Megelőzhetők az égéstermék visszaáramlásából származó balesetek
2005/5. lapszám | VGF&HKL online | 8154 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elmúlt időszak "égéstermék visszaáramlásából" (?) származó sajnálatos halálos balesetei felfokozott mértékben hívták fel a figyelmet a problémakör hiányos és szövevényes rendszerére. 2003-2004 telén egyes hírforrások szerint több mint 90, a szerényebb (az érdekelt) hírforrások szerint csupán (csak!) 54 halálos baleset volt. A 2004-2005 téli időszakában az eddigi sajnálatos balesetek száma arra enged következtetni, hogy elérjük a tavalyi számokat. Úgy gondolom, hogy nincs különbség 90 vagy 54 között, amikor arról van szó, hogy ilyen problémák elkerülhetők, és ezzel megelőzhetők lennének a halálos balesetek is. Hogyan, milyen szavakkal tudatosítsuk megrendelőinkben (és magunkban) a veszélyeket és a teendőket? Erre a kérdésre ad választ cikkünk.
Mi is az a füstgáz, mi is az az égéstermék
A füstgáz az elégetett tüzelőanyagok gáz halmazállapotú égésterméke, amely a füstjáratokon, illetve a kéményen át távozik a tüzelőberendezésből. Fontos követelmény, hogy ne legyen benne éghető vagy mérgező anyag, és lehetőleg szilárd szennyeződést se tartalmazzon egy megadott határértéken túl.
Az égési folyamathoz éghető anyagra és oxigénre van szükség, és természetesen egy olyan berendezésre, ahol hőhasznosítás céljából ezt a folyamatot irányítottan és ellenőrzötten végbe lehet vinni. A szilárd tüzelőanyagok, a szén és a szerves anyagok égésekor szén-dioxid, nitrogén és kénszármazékok keletkeznek. A gázok tüzelésekor (metán, etán, propán, bután) szén-dioxid és víz keletkezik. A tökéletes égéskor keletkezett szén-dioxid színtelen, enyhén savanykás, a levegőnél nehezebb nem éghető gáz, vízben nagyon jól oldódik, a teret alulról tölti fel, (lásd mustgáz), ezért nyíl lángú jelzőgyertyával ez igen egyszerűen érzékelhető. A helytelenül beállított tüzelőberendezéseknél szén-monoxid keletkezik, amely színtelen, szagtalan, vízben kevésbé oldódik, meggyújtva ég, redukáló hatású. Igen erősen mérgező gáz, leköti a vér hemoglobinját, gátolja az oxigénfelvételét, fulladást okoz. A szén-monoxid keletkezésével égő parázsnál is számolni lehet (pl. kandalló). A szén-monoxid gázt csak műszerrel lehet érzékelni!
A tüzelőanyagok elégetése során, azok szennyezőanyag-tartalmától függően keletkezhetnek, nitrogén tartalmú és kéntartalmú vegyületek is. Ezeknek a vegyületeknek jelentős korróziójával lehet számolni a füstgázelvezető-rendszereknél.
De tulajodképpen a fogyasztót ez kevésbé érdekli. Neki az az igénye, hogy biztonságos ellátást és üzemeltetést kapjon, optimális költségen. A fogyasztó hőtechnikai rendszerében jelen van az égéstermék szolgáltatója, az épületgépészeti rendszer, a tüzelőberendezés, maga a lakótér, ahol a tüzelőberendezés el van helyezve, az égéstermék-elvezetők, illetve kémények, és természetesen magának a fogyasztónak a felkészültségi-ismereti szintje.
Ebből látszik, hogy a fogyasztó találkozik a szolgáltatóval, a kereskedővel, gyártó-forgalmazóval, épületgépész tervezővel, építésztervezővel, kivitelezőkkel, szervizesekkel, bizonyos hatóságokkal és a biztosítóval. Jelenleg sajnálatosan ezek egyáltalán nincsenek rendszerben, és a fogyasztó nem minden esetben szolgáltatást, hanem inkább kiszolgáltatást kap. Az érintett gazdasági területek és hatóságok részben a határfelületi kapcsolódások miatt is, részben gazdasági érdekek miatt is igyekeznek egymásra hárítani a felelősséget.
Érdemes lenne megnézni, hogy milyen gyakorisággal van ellenőrizve a tüzelőberendezés komplett rendszere, és egyáltalán milyen műszerekkel rendelkeznek a kivitelezők, üzembe helyezők, ellenőrök.
Valamikor, régebben a bányákban kanárit, illetve macskát használtak a gáz jelenlétének jelzésére, ezt a mai társadalomban már nem várhatjuk el a fogyasztóktól. Azt viszont fölajánlhatjuk, hogy a gázszakma segítsen egy tudatos fogyasztói magatartás kialakításában. Ezekben igazán megoldást egy harmonizált intézkedési program adhat, de nagyon sokat lendíthetne az ügyön, ha a biztosító preferálná azokat a háztartásokat, ahol a tüzelőberendezések folyamatos ellenőrzése bizonylatolva megtörténik. Reméljük, mihamarább sor kerül rá! Addig is, amíg ez a rendszer össze nem áll, néhány hasznos tanács a fogyasztóknak:
- Tüzelőberendezések kiválasztásánál ne csak a készülékre, hanem azok üzembiztos működésére, illetve levegőszükséglet igényére is legyünk figyelemmel.
- Lakások komfortfokozatát javító berendezések telepítésénél, (pl. szagelszívó, szárító stb.) vegyük figyelembe azok légszállítási igényét is. Minden esetben a lakás komplex funkcionális rendszerét vegyék figyelembe.
- Hőszigetelő nyílászárók beépítésénél gondoskodni kell a megfelelő levegő utánpótlásról és légcseréről.
- Keressük azokat az építési megoldásokat, ahol a tüzelőberendezések lakótértől elkülönítve telepíthetők.
- Győződjünk meg arról, hogy a kémény állapota megfelelő minőségű.
- Győződjünk meg arról, hogy a kémények kitorkolása valamilyen sajátos széljárás miatt elegendő magasságú-e, nincs-e kitéve bukószélnek.
- A javítást, a karbantartást minden esetben bízzuk szakemberre.
- Minden javítási, szerelési, ellenőrzési munkáról kérjünk bizonylatot.
- A biztonságos üzemeltetéshez kérjünk szaktanácsot, illetve betanítást.
- Időszakos (rendszeres) vizsgálattal győződjünk meg a hőtechnikai és tüzelő gázfogyasztó berendezéseinek üzembiztos, megfelelően jó minőségi állapotáról.
Mi, szakemberek pedig segítsünk minőségi szabályozással, szolgáltatásokkal, biztonságos termékekkel az energiatudatos fogyasztói magatartás megvalósulásában!
Szabó György euromérnök
