Csőfagyasztó berendezések az épületgépészetben
2003/5. lapszám | VGF&HKL online | 7191 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egyszerű és korszerű: az alábbiakban egy ilyen gépet mutatunk be olvasóinknak. A lényeg a gyors, energia- és anyagtakarékos munkavégzés.
Fűtési hálózatok karbantartása során nagy segítséget jelenthet a csőfagyasztó berendezés használata, ugyanis a csőhálózat megbontható anélkül, hogy a fűtőközeget leengednénk, és utána újra visszatöltenénk. Függetlenül attól, hogy szénsavval vagy villamos árammal működő csőfagyasztó berendezést használunk, a művelet lényege, hogy jégdugót hozunk létre a csővezetékben, amely a rendszert tökéletesen lezárja. Laboratóriumi kísérletek bizonyítják, hogy a létrehozott jégdugó teherbírása 200 bar. Attól nem kell tartanunk, hogy a jégdugó szétrepeszti a csövet, mert a dugó hossza viszonylag rövid és az általa keltett feszültség a szomszédos csőmezőben megoszlik.
A szénsavval működő készülékhez szükségünk vagy egy ún. „merülőcsöves” palackra, melyet az ipari gázok forgalmazóitól bérelhetünk. A folyadékelvételes palack szifoncsővel van felszerelve, amely az alján lévő nagynyomású CO2 gáz segítségével a csövön keresztül a fagyasztó berendezés diffúzorába préseli a folyadékot, ahol nyomását elvesztve –79 °C hőmérsékletű szárazjéggé alakul át. A csőfagyasztóból távozó, hűtőteljesítményét leadó szárazjég ezután néhány perc alatt szublimálódik, azaz szén-dioxid-gázzá alakul, amely a környezetre nem káros, viszont közműaknákban végzett munkáknál alulról kiszorítja a levegőt, és fulladást okozhat.
A szénsavas fagyasztóberendezés készletében megtalálhatjuk a járatos csőméreteknek megfelelő „bilincspárokat”, melyeket a szakaszolni kívánt előremenő/visszatérő vezetékre egyszerű és gyors módszerrel rögzíthetünk. A folyékony szénsavat tömlővel vezetjük a fagyasztóbilincsbe. Ha belátnánk a cső belsejébe, megfigyelhetnénk, hogy a jégdugó gyűrű alakban fejlődik ki a cső belső felületén, majd lassan bezáródik. A jégdugó kialakulását a gyakorlatban a csőátmérőtől függő, ún. „fagyasztási idő” mérésével tudjuk feltételezni. A berendezés gyártói megadják ezeket a tapasztalati értékeket, de nagyon fontos, hogy a fűtőközeg hőmérsékletét szállítsuk le a viszonyítási alapként kezelt 18-20 °C körüli értékre. Az ilyen hőmérsékletnél a legtöbbször előforduló 1" cső pl. 3 perc alatt lefagy. Mindenesetre a fagyasztási helyeken létrejött intenzív deresedés a legbiztosabb jele annak, hogy a jégdugó bezáródott és biztonsággal megbonthatjuk a rendszert.
Az elektromos árammal működő csőfagyasztó berendezések a hűtőszekrények elvén működnek. A zárt rendszerben a gép kompresszora összesűríti a különleges gázt, majd a berendezés fagyasztófejében lévő diffúzoron átjutva elveszti nyomását, és –30 °C hőmérsékletre hűl le. Ebben az esetben a szakaszolható csővezetékre szerelt „fagyasztófej” adja át a hőelvonást a csőnek.
Bolla Zoltán
