Vegyes tüzelés
2005/10. lapszám | Váradi Tamás | 15 279 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sokan úgy gondolják: „Befűtök a kazánba, aztán meleg van a lakásban!” Igen ám, de ez a mondat csak akkor igaz, ha azt a kazánt úgy kezelik és úgy tartják karban, ahogyan az a gépkönyvben le van írva, illetve ha megtanultuk, hogyan viselkedik a kazán hidegen, melegen, begyújtáskor, működés közben.
Telepítés és biztonság
Vásárlás és felszerelés előtt feltétlenül vizsgáljuk meg fűtési rendszerünket, hogy az nyitott vagy zárt, azaz milyen túlnyomáson fog működni a rendszer (és a kazán), valamint milyen biztonsági berendezések szolgálják a balesetmentes működést. A magasabb árkategóriájú öntöttvas- vagy acéllemez-kazánok esetében általában alkalmazhatunk zárt rendszereket, mivel ezek a készülékek 2-2,5 bar üzemi túlnyomásig felszerelhetők. Mindössze a megszokottnál nagyobb tágulási tartályt és egy megfelelő biztonsági lefúvató szelepet kell beszerelni. Vásárláskor érdemes figyelni, hogy a kinézett készülék árában benne foglaltatik-e az ún. „biztonsági hűtőkör”. Ha nem, akkor ennek beépítéséről külön kell gondoskodni pluszköltségért. Ez a biztonsági kör voltaképpen egy hőcserélő, ami arról gondoskodik, hogy a készülékben a fűtési vízhőmérséklet ne haladhassa meg a kritikus 100 °C-ot. Túl magas hőmérséklet esetén nyílik egy termosztatikus szelep, és hálózati hideg vízzel a hőcserélőn keresztül visszahűti a fűtővizet.
Begyújtás, avagy a felfűtő csappantyú használata
Ezt az eszközt hideg kazán begyújtásakor használjuk. A kar elmozdításával megnyitunk egy járatot a füstgáz számára, így nagyobb huzattal fog égni a tűz, könnyebben fel tudjuk fűteni a kazánt. Ez úgy értendő, hogy a felfűtési fázisban a hideg füstgáz könnyebben tud távozni a kazánból. Nagyon fontos viszont, hogy 10-15 perc elteltével ezt a csappantyút vissza kell állítani normál állásba, mert különben a füstgáz nem megy végig az erre a célra beépített hőcserélőkön keresztül, és nem tudja leadni a maximális energiát a fűtési rendszerünknek: „kirepül” a meleg a kéményen! Azaz begyújtás után is van mit tennünk a megfelelő fűtési teljesítmény elérése érdekében. A tüzelőanyag vásárlásakor tájékozódjunk annak fűtőértékéről és nedvességtartalmáról, mivel ezek a tulajdonságok nagyban meghatározzák a készülék beállítását a legjobb teljesítmény-leadás eléréséhez.
Fűtési üzem, avagy a primer levegő csappantyúja
A huzatszabályozó lengőajtaja szolgál arra, hogy az égéshez szükséges levegőt a kazánba juttassa. Gondosan kell bánni ezzel az ajtóval, ugyanis ez szabályozza állandóan a kazánunkban a fűtővíz hőmérsékletét. Gyakran előforduló probléma, hogy a primerlevegő-ajtó alá szennyeződés kerül, például hamu vagy apró széndarab. Így hiába állítjuk be a huzatszabályozón a hőmérsékletet, az ajtó „nem tud bezárni”, a levegő folyamatosan áramlik a tűztérbe, és felforr a kazánban a víz. Ezért egy kis seprű segítségével minden alkalommal, miután beraktuk a tüzelőt a kazánba, szánjunk rá két percet, hogy megtisztítsuk a primerlevegő-csappantyút a szennyeződésektől. A tercier levegő nyílásának beállításához látnunk kell a láng színét: a levegő mennyisége sárga vagy világos piros láng esetén van helyesen beállítva. Túl kevés tercier levegő esetén a láng sötétpiros, a széle fekete. A túl sok tercier levegő rövid, fehér vagy ibolyaszínű lángot eredményez. Bizonyos idő elteltével ellenőrizni kell ismét a lángot a fedőlapban lévő ellenőrző nyíláson keresztül, mert az égés időtartamával csökken a tercier levegő szükséges mennyisége.
Karbantartás, avagy a kazán tisztítása
A fűtőgáz-járatok falára rakódott korom és hamu csökkenti a hőátadást. A lerakódás, a kátrányképződés és a kondenzáció a használt tüzelőanyagtól (például fánál erősebb, mint szénnél), a kéményhuzattól és az üzemeltetéstől függ. Javasolható, hogy legalább hetente egyszer, hideg állapotban meg kell tisztítani a kazánt a lerakódásoktól. Hogyan lehet elkerülni a kondenzációt és a kátrányképződést? Túl alacsony fűtőteljesítmény esetén kondenzáció léphet fel a fűtőfelületen. Ellenőrizni kell, hogy a vízhőmérséklet 65 °C fölött maradjon, mert az égéstermék harmatpontja ezen a hőmérsékleten van, ezért nem lehet a fűtőfelületeken az égéstermék hőmérséklete 65 °C alatt. Ha a kondenzáció a tüzelőanyag-kamrában lép fel, akkor az a tüzelőanyag túl magas víztartalmára utal (nedves a tüzelő). Ilyen esetekben a kondenzáció 65 °C fölötti kazánhőmérsékletnél is felléphet.
A kátrány hasonló feltételek (alacsony teljesítmény, alacsony hőmérséklet) és rosszul beállított égés (túl kevés levegő) mellett képződik. A kátrány lerakódik a füstgázjáratokban. A lerakódott kátrány tűzveszélyes, begyulladhat a járatokban és a kéményben! Ezért ennek képződését mindenképpen célszerű megakadályozni, vagy ha már lerakódott, akkor felfűtött állapotban, a gépkönyv utasításait betartva el kell távolítani! A fűtési rendszer folyamatos karbantartását javasoljuk, a hatásfok magas értéken tartása és a fűtési rendszer takarékos üzemeltetése (alacsony tüzelőanyag-felhasználás), és a nagyobb üzembiztonság érdekében. A fent leírtak rövid áttekintést adnak azokról a legfontosabb feltételekről, melyekről minden körülmények közt gondoskodni kell, nemcsak a gazdaságos, hanem az üzembiztos, biztonságos működéshez.
A teljesség igénye nélkül igyekeztünk vizsgálni a kapcsolódó fűtési rendszert, illetve annak biztonsági elemeit. Azonban telepítés és használat előtt feltétlenül fontos elolvasni a „Telepítési és használati útmutató”-t, amely mindig részletesen tartalmazza a telepítés feltételeit, szükséges biztonsági berendezéseket (lefúvató szelep, biztonsági hűtőkör, nyitott vagy zárt tágulási tartály, fűtésivíz-szűrő, samott elhelyezése stb.), valamint a használat különböző fázisait: begyújtás, fűtés, utántöltés, felszítás, hamuzás, karbantartás… Egy igazán szép olvasmány egy igazán szép feladathoz!
