Amerre a füst száll
2006/4. lapszám | TG | 2798 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Solymáron épülő családi ház épületgépészeti rendszere már több mint három éve üzemelt problémamentesen. A családfő hosszas keresgélés után választotta ki a német gyártmányú, kedvező ár/érték arányt mutató fűtőkészüléket. Már a tervezésnél alapvető szempontként kezelte a biztonságot: a jelenlegi szabványi háttérnek megfelelő füstgáz-elvezetési technológiát építtetett be, bélelt, magas kivezetésű kéménnyel. Előzetesen megjegyzendő, hogy a készülék működésének három éve alatt átesett az évenként esedékes szervizeléseken, ellenőrzéseken.
A fűtőkészülék a családi ház egyik félreeső kis helyiségében került elhelyezésre: a mosókonyha alapterülete nem haladja meg az 5 m²-t sem. A helyiség szellőzéséről egy kis ablak gondoskodik csupán, amelyet a téli hónapokban „értelemszerűen” zárva tartanak. A szobácskát rendszeresen a mosott ruha szárítására használták, tisztításáról megfelelően gondoskodtak. Az idei téli periódus egyik különösen hideg éjszakáján a szülők különös nyugtalansággal ébredtek fel: kellemetlen szag terjengett a házban. Elsőként arra gondoltak, hogy a környéken található erdőből valamilyen kisállat keresett magának meleg búvóhelyet éjszakára a kéményben, vesztére. Kinyitották a mosókonyha szellőzőablakát: utólagosan visszagondolva, feltehetően ezzel mentették meg gyermekeik életét, akiknek ideiglenes éjszakai hálóhelye csak pár méterre esett a fűtőberendezéstől.
A rákövetkező éjszaka azonban igazolta, hogy nem csupán ad hoc problémáról van szó. Olyan erős füstgázszag telepedett a lakásra, hogy a fűtőberendezést kikapcsolták. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a második éjszaka előtt a családfő vásárolt egy érzékelő és jelzőkészüléket, amely fény- és hangjelzéssel riasztja a lakókat, ha a mérgező gázok koncentrátuma a megengedett érték fölé emelkedik. Adott esetben a berendezés pár perc elteltével a határérték felének megfelelő, tíz perc elteltével a határértéket meghaladó értékeket jelzett. Ez a mozzanat különösen azért bír jelentőséggel, mert köztudott, hogy a szén-monoxidgáz szagtalan, így amit igazából érezni lehetett, az feltehetően csupán az égés során keletkezett egyéb füstgázösszetevők voltak. A gyilkos gáz jelenlétét csupán a készülék jelezte.
A cég szervizese a bejelentés után nem sokkal megjelent a helyszínen. Apró alkatrészekre szedte szét a készüléket, sőt, a főbb darabokat vízsugárral is kitisztította. A berendezés a javítás óta eltelt időszakban problémamentesen üzemel. Megállapítása szerint az égés során keletkezett füstgáz nem tudott szabadon távozni a kémény irányába, mert szennyeződések tömítették el a gázkészülékben található hőcserélő lamelláit. A lamellák kialakítását úgy oldják meg, hogy a hőátadás minél intenzívebben valósulhasson meg: ennek érdekében a levegő meglehetősen szűk keresztmetszetű réseken áramlik át. A helyiségben felgyülemlett por, illetve a száradó ruhákból a légtérbe kerülő szövetdarabkák ezeket az apró nyílásokat tömítették el a hőcserélőben. Innentől kezdve a folyamat öngerjesztővé vált: a tökéletlen légáramlás tökéletlen égési folyamatot eredményezett, ami növekvő koromképződéssel járt. Ez pedig ismételten a füstgáz megfelelő távozását gátolta.
Ezt a magyarázatot alátámasztja az a körülmény, hogy a tisztítás céljából szétszedett berendezés erősen kormozott volt. A szakember megítélése szerint nem egyik napról a másikra következett be a füstgáz-viszszaáramlás, hanem sokkal inkább arról volt szó, hogy kismértékű áramlás korábban is fennállt (!), de veszélyes mértékűvé csak akkor fokozódott ez a folyamat, amikor a rendkívüli hideg következtében a kazánnak nagyobb teljesítményt kellett leadnia. Gépészek számára tanulságként az a következtetés vonható le, hogy folytonosan gondoskodni kell a készülék friss- levegő-utánpótlásáról. Ebből a szempontból előnyösebbek a zárt égésterű készülékek, alkalmazásukkal elkerülhetők a balesetek. Külön ki kell emelni a karbantartó felelősségét: nem csupán a rutinellenőrzést szükséges végrehajtani a készülék gázüzemi részeinél, hanem a füstgáz oldalt is alaposan át kell vizsgálni!
Érdemes minden karbantartó szakembernek mérlegelnie, hogy a szerviz során vagy nyomán fellépő hibákért, illetve az ezekből következő balesetek, tragikus események nyomán felelősségvonásra kell számítaniuk. A felelős személyt „foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés” címen vonhatják felelősségre az 1978. évi IV. Tv. Büntető Törvénykönyv (BTK) alapján. A BTK a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést a következőképen határozza meg. 171. § (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés: a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, c) kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. Szintén tanulság, hogy a kivitelezési helyszíneken tudatosítani kell a megrendelőben a veszélyt, és bátran ajánlani lehet a különböző füstgáz- vagy szén-monoxid-érzékelő berendezéseket. Egyébként a történetünkben szereplő család által vásárolt jelzőberendezés ára nem érte el a húszezer forintot, a családi házban ma is öt személy tartózkodik életvitelszerűen. Végül: a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy az egyéves kazán-ellenőrzés helyett már félévente kihívják a szerelőt a berendezés biztonsági kontrolljára.
TG
