Zajvédelem az épületgépészetben
2003/9. lapszám | VGF&HKL online | 2551 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Annak ellenére, hogy e lapban már szó volt egyszer az akusztikáról nem árt, ha még egyszer felidézzük ismereteinket, hiszen EU-csatlakozásunktól kezdve szigorú előírások vonatkoznak majd ránk, épületgépészekre is, tőlünk is számon fogják kérni ezek betartását, betartatását. Az épületek zajvédelmének kimagasló jelentősége van az emberek kellemes közérzete és jó egészsége szempontjából. Az egyre idegesítőbb és „hangosabb” környezettel szemben az emberek védelmet keresnek lakásukban. Az építészeti zajvédelem ezért különösen a lakásépítésben lett igen fontos, jóllehet az iskolákkal, kórházi intézményekkel, szállodákkal és irodaépületekkel szemben is hasonló követelményeket kell támasztani.
Jelenleg a zajvédelemre vonatkozó előírások közül a DIN 4109 – „Zajvédelem a magasépítésben” – a mérvadó. Ebben a szabványban vannak konkrét meghatározások az épületgépészetre vonatkozóan is. A szerelvényekre és egyéb termékek vizsgálatára a DIN 52218, az épületen végzett akusztikai mérésekre a DIN 52210 és 52219 szabványok vonatkoznak. Az épületakusztika és zajvédelem sok gyakorlati szakember számára nehezen érthető, bonyolultságában nehezen megközelíthető témák. A jobb megértéshez nem kevés fizikaielméleti ismeretre van szükség. A „statikus” épületelemekkel ellentétben, amelyeknek nincs mozgó funkciójuk , a csővezetékekben, szerelvényekben és más épületgépészeti készülékekben változó áramlási folyamatok és különböző mechanikus funkciók fordulnak elő. A belőlük származó zajokat és azok továbbterjedését lényegesen befolyásolják a következők: az épület alaprajza, szerkezeti kialakítása és anyagai, a vezetékek elhelyezése, az épületgépészeti berendezések szerelési anyagai és szerkezeti elemei, a szerelés és az épület kapcsolata, az üzemi körülmények, és ahogyan a használó ezeket kezeli. Már ezeknek a paramétereknek a száma is jelzi, milyen nehézségek merülnek fel akkor, amikor előre meg kell mondani egy épületgépészeti berendezés akusztikus viselkedését.
További problémát jelent, hogy a falak hőszigetelési előírásai jelentősen támogatják a nagy szigetelőképességű és így könnyebb falazóanyagok használatát. Ma már a korszerű építésnél egyre vékonyabb, de statikailag nagyobb mértékben terhelhető falakat építenek (vékony vasbeton fal kívülről hőszigetelve). Ennek következtében romlottak az épületszerkezetek akusztikai feltételei a gépészeti berendezésekre vonatkozóan. Amikor a szereléstechnikai zajvédelemmel szemben túlzott igényeket támasztanak, többnyire nem veszik figyelembe azt a tényt, milyen nehéz, költséges és részben lehetetlen annak gyakorlati megvalósítása, hogy a csővezetékek, a szaniter-berendezések minden részét elszigeteljék az épületszerkezettől, és ennek ellenére rezgéscsillapítás nélkül kapcsolják össze az épülettel. Ezt a problémát mind a mai napig még nem oldották meg tökéletesen, mert itt ellentétes fizikai-mechanikai feltételekről van szó, bár az előre gyártott szerelőelemek alkalmazásával a jelenlegi követelmények betarthatók.
Az épületekkel és szerelésekkel szemben támasztott akusztikai követelményeket, ahogy ezeket a DIN 4109 szabványban megfogalmazták, továbbra is a nemzeti előírások szabályozzák. Ez azt jelenti, hogy a DIN 4109 az európai zajvédelem-szabványosítás befejezése után is megmarad. A jelenleg még érvényben lévő épületakusztikai szabványunk, az Msz 04-601-1,2,3,4,5: 1988 nem foglalkozik ilyen részletességgel az épületgépészeti zajcsillapítással. Vízellátási szerelvények akusztikai mérésével, beépítésével foglalkozik az MSZ-EN-ISO 3822-1.-4 szabván. Mindezek ellenére javaslom a DIN szabványban leírtak követését, ahol lehet.
Denk András (folytatjuk)
