Játék a tűzzel
2003/6. lapszám | VGF&HKL online | 2643 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Amikor a tűzvédelem témáját kiválasztottuk, nem is gondoltuk, mekkora fába vágtuk a fejszénket. Kutatásunk eredményeként több mint harmincezer szónyi, a témába vágó törvényt és rendeletet találtunk. Amellett, hogy a tűzmegelőzésre nyilvánvalóan szükség van, kiszemezgettük a legérdekesebb és legellentmondásosabb részeket a törvénykezésből, mert bizony akad ilyen.
A tűzvédelem, a tűzbiztonság fontos dolog. A probléma nem is az elvekkel van, hanem a gyakorlattal. Például megalkotnak egy törvényt, egy rendeletet, ami leírja a szabályokat és a teendőket. Ezt lelkesen igyekeznek betartani azok, akikre vonatkozik, viszont az ellenőrző személyek, a bürokraták a törvénynek nem a szelleme, hanem a betűje szerint eljárva bárhol, bárkinél és bármikor találhatnak hiányosságot – ami büntethető és büntetendő. Akivel pedig egyszer kétszer végigjátszották már ezt, az úgy ahogy van, megutálja az egészet. Lássunk egy-két példát. A gazdálkodó tevékenységet folytató magán- vagy jogi személyeknek, ha a munkavégzésben részt vevő családta-gokkal együtt ötnél több munkavállalót foglalkoztatnak, vagy ha ötvennél több személy befogadására alkalmas létesítményt működtetnek (illetve a fokozottan tűz- és robbanásveszélyes besorolás esetén és kereskedelmi szálláshelyeken), tűzvédelmi szabályzatot kell készíteniük. Ez szakmánkban különösen nehéz, hiszen tűzveszélyes tevékenységre, illetve változó munkahelyre szól. A párhuzam kísérteties a kockázatelemzés témájával – bár azt meg kell hagyni, hogy a tűzvédelmi szabályzatnak legalább van értelme…
Itt lép be a törvény BETŰJE. Sok tűzoltótiszt szeret sétálni – hiába, az egészséges életmód! Séta közben imígy-amúgy mindig betévednek egy telephelyre, ahol rákérdeznek a tűzvédelmi szabályzat meglétére, hozzátéve, hogy amennyiben nincs, vagy hiányos, hárommillió forintig terjedő pénzbírság jöhet. Avagy: ők megoldják a kérdést 50 000-ért.
De ne legyünk ilyen drasztikusak. A „tüzes szakemberek” számára kereseti forrás a Tűzvédelmi Szabályzat elkészítése, annak ismertetése, betartatása, valamint az időszakos tűzvédelmi felülvizsgálatok megtartása is. A Szabályzatot az állandó és az ideiglenes jelleggel működő létesítményekre a rendeltetésszerű tevékenység megkezdése előtt egyaránt el kell készíteni. A Szabályzatot a tűzvédelmi helyzetre kiható változás esetén úgy kell átdolgozni, hogy az naprakész legyen – tehát itt is folyamatosan szükség van egy szakemberre! A Szabályzatban foglaltakat a munkáltató – a tűzvédelmis segítségével – a munkavállalókkal köteles ismertetni. Az oktatás megtörténtét oktatási naplóban kell rögzíteni, és azt az érintettek aláírásával igazolni – vajon ezt ki csinálja? Eltalálták – a tűzvédelmis. A Szabályzat mellékleteként Tűzriadó Tervet kell készíteni az „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekre. A Tűzriadó Tervben foglaltak végrehajtását szükség szerint, de legalább évente az érintettekkel gyakoroltatni és annak eredményét írásban rögzíteni kell. Aztán ott van még a villám- és érintésvédelem, amelyeket szintén dokumentálni kell.
Nem tudom, miért, de az emberben óhatatlanul is feltámad a gyanú, hogy a törvények és rendeletek alkotói, akik maguk is szakemberek a tűzvédelem területén, úgy írták le a szabályokat, hogy biztosítsák maguknak a biztos és állandó jövedelmet. Mondani sem kell, hogy itt is létezik az az összefüggés, hogy mivel egy képzett tűzvédelmis bárhol és bárkinél talál büntethető hibát, a munkaadónak célszerűbb alkalmaznia őt, minthogy megbüntessék. Ha ő már foglalt, jó lesz egy másik kolléga is, mert hát holló hollónak nem vájja ki a szemét.
A tűzvédelemmel kapcsolatos főbb törvények és rendeletek
- 1996. évi XXXI. Törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról
- 116/1996. (VII. 24.) Korm. Rendelet a tűzvédelmi bírságról
- 27/1997. (IV. 10.) BM rendelet a tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány beszerzésére vonatkozó szabályokról
- 30/1996. (XII. 6.) BM rendelet a tűzvédelmi szabályzat készítéséről
- 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról
- 32/1997. (V. 9.) BM rendelet a tűzvédelmi szakvizsgára kötelezett foglalkozási ágakról és munkakörökről
- 3/1998. (I. 12.) IKIM rendelet egyes hegesztett szerkezetek gyártását végző gazdálkodó szervezetek alkalmasságának igazolásáról
- 31/1994. (XI. 10.) IKM rendelet Hegesztési Biztonsági Szabályzat kiadásáról
- 2/2002. (I. 23.) BM rendelet a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról
A bürokratikus, némileg öncélú jogalkotás ebben az esetben is elérte a célját, már ha az volt a cél, hogy a szabályokat annyira átláthatatlanná tegyék, hogy szükségessé váljon a tűzvédelmis szakember alkalmazása. És ami szintén a pénztárcánkhoz szól: a tűzvédelmi bírság felső határa hárommillió forint. Ez sem feltétlenül egyszeri összeg, a bírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónap elteltével ismételten kiszabható, amennyiben a feltételek még fennállnak.
Apró tüske, de fájdalmas, a tűzoltókészülékek esete. Félévente ellenőrzés – jó, kell. De mit tartalmaz egy ellenőrzés, ami 400 forintba kerül? Milyen szakértelmet fizetünk meg, ami – sokat mondok – két perc készülékenként? Sajnos itt néhány monopolhelyzetben lévő cég szép summára tesz szert – amit másra is lehetne költeni. Zárszóként annyit: félreértés ne essék, a szabályozás nagy része jó, van értelme. Kell az önellenőrzés, a negyedéves bejárás, de az ellenőrzés is, hogy biztonságban, biztonságosan dolgozhassunk. Ami rossz, az néhány bürokrata és „megélhetési szakember” hozzáállása.
A jogszabályban meghatározott foglalkozási ágakban és munkakörökben csak tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező személy foglalkoztatható.
Szerencsére a mi szakmánk ilyen: ide tartoznak a hegesztők és nyílt lánggal járó munkát végzők, illetve a gáznemű vagy folyékony tüzelőanyagot hasznosító tüzelő-, fűtő- és technológiai berendezések szerelését, üzembe helyezését, javítását, karbantartását végzők. A vizsgát, gondolom, ismerik; 15 000-25 000 Ft-ért leteheti bárki. Azaz nem leteheti, hanem le kell tennie, ha dolgozni akar, méghozzá ötévente újra és újra. Felmerül a kérdés: miért kell ötévenként ugyanazt megtanulni? Az ismétlés okán? Ez még elfogadható is lenne, ha nem létezne olyasmi, hogy gázszerelői igazolvány, amit a „veszélyes tevékenység” jelszavával hoztak létre. Nem lenne értelmes dolog összekötni a kettőt? Nem lenne kielégítő, hogy aki a „veszélyes” gázzal dolgozik, az képes legyen a „veszélyes” tűzzel is bánni? Talán néhány ponttal több a tananyagban már megtenné, és nem húznának ki több pénzt fölöslegesen a gázszerelő zsebéből. Mert lássuk be: a tűz elleni védekezés nem indokolja azt, hogy pár évente újat tanuljunk róla.
