Hogyan él a szomszéd?
2003/5. lapszám | VGF&HKL online | 2616 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Azaz a régi szomszéd, ugyanis Csehország azóta nem határos velünk, mióta elvált Szlovákiától. Mégis érdekes számunkra hasonló adottságai, földrajzi fekvése, 20. századi történelme, politikai helyzete miatt. Mire jutottak ők a majdnem egy időben történt rendszerváltás óta? Előrébb vannak nálunk vagy hátrább? Ezen kérdések megválaszolására kértük Julius Simko urat.
Simko úr Szlovákiából származik, egy Pozsony melletti kis helységben született. Villamosmérnöki végzettségét Prágában szerezte, de emellett környezetvédelmi területen is van diplomája. Ez utóbbi tanulmányain belül tett szert gépész, illetve légtechnikai ismereteire. Tudással felvértezve tért vissza szülővárosába, Vrútkyba. Pozsonyban helyezkedett el, mint üzemmérnök a helyi elektromos üzemben, itt dolgozott 1963-tól ´67-ig. Szlovákiában éppen ezidőtájt folyt a vasút villamosítása felelőségteljes és szakmai kihívásokkal teli időszak volt ez. Ám ha itt marad Simko úr, akkor most nem írnánk róla, hiszen a villamosság nem a mi témánk. Szerencsére síelés közben érte őt egy kisebbfajta (?) baleset; megismerkedett egy nővel. Az ismeretségből szerelem, a szerelemből házasság, a házasságból költözés lett. A cseh asszonyka szülővárosában, a lengyel határ mellett fekvő Náchodban telepedtek le, és élnek azóta is.
Itt Simko úr a Stavostroj vállalathoz lépett be, ahol úthengereket gyártottak, a legkisebb vibrációs típustól kezdve a legnagyobb monstrumokig. Julius Simko a minőségellenőrzési osztályon kapott munkát. Itt már a brnoi kutatóintézettel együttműködve egyre több gépészeti, légtechnikai kérdést kellett megoldania, sőt volt, amikor hatáskörén kívül eső dologgal foglalkozott. Ilyen volt az anyagpróbáknál keletkező, jelentős mennyiségű hulladékhő hasznosításának kérdése. Ezt egy akkoriban nem szokványos módszerrel rendezte, légcsövekben elvezette és más terek fűtésére használta a meleg levegőt.
1990-ben jutott el odáig, hogy önálló céget alapítson. A villamos, gépészeti és légtechnikai ismeretek ötvözeteként és addigi tapasztalatait alkalmazva központi porszívó rendszereket kezdett el tervezni, gyártani. Az üzlet azóta kivirágzott, csinos kis gyár nőtt ki a földből a hegyek között.
Ennek ellenére Simko úr nem igazán optimista a csehországi épületgépészet jövője, jelene iránt. Véleménye szerint Magyarországon sokkal dinamikusabban fejlődik az építőipar, maga is azért állított ki a Hungarothermen, mert lát fantáziát hazánkban. Szerinte náluk egyáltalán nem megbecsült szakma az épületgépészé; csak a menedzsernek, jogásznak, közgazdásznak van becsülete. Ezt tükrözi az épületgépészet aránya egy ház építésén belül; ez az arány nem több 15%-nál. A cseh átlagfizetés kb. 15 000 korona (azaz 112 500 forint, hát ez bizony több, mint nálunk). Simko úr gyárában a gépész szerelők 16 500 koronát keresnek, és tudomása szerint ez az átlag az épületgépészetben arrafelé. Ez az átlagbér 110%-a, ami szintén arra utal, hogy nem sztárszakmáról van szó. Egy mérnök már 23 000 koronát visz haza havonta.
Ennyi adatból kétségtelenül nagyon kevés tanulságot lehet levonni, de annyit bátran megállapíthatunk, hogy nem állunk mi annyira rosszul.
M. M.
