Akusztikai hatások a lefolyócső-rendszerekben
2003/5. lapszám | VGF&HKL online | 2852 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az egészséges lakó- és munkahelyi környezet kialakítása megköveteli a szomszédoktól a háztartási berendezésekből, az üzemi tevékenységből és a külső környezetből származó zajterhelés korlátozását. Az épületek tervezésénél és kivitelezésénél különös gonddal kell eljárni, miután a zajterhelés túllépésének az utólagos korrigálása jelentős többletköltségeket eredményezhet, illetve az építmény értékcsökkenésével járhat. Ha egy építményt komfortos vagy luxus kategóriaként kívánunk értékesíteni, akkor annak a vonatkozó előírásoknál is szigorúbb zajvédelmi kritériumoknak kell megfelelnie.
Az ivóvízrendszerek zajkeltésének csökkentésére a szerelvények gyártói nagymértékű fejlesztéseket hajtottak végre, így a korszerű anyagokból épült ivóvízrendszerek általában nem jelentenek akusztikai problémát. A lefolyórendszerekben áramló szennyvíz azonban továbbra is komoly zajkeltő forrást jelenthet. A zajok keletkezése két fő okra vezethető vissza: a lefolyórendszerekben folyó víz zajkeltése és a lefolyó víz irányváltoztatásának zajkeltő hatásai. Ezek a zajkeltő források a rendszer elemeinek konstrukciós változtatásaival nem javíthatók, a zaj keletkezési forrásai a továbbiakban is fennállnak. A védendő helyiségekben tehát továbbra is csak zajcsökkentő eljárások segítségével tudjuk a zaj átterjedését csökkenteni
Az áramlás közben keletkező lengési energia a csővezetéket rezgésbe hozza. Ha a vezeték szabadon van szerelve, akkor az léghangot sugároz ki. Ez a légrezgés a szerelési tér falait is rezgésbe hozza. Ha a szerelési tér fala és a csővezeték közt merev kapcsolat van, akkor a rezgés a teljes építményre közvetlenül átterjed. Így minden vízáramlás rezgésbe hozza a környező épületrészeket, ami a levegővel érintkező részein léghangot eredményez, mely megfelelő szint esetén zajforrásként érzékelhető.
Ezektől a zajoktól a következő helyiségeket feltétlenül meg kell védeni: lakószobák, lakókonyhák, háló- és szállóhelyiségek, kórházi és szanatóriumi szobák, iskolai oktatótermek. Az egyes helyiségekre a szabványok megfelelő zajszintértéket írnak elő, de a megrendelő ennél szigorúbb követelményeket is támaszthat. A keletkező zaj szempontjából az épület alaprajzi kiosztásnál a védendő helyiségek helye meghatározó. Ezen kívül a legalább 220 kg/m2 felülettömegű falakra szerelt vezetékek biztosíthatnak csak megfelelő zajcsillapítást. Ezeket a szempontokat az építésztervezőnek kell figyelembe vennie. Épületgépészeti szempontból a csővezetékek anyaga, rögzítése, vonalvezetése és lefalazása befolyásolja a keletkező zajokat
A csővezetékek test- és levegőzaj-átviteli képességei elsősorban anyagfüggők. Könnyű és rugalmas csővezetékek, mint pl. a műanyagcsövek a testzaj-átvitelt jól csillapítják, a légzaj-átviteli tulajdonságaik viszont jóval kedvezőtlenebbek, mint a nehéz, pl. öntöttvas csöveké. Ezért a szabadon szerelt, vékonyfalú műanyag alapvezetéki- és ejtőcsöveknél főleg az iránytöréseknél, nehéz szigetelőanyagokkal lehet hatásosan csökkenteni a zajhatást. Mint már említettük, ezzel szemben a műanyagcsövek a keletkező testzajt sokkal jobban csillapítják, mint pl. a fémcsövek. Ezért az elsődleges zajforrásként szereplő csövek jó tulajdonságait kell kihasználni ahhoz, hogy minél kevesebb másodlagos zajcsillapítást kelljen alkalmaznunk. Ehhez a csőanyag jó tulajdonságait tovább javítani, előnytelen tulajdonságait pedig közömbösíteni kell. Nagyon nagy jelentősége van az iránytörések kedvező kialakításának. Az ejtővezetékből az alapvezetékre történő átmenetnél fontos, hogy a lezuhanó víz ne csapódjon közvetlenül az alapvezetékbe. Ezért 45°-os iránytörés után egy, legalább az átmérő kétszeresének megfelelő hoszszúságú csillapító csőszakasz után szabad csak az alapvezetékre ráfordulni
A megfelelő zajcsökkentő intézkedések hatása mérésekkel is kimutatható. A többrétegű polipropilén csövekkel és a gumitalpas műanyag bilincsekkel szerelt csövekben keletkező zajokat a stuttgarti Fraunhofer Intézet vizsgálta. A 110 mm átmérőjű csövekkel felépített vizsgálati csőrendszernél a 220 kg/m2 szerelőfal mögötti függőleges ejtővezeték esetében 2 m/s vízmenynyiségnél 15,4 dB(A), közvetlenül az alapvezetékre ráforduló 2x45°-os ív közötti nyugtató csőszakasszal az alapvezetékre rákanyarodó, pinceszint feletti helységben 16,0 dB(A) zajszint volt mérhető. Ugyanilyen elrendezés esetén 4 m/s vízmennyiségnél a zajszint 21,5, illetve 21,8 dB(A) volt. A korszerű, zajcsillapított műanyag lefolyócső-rendszerek a fentiek szerint megfelelhetnek a legmagasabb szintű zajvédelmi igényeknek is.
Bacsinszky Tibor
