Az élet napos oldalán
2005/4. lapszám | VGF&HKL online | 2505 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az állami "támogatási" rendszer minden ellenkező irányú törekvése ellenére Magyarországon egyre inkább előtérbe kerül a megújuló energiák alkalmazása; ez egyrészt gazdasági, másrészt környezetvédelmi szükségszerűség (nem is beszélve az EU elvárásairól). Ez a tendencia ösztönzött minket is arra, hogy egy napkollektoros területen dolgozó kolléga portréját rajzoljuk meg cikkünkben.
A 41 éves Molnár Dezső nem tipikus szakmai életutat tudhat maga mögött. A középiskola elvégzése után a Műegyetemen lévő Hajózási Főiskolára ment, ahol hajógépész üzemmérnöki diplomát vehetett át. Ezután 5 olyan év következett, amit mi, "szárazföldi patkányok" romantikusnak tartunk: Tengerre magyar! jelszóval körbehajózta a fél világot, megismert kikötőket és rakodókat, kultúrákat és kultúrálatlanokat. A "rejtői" életnek akkor lett vége, amikor utolsó útjára indulva megcsókolta féléves kisbabáját, majd visszatérve azt vette észre, hogy a bébi helyett egy másfél éves kislánnyal kell összeismerkednie. Mivel Dezső nem az a típus, akinek minden kikötőben van egy családja, rájött, hogy ennek az egynek kell szentelnie idejét, ha meg akarja tartani, így ?90-ben beadta felmondását.
A döntés megszületett és helyes volt, csakhogy azt a családot el is kellett tartani, márpedig abban az időben nem volt könnyű megfelelő szárazföldi alkalmazáshoz jutnia egy hajógépésznek. Molnár Dezső egy ideig a munkanélküliek kenyerét ette a diplomáját használva terítőnek, míg végül egy rokon területen, az épületgépészetnél kötött ki, egy kivitelező cégnél. Itt tanulta ki a szakmát - annak elvi és gyakorlati részét is - szerelőként. Szerette a munkáját, de nyitott volt az új lehetőségekre is, amit - becsüljük meg őket! - az anyósa teremtett meg neki, úgy, hogy megkérte, szerelje már fel neki a nyaralójába kéz alatt vett használt napkollektorát. Egy jó vő ilyenkor ugrik; Dezső viszont inkább gondolkozott. Nem akart kontármunkát végezni, hát inkább informálódni próbált. Eszébe jutott, hogy az egyik főiskolai csoporttársa napkollektorok forgalmazásával és telepítésével foglalkozik, rögtön fel is hívta. Kiderült, hogy az illető képzéseket is tart, nosza, el is ment az egyikre. Ezek után játszva felszerelte anyósa egyszerű, gravitációs napkollektoros rendszerét, ami azóta is működik. A volt csoporttárssal való kapcsolat pedig oda fejlődött, hogy rövid időn belül belépett a cégéhez, ahol azóta is dolgozik - immár mint vezető szerelő. Ideje javát a kivitelezéseken tölti, de mint minden kis-közepes cégnél, itt is azt kell csinálni, amire igény van; esetenként az irodában is besegít.
Munkája összetett és változatos. A beérkező igényre reagálva először összeállít(anak) egy előzetes árajánlatot, amit jó esetben a megrendelő elfogad. Ezután következik egy helyszíni szemle, aminek folyamán felmérik a lehetőségeket. Az ideális esetben éppen épülő családi házról (szállodáról stb.) van szó - egy kész házra-házba sokkal nehezebb kollektort telepíteni. Persze ezzel minden gépész így van.
Molnár Dezsőék csak a napkollektort és annak tartozékait szerelik, a többi épületgépészeti munkát mindig másik brigád végzi. Ezért fontos a konzultáció, amelynek során a megrendelő igényeit összehangolják a lehetőségekkel és a társszakmák képviselőinek koncepcióival (gépész, medencés stb.). Dezső csapata általában a következő menetrendet követi: az épületgépészeti csövezések idején elvezetnek a kazánháztól két szál hőszigetelt rézcsövet a padlástérig, plusz egy érzékelő kábelt. Később kerül fel a tetőre a szerelőkeret, rá a kollektor, majd a kazánházba a bojler. Amikor mindez megvan, megtörténhet a rákötés a bojlerre, illetve a szoláris egységre, ami tartalmazza a szivattyút, hőmérőket, biztonsági szerelvényeket, valamint a tágulási tartályt. Persze a munkálatok jellegét befolyásolja, hogy a napkollektorok csak egy bojlert fűtenek, avagy több zónás, összetettebb rendszert kell megvalósítani (pl. melegvíz-fűtés-medence).
Molnár Dezső elégedett ember. Érti és szereti a munkáját, ami tele van kihívásokkal, mindig más, és éppen ezért egyáltalán nem mechanikus, főleg pedig nem íróasztali aktatologatás. Gyors és komplett tevékenység; általában 2-4 nap alatt kész vannak egy családi házzal. Sokrétű feladat, mert az épületgépész munkák mellett van benne ácsmunka, lakatos, gépész és villanyszerelő tevékenység is. Az sem mellékes, hogy szeret a tetőn dolgozni, persze azért a védőfelszerelést sem hanyagolja el. Minden ház egyedi megoldásokat kíván a tervezéstől a megvalósításig. Ennek egyik véglete az volt, amikor Dezső, felmérve a terepet lebeszélte az egyik potenciális megrendelőt a napkollektorról, mert az északnyugati tájolású, fáktól is erősen árnyékolt tetőn csak nagyon rossz hatásfokkal üzemelt volna a készülék. Problémák persze kivitelezés közben is akadnak, mind a tereppel, mind az emberekkel. Palatetőn nem szeret dolgozni, főleg, ha meredek. A megrendelőn is sok múlik; időnként akadnak pikírt, kukacoskodó, bizonytalan tulajok, volt, hogy a telepítés után kellett más helyre tenni a kollektorokat. A társszakmák képviselőivel (épületgépészek, villanyszerelők) viszont nagyon korrekt a viszonya, egyedül a kőművesekkel jön ki nehezebben (ez bizony nem egyedi probléma).
Eddig kb. 3000 m2 kollektorfelületet telepített, amiben volt sok kisebb, 4-6 négyzetméteres rendszer, de 100 négyzetméter kollektor is egy szálloda tetején. Szervizelnie nem kell gyakran visszamenni, van ugyan pár tipikus hiba, de azokat könnyen el lehet intézni. Ilyen például a nyomásesés, ilyenkor csak rá kell tölteni a rendszerre. Ez inkább a régi rendszereknél fordul elő, a modernebbeknél már nem szabadna előjönnie ennek a problémának. Adhat hibajelet az automatika is, esetleg a tágulási tartályból megy el a nyomás. Ami a lényeg: 1-2 évente ajánlatos ellenőrizni, és ha kell karbantartani a rendszert.
V.
