A világ energiahordozó vagyona és az EU

2005/4. lapszám | VGF&HKL online |  3519 |

Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Gyakori fordulat a sajtóban és a közbeszédben az energiahordozó készletek kimerüléséről beszélni. Való igaz, hogy az energiaigények folyamatosan nőnek, és az is nyilvánvaló, hogy az ásványi energiahordozó vagyon nem végtelen. Nem végtelen, de nagyon nagy. Még a jelenleg folyamatosan növekvő energiaigények léptékével mérve is igen nagy, különösen, ha számításba vesszük a ma "nem konvencionális"-nak minősülő vagyont is. A konvencionális - nem konvencionális fogalmak határa a technológia fejlődésével elmozdul. Gondoljunk csak arra, hogy ötven évvel ezelőtt konvencionálisnak minősítette-e bárki a tenger alatti szénhidrogén-előfordulásokat, melyek ma már - nem is jelentéktelen - részét képezik az olaj- és földgáztermelésnek (1. táblázat).

A számok önmagukért beszélnek, és azért is figyelemre méltók, mert nem az energiaipar, hanem egy nagytekintélyű és környezetvédelmi alapállású testület közleményében láttak napvilágot. A vagyon nagyságát legjobban az elmúlt 30 évben tényszerűen és az elkövetkező 30 évben várhatóan elfogyasztott primer energiahordozó-mennyiség, illetve -igény ismeretében tudjuk értékelni. Ezt illetően az OECD Nemzetközi Energia Ügynöksége által készített statisztika és becslés ad tájékoztatást (2. táblázat). Az 1. és 2. táblázat összevetése mutatja a vagyon és a fogyasztás, illetve becsült távlati igény nagyságrendi különbségeit. Miközben az energiahordozó vagyon megnyugtatónak látszik, két dologra komolyan oda kell figyelni. Az egyik, hogy a nehezebb helyekről felszínre hozott energiahordozó szükségképpen drágább lesz. A másik pedig az, hogy az energiaiparnak eleget kell tennie a környezet- és klímavédelmi követelményeknek. Ez technikailag megoldható, de hogy olcsó nem lesz, az biztos.

Az Európai Unió

A világkép felvillantása után térjünk szűkebb környezetünk - az Európai Unió - ügyeire. Itt hangsúlyozni kell, hogy 2004. május elseje óta az EU nem "Ők", hanem "Mi". A magyar energiaproblémák ma már az Európai Unió egységesülő energiarendszerének problémái, amiknek megoldásában természetesen mindenkinek megvannak a maga "házi feladatai", de az európai rendszer részeként. Az EU határozottan törekszik valamennyi európai hálózat (út, vasút, hírközlés, és ezen belül az energiarendszer) integrálására. Nem véletlen, hogy az EU, a közös pénz megteremtése és bevezetése után, Európa egységes energiarendszerének megteremtését is napirendre tűzte. Az erre irányuló stratégia jelentős EU dokumentuma a 2000 novemberében elkészült és publikált Zöld Könyv az "Európai stratégia az energiaellátás biztonságáért" ("Towards a European strategy for the security of energy supply" [COM(2000)769] Green Paper).

A Zöld Könyv, bölcs előrelátással, a 2000-ben volt EU 15 helyzetének elemzése mellett kiterjeszti elemzését egy (harminctagú, a 2004 óta meglévő EU 25, plusz Bulgária, Románia, Norvégia, Svájc és Törökország) EU 30 unióra is. Figyelembe véve a stratégia 2030-ig terjedő időhorizontját, ez indokolt is. A Zöld Könyv főbb adatai és megállapításai az alábbiakban foglalhatók össze. Mindenek előtt nézzük a várható igények és a saját termelés arányait, ami definiálja a szükséges import arányát is (3. táblázat).

Az importigény folyamatosan nő. Az 1998. évi 47,5% csak azért csökken 2010-re 40,0%-ra, mert Norvégia feltételezett EU-tagságával nő az EU "hazai" termelése (4. táblázat). Figyelemre méltó, hogy a norvégok nélküli EU 29 és a régi EU 15 importszükséglete gyakorlatilag megegyezik. Az EU 15-nek a nemzetközi energiapiacon betöltött szerepe jelentős. Az EU 15 a világ energiaigényének 16%-át fogyasztja el. Részesedése a különböző energiahordozók világfogyasztásában a következőkben adható meg:

• olaj 19%,
• földgáz 16%,
• szén 10%,
• uránium 35%.

A fogyasztásban és a világkereskedelemben való részesedés közötti különbség természetesen a saját termelésből adódik. Az egységesen fellépő EU (2004 után már EU 25, majd EU 30) súlya, és ezzel alkupozíciója kedvezőbb lesz a világpiacon, mint a 25 vagy a 30 egyedi piaci szereplőé lenne. Másképpen tárgyalnak a szállítók 450 millió fogyasztót reprezentáló vevővel, mint a néhány millióssal. A kedvezőbb alku eredményét viszont minden EU tagállam egyformán élvezi. Az EU folyamatosan és intenzíven tárgyal az Orosz Föderációval a hosszú távú energetikai együttműködésről. Különösen érdekes ez, amióta Kína is bejelentkezett, mint az orosz szénhidrogén-termelés jelentős potenciális vevője. Az EU technológiát, beruházást és biztos piacot tud ajánlani a párbeszédben.

Szén és atom

Az EU energiastratégiájának sajátos vonásaira térve ki kell emelni, hogy a Zöld Könyv első közelítésben, mint nem kívánatos energiaforrást említi az atomot és a szenet. Ennek nyilvánvalóan pillanatnyi politikai, illetve társadalmi elfogadottsági okai vannak. Ugyanakkor hangsúlyozza a Zöld Könyv azt is, hogy az EU villamosenergia-termelésének 35%-át az atomenergia, 26%-át pedig a szén adja. Nem érdektelen az sem, hogy az EURATOM-egyezmény, illetve program keretében 238 projekt valósult meg az elmúlt évtizedekben, amikben 400 milliárd ? beruházás fekszik. Igaz ugyan, hogy a felhasznált uránium 96%-a import, de a nukleáris technológia minden elemében (dúsítás, reprocesszálás, az atomerőművek negyedik generációja stb.) joggal, igen erősnek érzi magát az EU. Ezért, és a 60-70% felé tartó fosszilisenergia-import szükséglet miatt is, Európa egésze érezhetően nem szívesen mondana le az atomerőművekről.

A radikálisnak tekinthető és jelenleg a "kiszállás az atomenergiából" politikáját követő országok is csak addig mennek el, hogy hagyják - azok tervezett élettartamának lejártáig - kifutni meglévő atomerőműveiket. Csendben, abban a reményben, hogy addig csak történhet valami megnyugtató technológiai áttörés, első sorban a kiégett üzemanyagok kezelését, átalakítását ("transzmutáció") illetően, vagy a végleges elhelyezés területén. A közvetlen közeli jövőben történő élettartam-hosszabbításról és technológiafejlesztésről beszél a Zöld Könyv. A szakemberek részéről a nukleáris villamosenergia-termelés mellett megnyilvánuló szimpátiát mutatja a Zöld Könyvben szereplő, itt következő példa: "Ha az EU megtarthatná a nukleáris villamosenergia-termelés jelenlegi szintjét, az a légszennyezés csökkentését tekintve egyenértékű lenne 100 millió autónak az utakról való levételével!"

Ami a szenet illeti: az EU tudomásul veszi, hogy az importszénnel nem tud versenyezni az európai mélybányászat. Az európai külfejtéses lignit ugyanakkor versenyképes. Ellátás-biztonsági megfontolásból szükségesnek tartják bizonyos bányászati kapacitások fenntartását. Az importszenet a "tiszta szén", valamint a CO2-"eltemetési"(sequestration) technológia fejlesztésével és széleskörű alkalmazásával kívánják felhasználni. Az importszén fő forrása Dél-Afrika, Kolumbia és Ausztrália lehet.

Mint a 7. táblázatból látható, a számszerű előrejelzés a jelenleg érvényes politikai álláspontot képviseli. Nevezetesen, 2010-től kezdődően fokozatos leépülés várható az atomenergiában. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy ennek ára - többek között - az, hogy a szénfelhasználás visszakerül az 1990-es szintre. Természetesen a szénalapú villamosenergia-termelésnek lehetséges CO2-mentes megoldása is. A költségek azonban minden bizonnyal elgondolkoztatók lesznek, ha emellett döntenének.

Megújulók

Az összképhez tartozik, hogy az EU rendkívül ambiciózus terveket fogalmazott meg a megújuló energiaforrásokat illetően. 2001.-ben a megújulók részaránya az EU primerenergia-mérlegében 6%, a villamosenergia-termelésében pedig 12% volt. Itt hangsúlyozni kell, hogy a fenti tételek szinte teljes egészükben vízenergiát és tűzifát, illetve szintén fa-alapú papírgyártási mellékterméket jelentenek. Az úgynevezett "új megújulók", mindenekelőtt a szél - viharos fejlődésük ellenére - egyelőre az 1%-ot sem érik el. A "szélfarmok" beépített teljesítményének kihasználása a tengerparton vagy tengeren telepített (Dánia, Hollandia) berendezéseknél sem haladja meg a 20%-ot. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ezek mögé a berendezések mögé 100% tartalékot kell építeni tüzelőanyagot felhasználó (ide értve az atomerőműveket is) a villamos energiát a hálózati igények időrendjében termelő erőművekből.

Az EU mindezek ellenére, az importfüggőség csökkentése, klímamegfontolások és talán távlati piaci stratégiai (technológiafejlesztési) megfontolások alapján, mindkét tételben duplázást határozott el 2010-re. Tehát 12% megújuló az összenergiában és 24% a villamos energia primer energia bázisában. Ezek a számok rendkívül ambiciózusak, különösen a 24% villany-megújulóból. A megújulókat illetően kitűzött EU célok (amik bizonyos mértékben már minket is érintenek) számos nehézséggel találkoznak. Nevezetesen:

• a kedvező víz-energia lehetőségek Európában már kiépültek,
• nagy a kezdeti tőkebefektetés (ezen belül nagy a berendezések névleges- és értékelhető teljesítménye közötti különbség),
• területfoglalási akadályok merültek fel máris,
• mivel az összfogyasztás is nő, a megújulók abszolút mennyiségben jelentkező növekedése százalékosan nem érvényesül a várt mértékben.

Az EU mindezek ellenére jelentős erőfeszítéseket kíván tenni a megújulók technológiájának fejlesztése terén. 2010-ig 165 milliárd ?-t kíván költeni a programra, illetve az adórendszert a környezetvédelem szolgálatához kívánja igazítani. Az, hogy ezek a célkitűzések hogyan érintik majd az EU - Amerikához és Ázsiához viszonyított - versenyképességét, ki fog derülni. Pozitív kilátás akkor nyílhat, ha a megújulók terén döntő technológiai fölényt sikerül elérni Amerikával szemben. Kizárni ezt sem lehet. Az Európai Bizottság 2001.-ben elfogadta záró/végső jelentését a 2000 novemberében publikált Zöld Könyvről. Ebben az Európai Bizottság ismételten megerősítette az energiafogyasztás irányításának (energiahatékonyság-növelés), és az ellátási biztonság prioritásának szükségességét.

Az Európai Bizottság megállapította továbbá azt is, hogy az atomenergia az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében továbbra is az egyik lehetőség marad azokban az EU tagállamokban, melyek az atomenergia javára döntenek. Az ezt illető szabad döntés lehetőségét az EU Alkotmányos Szerződése is biztosítja a tagállamoknak. Az Európai Parlament szintén napirendjére tűzte a Zöld Könyv megtárgyalását és határozatot is hozott, mely szerint az Európai Parlament első prioritásként kezeli az energiahatékonyságot és -megtakarítást. Felhívott egyben az energiafelhasználás "intelligens" megközelítésére, hogy ez által Európát a világ leginkább energia-hatékony gazdaságává tegye. Mindezt tudomásul véve nem szabad megfeledkezni arról, hogy a 2000-ben kidolgozott Zöld Könyv még mindig "Zöld Könyv". Ez azt jelenti, hogy a vita még nyitott. Az EU Zöld Könyvei ugyanis vitaanyagok. A vita eldőltével a döntés, az útmutatás a "Fehér Könyvekben" kerül rögzítésre. De energiában 2000 óta még nem született Fehér Könyv.

 

Prof. Dr. Jászay Tamás

 

---