Uram bocsá'

2005/6. lapszám | VGF&HKL online |  2887 |

Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Műszaki Kiadványok elnevezés alatt megjelenő periodikák több mint tíz éve vesznek részt az ismeretterjesztésben, megkönnyítve ezzel az érdeklődők, a gyakorlati szakemberek, forgalmazók és a mérnökök munkáját. A „Vízellátás, csatornázás” legutóbbi példányában érdekes cikk foglalkozik a mozgásukban korlátozottak környezetének akadálymentesítésével. Egyre bővülnek a feladatok, már nem csak a legalapvetőbb szükségletek kielégítése a cél. A közhasználatú épületeknél a megoldásokat tovább gondolva eltérés van a bentlakásos – szállodák, kórházak –, illetve átmenetileg igénybe vett létesítmények között. A huzamosabb idejű ott tartózkodás folytán a megkülönböztetett WC-kézmosó blokk már kiegészül fürdési lehetőséggel.

A szerző különválasztja a közintézményekre háruló feladatokat és az otthoni léptékű igényeket, megengedve azt, hogy erre most kitérjünk. (Ebben a megvilágításban válik aktuálissá egy közismert hazai kerámiagyártó cég „…tradíció, design és innováció” elnevezésű rendezvénye, melyet a csoport egyik tagjaként szervezett a közelmúltban, Budapesten. Magának a nemzetközi vállalkozásnak összes éves forgalma meghaladja az egymilliárd eurót, és közel tízezer embert foglalkoztat 21 gyártóhelyen, 12 országban.)

Nekünk, szerelőknek az egyénre szabott megoldásokat is egyre komolyabban kell vennünk a vállalkozásaink során. Az átlagéletkor örvendetes növekedésével számos eset adódhat, amikor a szokványostól eltérően szinte minden berendezési tárgyat ilyen szemszögből kell megvizsgálnunk. Hasonló következtetésre jutott a hivatkozott rendezvény előadója is, céljaiban megfelelve a fogyasztók szokásainak, az igények változásainak és a mindenkori piaci versengésnek. A tartós és súlyos gazdasági visszaesésre a gyártók mindent felölelő innovációval reagálnak. Nemcsak a termékek és a formatervezés során, hanem teljes körű élményvilág megteremtésében, akár otthonaink, mint a tisztálkodásunk fő színtere esetében a víz, a természetes anyagok és formák, a fények és a színek vonatkozásában. Filozofikus megközelítést sejtet az a kitétel, miszerint jelenkori fürdőszobánk a visszavonulásunk egyik intim helyszínévé válhat…

Hogy ez mennyire valós, arra a tükröt hozzuk fel példaként. Teljesen egyéni felvetés gyanánt képzeljük el a következő lehetőséget: gyártunk egy olyan tükröt, melynek képalkotását egy hasáb méretein belül korlátozzuk, és szokványos helyén, a mosdónk fölött helyezzük el. Hasábunk egyik nagyobbik – belső – lapját maga a tükör adja, mélysége pedig körülbelül 90-100 cm. Az egybevágó külső lap méreteiben a tükör szélessége és magassága szerinti, de képzett/képzetes határ. Azt állítjuk, hogy a képalkotást erre a területrészre lehet korlátozni, ezen kívül csak egy matt felületet látunk a tükör helyén, amint felé közeledünk, vagy tőle távolodunk. Ahogy belépünk a képalkotás tartományába, csak magunkat látjuk, méghozzá oly módon, mintha a semmiből léptünk volna elő. A háttérnek sincsen tartalma, ami rendkívüli élményt és különleges lelkiállapotot eredményez. Mivel a határfelület már nem vesz részt a képalkotásban, különböző színekkel ékesíthetjük. Ezek azonban már tipikusan belsőépítészeti teljesítmények és trükkök, elvezetnek minket a művészek és a művészi értékű megoldások világába. Térjünk vissza a mindennapi gyakorlati megfontolásainkhoz.

Természetes mozgásunkat a különféle betegségek és a fizikai állapotunk eltérő módon korlátozzák, de egyébként teljesen egészséges emberek is dönthetnek úgy, hogy – uram bocsá´ – kényelmi szempontok alapján olyan berendezési tárgyakat szereltetnek föl otthonukban, melyeket idáig kizárólag a mozgássérültek számára telepítettek. Nekik is igazuk van, hiszen a design mellett a termékek formatervezői minden figyelmüket arra összpontosították, hogy a berendezések megközelítése és használata a lehető legkönnyebb legyen. Az lehet a siker egyik fokmérője, hogy miközben használjuk ezeket, nem is gondolunk rájuk.

A lakásépítés gyakorlatában ritka, hogy a tolószékes közlekedést is lehetővé teszik, elég csak a felvonók befogadó méretére gondolnunk. Igaz ez a szörnyűségeiben megörökölt, múlt századi, tömeges, panelrendszerű építkezési módokra is, ahol – többek között – az önállóan beemelt térelem fürdőkabinjának szűkös volta és megközelíthetősége (keskeny ajtó, magasabb padlóvonal) még a teljesen egészséges és átlagos testalkatú emberekre is frusztrálóan hatott. Ezekben a racionálisra tipizált építkezési formákban sohasem az egyéni szempontok, hanem az ún. MGN érvényesült. Ennek a betűszónak nem teljesen pontos feloldása: műszaki, gazdasági normatívák. Betartásukkal hasonlóan kétes életminőség állt elő, mint idősebb testvére, az „Arbeit macht frei” esetében.

Manapság már más a gyakorlat. A lakástulajdonosoknak lehetnek szerteágazó igényei, amelyeket mi is meg tudunk oldani. Néhány érdekes adalékkal szolgál a már idézett szaniteres/kerámiás előadónk. Olyan szögben elhelyezett, vagy ennek megfelelően öntött ferde fősíkú berendezési tárgyakat mutat, melyekkel szokatlanul kicsiny alapterületű helyiségekből már kialakíthatunk egy WC-kézmosó együttest. Nekünk ez nem teljesen ismeretlen fogás, hisz volt arra példa, hogy hasonló megfontolásból egy hagyományos formájú csészét a sarokban, 45 fokos szögben szereltünk. A gyártó híven követi a helyigények valamennyi változását. De hogyan nézzen ki egy olyan fürdőszoba, melyet a család minden tagja egyaránt használhat? Több az esélyünk, ha az építész (belsőépítész) is figyel erre, mikor például többgenerációs családi házat tervez. Mit tehetünk, hogyha erre utaló gépészeti tervdokumentáció mégsem készült? Mivel lehet a legtöbb gondunk? Kezdjük a káddal. Inkább akkor számoljunk a beépítésével, ha ez a megrendelő kifejezett óhaja. Ha a mozgásában korlátozott családtagra is gondolunk, akkor zuhanyzó kialakítása során a tálca pereme nem emelkedik ki a padló síkjából, és felhajtható szék szolgálja a tisztálkodó kényelmét. Már itt, egy létesítendő zuhanyfülke esetében is van mit egyeztetnünk. Nem közömbös, hogy valaki bal vagy jobbkezes-e? Fontos szempont ez a kapaszkodó és a csaptelep helyének pontos meghatározásához. A mozdulatokat és a testmérettel is harmonizáló szereléki magasságokat-tengelyeket azzal a személlyel kell elpróbálnunk és a rendelkezésünkre álló térrésszel szinkronba hoznunk, akinek a használat majd a legtöbb gondot okozhatja. Nem lehet szóbeli megállapodásra hagyatkozni. Vízzáróan tömör burkolási technológiával ma már könnyen előállítható a csúszásmentes padló, egy összefolyóval. Nem kötelező a tálca beépítése. Csak a fröccsenő, illetve elfolyó víz ellen kell védekeznünk.

Talán a WC-berendezés a legjobban kidolgozott szaniterünk, melynél a padlón álló, magasabb ülőmagasságú csészétől a tartószerkezetre szerelt konzolos változatig mindenféle kialakítási lehetőséggel elkápráztathatjuk a tisztelt megrendelőnket. Vízöblítésre bátran kezdeményezzük a lábbal tiporható vagy falsíkon megjelenő nyomógomb használatát a tartályos kivitelű berendezéseknél. Magától értetődően itt is személyre szabottan határozzuk meg a kapaszkodók helyét. A helynormák változását számos katalógusban nyomon követhetjük, ezek betartása jótékonyan hat a belső arányokra is, nem csak a WC esetében.

Mi az, amit okvetlenül el kell fogadnunk a gyártó szempontjaiból?

• az ismertség fontosságát,
• a fogyasztói hűség alapja a jó tapasztalat,
• egy tartalom forma nélkül semmit sem ér,
• érzelmi-emocionális szempontok döntők,
• az ár ugyan fontos, de a szépség mindent eldönthet,
• a színek szimpátiahordozók,
• a kerámiák készülhetnek antibakteriális anyagból stb.

Miben nyilvánulnak meg a gyártói korlátok?

Nagyon óvatosan kezelik a berendezési tárgyak választékbővítését, hiszen mindegyik, stílusa alapján megkülönböztetett szortiment kísértetiesen egyezik a felhasználhatóságában. A változtatás lehetőségére csak egy példát említünk. Itt van a mosdók tehermentesítése, mint esetleges fogyasztói igény. A fogmosáshoz ajánlhatnánk például egy olyan ivókútszerű kerámiát, rendes szifonnal és kisebb teljesítményű, álló, keverő csapteleppel, melynek kezelhetősége jobb külső síkon történne – nem zavarna abban, hogy fölé hajoljunk –, és a vízsugara felfelé irányulna, egy ínymasszázs váltócsatlakozással. Ilyen termék azonban nincsen a palettákon. Perspektivikus elképzeléseikben nem látjuk a félig bútor, félig szaniter átmeneteket. Mik lehetnek ezek? Számosan vagyunk, akik a hajmosást nem szeretjük összekötni a fürdési aktussal, például a zuhanyozó használata során. Ha valaki ebben segítségre szorul (hajfestésnél is jó, ha ketten összedolgoznak), akkor a fodrászok által használt mobil fejmosót ajánlhatjuk az érdeklődő megrendelőnknek is, mint a mosdó mellett elhelyezendő új bútordarabot. 32-es vízelvezetésével számoljunk, valamint a mosdó csaptelepét zuhanyváltós kivitelben kell kiválasztanunk.

A nyomógomb használatával már céloztunk arra, hogy a kezelhetőség szempontja is döntő. Ilyen megkülönböztetett esetekben magától értetődően ajánljuk az egykaros csaptelepeket, de ne hagyjuk magára a megbízónkat, ne bitangoljon el magányosan a krómozott, csillogó-villogó szerelvények világában. Ne engedjünk megvásárolni olyan csaptelepeket, melyeknél a keverőkar működtetése során a kezünk óhatatlanul a kifolyó vízsugár tengelyébe esik. Bármilyen hihetetlen, de vannak ilyen hibás kon-strukciók. Mi történik akkor, ha a megrendelőnk teljes egészében ránk hárítja a döntést a kerámiák színválasztásában is? A méltán hírneves gyártónk bő teret szentelt a színek harmóniájának és „súlyának”, hosszasan példálózott a kivetítő előtt. Így legegyszerűbb döntésünk legyen a fehér. Végezetül elmondható, hogy mi, szerelők is érdekeltek vagyunk abban, hogy minél szélesebb választékú és funkciójú berendezést építsünk be. Lehet, hogy néhány ötletünk életképtelennek bizonyul, de tudnunk kell, hogy a gyártókat és a forgalmazókat bátoríthatjuk a választék bővítésében.

Meyer József

---