Apróságok innen-onnan
2005/6. lapszám | VGF&HKL online | 2475 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sok szó esett már lapunk hasábjain is arról (akár az alábbi történet is lehet erre példa), hogy a szakipari munkát végző kollégák nem igazán vannak figyelemmel egymás munkájára, van, amikor viszont a túlzott „tapintat” okoz némi bosszúságot.
Meglepetés
Egy nagyobb intézmény átalakítási munkálataikor a mellékhelyiségek felújításánál a férfi WC-ben fel kellett szedni a WC-csészéket is. A helyszűkére való tekintettel az egyik WC-csészét az előtérbe tették ki, hogy ne legyen útban. Ezenközben egy másik szakipar jeles és jól képzett munkása a reggeli kávé után, s hogy könnyítsen a feszítő érzésen, benyitott a vizesblokkba (mivel nem csak tanult, de rendkívül tapintatos szakiról volt szó), hogy ne zavarja a belső helyiségben dolgozó vízszerelőket, rákuporodott a előtérben elhelyezett WC-csészére, és el is végezte oly rég esedékes, s egyre sürgetőbbé váló nagydolgát. A WC-tartály hiánya nem tűnt fel neki, a WC-papíré viszont annál inkább, de mivel felkészült szakemberről volt szó, aki mindig előre tervez (és utána végez…), kéznél volt az aznapi sportrovat, s a kérdést megoldotta. A vízszerelőket érte az igazi meglepetés, amikor a munkájuk végső fázisában vissza akarták rakni a WC-csészéket a helyükre, s alatta megtalálták a hátrahagyott, helyesnek éppen nem mondható meglepetéscsomagot!
Egy irodaház pincehelyiségében a már beépített tűzoltóberendezés mellett áttörték a falat az elektromos vezetékezéshez, de a munka elvégeztével nem szigetelték vissza kőzetgyapottal a megmaradt réseket. Télen, a huzamosabb ideig fennálló mínuszok miatt a sprinkler-vezetékekben pangó víz megfagyott, szétnyomta a vezetékeket, és a benne lévő magas nyomású víz elárasztotta a helyiséget. A gyors hibaelhárítás után – ahogy ez már lenni szokott – elkezdődött az egymásra mutogatás. A kivitelező a tervezőre – mondván, a visszaszigetelést nem tartalmazta a terv –, a tervező pedig a kivitelezőre hárította a felelőséget –, mivel szakmai evidenciának tűnt számára, ha egy falat megbontanak, akkor annak utólagos szigeteléséről gondoskodni kell. A károsultnak két lehetősége van, vagy benyeli a kárt, vagy bíróságon érvényesíti a kárigényét, de ebben az esetben természetesen neki kell bizonyítania, hogy valamelyik fél hibázott.
A sprinkler-vezetékből kiáramló víz természetesen eláztatta az álmennyezetet, melyet a hibaelhárításnál leszereltek. Bizonyos helyeken az elektromos vezetékek azóta is a képen látható módon lógnak ki. Vigyázat!!! A magas embereket megrázó élmény érheti!
Vissza a természetből
Nagy épület klímatechnikájának hőcserélő berendezését a tetőn helyezték el. Az épülettől nem messze elterülő kis erdőben egy nyestcsalád éldegélt. A XXI. században élő, magára valamit is adó, modern felfogású nyest, aki nyitott az új technológiák iránt, komfortosabb, korszerűbb életteret kívánt családja számára létrehozni. A családfő egy esti portyázása során felfedezte az említett klímarendszert a tetőn, s a kompresszort beborító hőszigetelő anyagot megfelelő építési anyagnak találta, s apró darabokra széttépve kialakította belőle új családi fészkét. Szerencsére e tettet az épületfenntartók időben észrevették, s a kompreszszor szigetelésének kijavítása még a tél beállta előtt megtörtént (a hidegre érzékeny berendezés komoly meghibásodást szenvedhetett volna). A nagyobb feladat csak ezután következett, hiszen magát a károkozót kellett fülön csípni. Aki azt hiszi, hogy ez semmiség, nagyon téved. Ugyanis a nyest egyrészt fürge, másrészt védett állat, befogni is csak szakembernek, különleges csapdával lehet, s a megfelelő helyre történő elszállításáról is a bejelentőnek kell gondoskodnia: a speciális kilakoltatás pedig egy nagy szaporulattal rendelkező família esetén nem kis költséget jelent.
Egy többszintes épület üzlethelyiségében egy kézmosót kellett kialakítani. A vízvezeték és a csatorna természetesen minden szinten el volt helyezve az álmennyezet alatt. A vízvezeték az adott szintét, a csatorna az eggyel fölötte lévő szint szennyvízelvezetését volt hivatott ellátni, a feladat csupán a kézmosó becsövezése volt. Mivel a szakmunka túl drágának bizonyult, megbíztak egy szakácsot, aki mindig szerette volna élesben is kipróbálni a benne szunnyadó, vízszerelés iránt érzett nyughatatlan szenvedélyét – és egyébként is volt egy barátja, aki egyszer már beszélt egy vízszerelővel –, ily módon a megrendelő számára kellő szakmai tapasztalattal és referenciával rendelkező kivitelezőnek bizonyult, nem beszélve arról, hogy fele annyit sem kért, mint a vízszerelő. A szakács rézcsövekkel dolgozott, s másik hobbija, az origami szenvedélye előtörvén belőle, kihívásnak tekintette a rézcső-hajtogatást, s kézügyességének köszönhetően a feladatot meglepően szépen megoldotta. De mivel az általános iskolában pont a közlekedőedények működési elvét oktató óráról lógott (és esett életében először szerelembe), s e fogalomkörrel élete későbbi szakaszában sem találkozott, fittyet hányva a létünket oly „csekély mértékben” befolyásoló gravitációnak, gond nélkül bekötötte a szennyvíz-elfolyást a kb. két és fél méterrel magasabban lévő csatornagerincbe…
