A gázszerelői igazolvány mellett
2003/6. lapszám | VGF&HKL online | 2295 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ebben a rovatban általában olyasmiről írunk, hogy mit kellene mondania a szerelő kollégának, hogyan kéne meggyőznie a megrendelőt, hogy a jobb, minőségi megoldást válassza. Mostani írásunk a látszat szerint kicsit kilóg a sorból – de ez valóban csak a látszat. Furcsa dolog ugye magunkat ajánlgatni: figyeljen már, kedves vevő, én jobb vagyok, mint a másik. De szükség van rá, több okból is. Akinek van igazolványa, az más kategóriát képvisel, mint az, akinek nincs, de ennek sajnos a megrendelők, a civilek nincsenek tudatában. Őket – eddig – nem sikerült megfelelően informálni, valószínűleg akkor sem ismernének fel egy gázszerelői igazolványt, ha szembe jönne velük az utcán. Márpedig az igazolványnak ez a fő funkciója: az dolgozhasson, akinek van, és ne pedig az, akinek nincs.
Vegyünk egy alaphelyzetet. Egy potenciális megrendelő elhív minket, hogy adjunk árajánlatot épülő családi házának épületgépészeti munkáira. Megírjuk az ajánlatot, és szóban átbeszéljük a megrendelővel. Nos, ekkor említsük meg feltétlenül, hogy van gázszerelői igazolványunk! Amikor pedig a delikvens visszakérdez, hogy mi is az, magyarázzuk el neki, valahogy így.
- A gázszerelői igazolvány arra jogosít, hogy az általam kivitelezett gázos rendszert átadjam a gázszolgáltatónak, aki e nélkül nem ad gázt. Akinek nincs igazolványa, nem tarthat átadást. Megrendelő kérdése: akkor hogyhogy jelentkezett olyan szerelő is a munkára, akinek nincs igazolványa?
Válasz: mert az is át tudja adatni valószínűleg, valaki mással, egy ismerősével, akinek van.
Kérdés: hát nem ugyanolyan jó az is? - Nem. Mégpedig azért, mert akkor hirtelen mindenki leveti magáról a felelősséget (tisztelet a kivételnek). Aki kivitelezte a rendszert, mivel nem adta (adhatta) a nevét hozzá, amint leszámolták a kezébe a pénzt, veszi a kalapját és vissza se néz. Papíron ő ott sem volt, nem is létezik, nem ér a neve. Aki megcsinálta helyette az átadást, az nem ismeri a megrendelőt, a rendszert, de nem is kívánja megismerni. Ő tett egy szívességet valakinek (esetleg némi pénzmagért), de hogy ezek után is foglalkozzon a dologgal, az számára nem éri meg. A megrendelő magára marad, és bármi probléma előadja magát működés közben, azt egyedül kell megoldania. Ellenben az a szerelő, aki maga készítette és adta át a rendszert, felelősséget is érez iránta. Ha baj van, jön és segít, felhívja a figyelmet a beüzemelésre, a karbantartás szükségességére, vissza-visszajár ellenőrizni a rendszert.
- Akinek van igazolványa, az jól képzett szakember. Annak van mestervizsgája, technikus vagy mérnökképzettsége. Tanfolyamot végzett, ahol bizonyította tudását.
- Talán nem mellékes – van erkölcsi bizonyítványa, azaz megbízható erkölcsi szempontból is.
Hát ennyi lenne röviden. Ami a legfontosabb: ha a gázszerelői igazolvány mellett érvelünk, akkor nem csak és nem elsősorban magunk mellett szólalunk fel! Hanem a szakma mellett, annak tisztaságáért, hogy minél kevesebb kontár legyen közöttünk.
