentette fel munkáltatóját, mert a részmunkaidő arányában kapta a dolgozó a táppénzt. Ebben az esetben a munkavállaló saját érdekeit nézi, és nem a munkáltatóét.
• A felügyelők ellenőrzik a külföldi munkavállalókat is. Külföldi munkavállalót lehet foglalkoztatni, de csak akkor, ha munkavállalási engedéllyel rendelkezik. A munkavállaló soha nem kérhet engedélyt a foglalkoztatásra. Ez minden esetben a munkáltató feladat. A foglalkoztatási törvény alapján, amennyiben 30 nap alatt nem tudnak biztosítani magyar munkavállalót, akkor lehet megigényelni a külföldi munkavállaló részére az engedélyt, és ez újabb minimum harminc nap. Nagyon sokan nem várják ki ezt a több mint két hónapos időt, és törvénytelenül foglalkoztatják a külföldi munkavállalót. Amennyiben a felügyelet az ellenőrzés során ilyen esetet felderít, minimum 200 000 Ft büntetést szab ki munkavállalóként, melyet a Munkaerő-piaci Alap javára kell befizetni. Ha három éven belül megismétlődik az engedély nélküli foglakoztatás, már 400 000 Ft a büntetés munkavállalóként. Ugyanilyen engedély nélküli foglalkoztatásnak minősül, ha munkavállalási engedéllyel rendelkezik a külföldi, de nem arra a helyre, vagy arra a munkakörre vonatkozik az engedélye, ahol, vagy amiben foglalkoztatják. Azokat a külföldi állampolgárokat, akik engedély nélkül dolgoztak, a rendőrség kiutasítja az országból. Ha magánszemélyként bármilyen munkavégzéssel megbízunk külföldi állampolgárt, hiába nem vagyunk munkáltatók, ugyanezek a 200 000 Ft, illetve 400 000 Ft-os bírságot alkalmazzák velünk szemben.
• A munkaügyi felügyelő ellenőrzése során, mint elsőfokú szabálysértési hatóság jár el. Ez azt jelenti, hogy a szabálysértési törvényben megfogalmazott tényállások fennállása esetén szabálysértési bírságot szabhat ki. Erre általában akkor kerül sor, ha egy fő foglalkoztatását észlelik. Ha már kettő vagy több személy foglalkoztatása vagy több hiányosság fordul elő, abban az esetben munkaügyi bírság kiszabására kerül sor. A kisebb súlyúaknál szokták a szabálysértési bírságot alkalmazni, melyet, ha jogosnak vélnek, ajánlatos elfogadni, mert annak összege maximum 10 000 Ft és minden esetben csekken kell befizetni. A munkaügyi felügyelő készpénz átvételére soha nem jogosult, számítani kell a magukat felügyelőnek kiadó csalókra.

K. M.

---