Egy megrendelői anyagátadás jogkövetkezményei
2006/6. lapszám | Dr. Csanádi Károly | 3634 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szerelőszakmában közismert, meghonosodott és évtizedek óta használatos a rendelkezésre bocsátott anyag fogalma. A szakmai gyakorlatban röviden „rb.” anyagnak nevezik, és arról van szó, hogy a megrendelő (építtető) a jövőben megvalósuló épületgépészeti szerelési munkáihoz különféle anyagokat vásárol, azokat átmenetileg raktározza, és a szerződéskötést követően átadja a kivitelezőnek beépítés, felhasználás céljából.
A hiánygazdálkodás időszakában az rb. anyagok körébe tartoztak a nehezen beszerezhető importberendezések, automatikák, illetőleg a hosszú – egy-másfél éves – átfutási idővel szállított ún. épületgépészeti célanyagok (kazánok, melegvíztermelő berendezések, nagykonyhai berendezések, szivattyúk, ventilátorok stb.). Az utóbbiak akár hazai gyártmányok is lehettek, ha az építtető vagy a felújítást megrendelő jelentős késedelem nélkül szerette volna üzembe helyezni a berendezést, akkor időben, a leendő kivitelező ismerete nélkül is meg kellett rendelnie a célanyagokat. Ha a szerelési munkát végző kivitelezővel történt szerződéskötésig a gyártó(k) leszállították a berendezést, akkor a megrendelő rb. anyagként átadta a kivitelezőnek, ellenkező esetben, jellemzően, a szállítási szerződést a megrendelő átcedálta a kivitelezőre, azaz a felek személyében történt változás, az eredeti megrendelő helyett megrendelőként a kivitelező lett a szerződés alanya.
Arra is volt példa, hogy a szállítási szerződést nem módosították, és valamennyi előre megrendelt anyag és berendezés rb. anyagként került átadásra a kivitelezőnek. A piacgazdaság időszakában bármilyen, a tervdokumentációban szereplő anyag és berendezés a szükséges időpontig beszerezhető vagy azonos műszaki paraméterekkel rendelkező anyaggal és berendezéssel helyettesíthető. Napjainkban a megrendelő által történt előzetes anyagbeszerzésnek elsősorban pénzügyi okai vannak. Így például a következő évre áthúzódó vagy több éven át tartó beruházás vagy felújítás indokolhatja a pénztulajdonos oldaláról az egyenletesebb pénzkiáramlás tervezését, illetőleg egy-egy akció, a készlet mértékéig tartó ideiglenes árleszállítás, esetleg végkiárusítás során vagy kontármunka termékeként adódhatnak igen kedvező vételi lehetőségek. A piaci ártól jelentősen eltérő árengedmény esetén célszerű a terméket és a garanciális feltételeket alaposan megvizsgálni.
Természetesen a megrendelőnek jogában áll a megrendelés tárgyát képező munkához az anyagot vagy egyes anyagokat előzetesen megvásárolni, és ezt a lehetőséget a kivitelezőnek sem kell feltétlenül visszautasítania. Megállapodás mindenképpen szükséges, mert a Ptk. 391.§ (1) bekezdése szerint főszabály, hogy a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. A felek tehát e rendelkezéstől térnek el. A kivitelezőnek saját érdekében figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy egy ilyen megoldásból ne keletkezzen garanciális igény lehetőségének elvesztése, szükségtelen többletmunka, anyagbeszerzés és kártérítési felelősség. Az alábbi jogszabályismeret segítheti a megrendelő által beszerzett anyagok és/vagy berendezések elfogadásának megfelelő kezelését.
A Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) 389. §-a kimondja, hogy vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó – egyebek mellett – valamely dolog elkészítésére, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására köteles. A törvény szerint az épületgépészeti szerelés is eredményköteles tevékenység, tehát a szerelt berendezésnek rendeltetésszerű használatra alkalmasnak, működőképesnek kell lennie. Nem lehet alkalmas rendeltetésszerű használatra az a központi fűtőberendezés, melynek radiátoraiból folyik a víz. A bírósági gyakorlat a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság hiányáért a kivitelezőt marasztalja el. A kivitelező a jogi helyzete szerint szakcég, ő az ismerője annak, hogyan lehet tervek alapján vagy anélkül is megvalósítani a rendeltetésszerű használatra való alkalmasságot.
A kivitelező felelőssége még a tervhibák helytelen kivitelezéséért is fennáll. A piacgazdaság előtti időkben a szerelőipari vállalkozások – egyebek mellett – a tervek kivitelezésre való alkalmasságának megállapítására és a szükséges módosítások elvégeztetésére előkészítő szervezeti egységeket hoztak létre. A generálkivitelezők építész, gépész és elektromos előkészítőt foglalkoztattak. A bírósági perekben szerzett tapasztalat azt igazolja, hogy ma is érdemes lenne a kivitelezés megkezdése előtt szakemberrel megvizsgáltatni a terveket a kivitelezhetőség szempontjából.
A kivitelezői felelősségnek célszerű alárendelni a szerelési munka helyzetét és körülményeit. Szükséges részletes szerződésben meghatározni – egyebek mellett – a megrendelő által beszerzett anyagok átadás-átvételének, esetleges alkalmatlanságának esetén követendő eljárás, továbbá a jótállási és szavatossági igényérvényesítés feltételeit. Egyes szerelőipari vállalkozások a szerződéskötést még mindig tartózkodással kezelik, inkább a szóbeli megállapodást részesítik előnyben. Törvényeink szerint jogvita esetén annak a félnek kell bizonyítani állítását a perben, akinek érdekében áll, hogy tényállításait a bíróság valósnak fogadja el. Jelentősen gyengül a felperesi pozíciója annak a szerelőnek, aki állításait nem tudja szerződéssel alátámasztani. A szóbeli megállapodás nagyon nehezen vagy egyáltalán nem bizonyítható, tanút sem könnyű előállítani, és az idő múlásával az emlékezet is megkopik. A legtöbb pervesztes vállalkozónak nincs elegendő bizonyítéka a perben. Látszólag problémamentes munkák esetében is érdemes írásbeli bizonyítékokról gondoskodni, de jól jöhet egy-egy fénykép vagy videofelvétel is.
A Ptk. 392. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a megrendelő alkalmatlan anyagot, vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni. Ha a szerelő a fenti jogszabályhely rendelkezésének megfelelően jár el, akkor a megrendelőtől átvett anyagot megvizsgálja, hogy a rendeltetésszerű használat megvalósításához alkalmas anyagot adtak-e át részére.
A Ptk. 392. § (4) bekezdés szerint a vállalkozó a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítása szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére, vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. A rendelkezés első részére különösen a gázvezeték-szerelők legyenek figyelemmel. A Ptk. 394. § (1) bekezdése szerint a megrendelő a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti, a szerződésben, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles. Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el. E törvényi rendelkezés alátámasztja a szerelőipari vállalkozó fentebb említett felelősségét. A kivitelezőnek az általa végzett munkáért akkor is fennáll a felelőssége, ha a megrendelő ellenőrizte a beépített anyagokat.
Az eset
A továbbiakban a szakíró bemutatja a megrendelő által előzetesen vásárolt épületgépészeti anyagok felhasználásával kapcsolatos problémát és a jogvitát megtörtént jogeset alapján. A megrendelő felperes csőszűkítő idomokat vásárolt az alperes kereskedőtől lakóépületben lévő lépcsőházak fűtéskorszerűsítési munkáihoz. A csőszűkítők a beszerelés során és azt követően is nagy részükben megrepedtek, azokat ki kellett cserélni. A felhasználás során menettömítésű csőszűkítő közdarabra lett volna szükség. A megrendelő által beszerzett csőszűkítők homloktömítésűek voltak, melyek menettömítésre alkalmatlanok. A perben a bíróság igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapította továbbá, hogy a felhasznált csőszűkítő közdarabok 1„-os menetes csatlakozásai nem kúposak, rövidek, menetkifutásuk nincs, és a belső oldalon a homlokfelületi tömítő felülethez csatlakoznak. Emellett a csőszűkítők kialakítása a műszaki gyakorlat szerint a laptáv vonatkozásában a csőmenetű anyák előírásainak nem feleltek meg. Az 1”-os csőmenethez kialakítandó anyag laptávja 46 mm, illetőleg a 36 mm laptávhoz tartozó csőanya ¾« méretű lehet. A perbeli esetben 36 mm laptávhoz 1” méretet alkalmaztak, ezzel jelentősen szűkítve az anyag falvastag-ságát.
A megrendelő felperes által vásárolt csőszűkítő közdarabok alkalmatlanságát a szerelő alperesnek észlelnie kellett volna, a szerelés előtti ellenőrzés során észre kellett volna venni az alkatrész tömítési kialakítását, gyártási hibáját, felhasználási lehetőségét, és az alkatrészek szerelés közbeni gyakori elrepedésének is fel kellett volna tűnnie. A bíróság megállapította, hogy a csőszűkítők meghibásodása az alkalmazhatóságtól eltérő beszerelésre vezethető vissza. A csőszűkítő 1"-os menetes részének falvastagsága nem egyenletes gyártási hiba, ez az egyenetlenség a menet és a megmunkált anyag geometriai középpontjának eltéréséből ered. A vállalkozó alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 392. § (3) bekezdésében foglaltak alapján megalapozott, ugyanis ha a megrendelő alkalmatlan anyagot, célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó a felelős. Az anyag alkalmatlansága nem volt kétséges, de a megrendelő figyelmeztetése elmaradt. A bíróság a szerelő vállalkozó(ka)t kártérítés megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a kereskedő alperest hibás teljesítés miatt marasztalta el. A Ptk. 305. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A tényállás és a bírósági ítélet szerint a kereskedő által forgalomba hozott csőszűkítők nem feleltek meg az előírásoknak. A Ptk. 310. §-a kimondja, hogy a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult – azaz a megrendelő – a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti. A bíróság a fentiek miatt kötelezte kártérítés megfizetésére a kereskedőt.
A perbeli esetben a kereskedő felelőssége nem volt megállapítható azért, hogy a szükséges menettömítésű csőszűkítő közdarab helyett homloktömítésű terméket adott el a megrendelő felperesnek. A megrendelő nem jelölte meg, hogy melyik gyártmányt kívánja megvásárolni, illetőleg melyikre köti meg az adásvételi szerződést. Természetesen e megtörtént jogesetben a megrendelő felperes jogi felelőssége fel sem merülhet. A megrendelő pénztulajdonos, és jogosult a szakértelmét meghaladó terjedelemben is munkát vállalatba adni szakértő épületgépészeti kivitelezőnek. Jogi felelősség a termék beszerzésével kapcsolatban sem keletkezik. A megrendelőnek vagyoni felelőssége van, amely abban nyilvánult volna meg, hogy a vállalkozó figyelmeztetését követően eláll az rb. anyagok beszereltetésétől, és pénzügyi fedezetet biztosít a megrendelt munkákhoz megfelelő csőszűkítők beszerzéséhez. A megrendelő első fokon pernyertes lett.
Az alperesek az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtottak be a megyei bírósághoz. A jogalap tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete a másodfokú eljárásban is megállta volna a helyét, legfeljebb a kártérítésként megállapított összeg – bírói mérlegelés körébe tartozó – mérséklésének volt meg az elvi lehetősége a következő indokok alapján:
A szerelési tevékenységben részt vettek a megrendelő szerelői is, akik a vállalkozókhoz hasonlóan foglalkoztatójuk utasítása szerint jártak el, tehát beszerelték és a szükséges mértékben kicserélték az elrepedt csőszűkítő idomokat. A kivitelező vállalkozók nem mulasztottak a megrendelő figyelmeztetését illetően sem, ezért kárt sem okoztak, ugyanis az alperesi álláspont szerint nem a homloktömítésű csőszűkítő idomok voltak alkalmatlanok a szerelési munkához, hanem ezen idomok között voltak olyanok, mindösszesen 10%-ban, amelyek gyártási hibásak voltak. A megrendelő által – túlzott óvatosságból – elrendelt összes csőszűkítő idom cseréje indokolatlan, a szavatosság körébe csak a meghibásodott csőszűkítő közdarabok vonhatók. Az alperesi álláspont szerint a szavatossági igényérvényesítésnek nem lehet tárgya azon idomok cseréje, melyek jövőbeni meghibásodását csak vélelmezni lehet. Újabb szakértői véleménnyel esetleg lehetett volna bizonyítani a homloktömítésű csőszűkítő idomok alkalmasságát a perbeli szerelési munkákhoz, mert az el nem repedt, nem gyártási hibás idomokkal a szerelés befejezését követően is megfelelően működött a fűtési rendszer.
A szakvélemény pontatlan megfogalmazásából szintén téves következtetés volt levonható. A szakértő ugyanis nem a működő fűtési csőhálózatba beépített csőidomok alapján állapította meg ezen idomok megrepedését, hanem a raktárba leadott olyan csőszűkítő idomok alapján, amelyek valóban meghibásodtak szerelés közben, de azokat ki is cserélték. Az elsőfokú bíróság a csőszűkítő idomok alkalmazhatóságtól eltérő beszerelésének megállapítását a gyártási hiba miatt nem egyenletes falvastagságra és a megmunkált anyag geometriai középpontjának eltérésére hivatkozva állapította meg, nem vizsgálta meg azonban a nyílt és a rejtett hiba közötti különbséget. A nyílt hiba átlagos szakértelemmel és szemrevételezéssel megállapítható hiba, erre, és csak erre van lehetősége a vevőnek az üzletben, de a szerelési munkahelyen munkát végző vállalkozónak is.
Néhány milliméteres falvastagság esetén csak egészen kirívó esetekben lehet szó szemrevételezéssel való hiba-megállapításról, egyebekben pedig rejtett hibával állunk szemben, ami az idő múlásával és a használattal kerül a felszínre. Egyébként az ítélet nem tartalmazza, hogy a csőidomok esetében milyen mértékű volt a falvastagság csökkenése, a „megmunkált anyag geometriai középpontjának eltérése” pedig csak olyan módszerrel állapítható meg, melyet a kivitelező számára egyetlen jogszabály sem tesz kötelezővé. Az épületgépészeti csőszerelési tevékenységet végzőknek nem vonható a szakismeretei körébe a különböző gyártó cégek késztermékeire vonatkozó gyártástechnológia és megmunkálási sajátosságok részletes ismerete. A csőszerelő tevékenységet az jellemzi, hogy különböző gyártók több ezer késztermékét szereli össze fűtés-, víz-, gázellátó stb. rendszerré.
A hibásnak minősített csőidomok visszavásárlását az alperes kereskedő felajánlotta a felperesnek, aki az ajánlatot nem fogadta el, és késlekedett a felmerült probléma jogi úton történő rendezésének elindításában is.
Az elsőfokú ítélet szerint a csőidomok cseréjére meghatározott vállalkozó díj teljes összegét vissza kellene fizetni a megrendelőnek. A csőidomok cseréjét egy újabb megrendelés tartalmazta, nem volt része a korszerűsítési munkára vonatkozó eredeti szerződésnek. A Ptk. 392. §-a szerint a vállalkozó – egyebek között – munkával elérhető eredmény létrehozására köteles. A vállalkozók a fűtési rendszer korszerűsítési munkáit elvégezték, az újabb megrendelésre (pótmunka!) a csőszűkítő idomokat kicserélték ugyanolyan típusú csőszűkítőkre, a rendszer ma is működik. Az alperesek legfeljebb arra kötelesek, hogy az esetlegesen meghibásodott alkatrészeket (csőidomokat) szavatossági igényérvényesítés keretében kicseréljék. A fellebbezésben előadottak csak mérsékelhették volna a másodfokú eljárásban a kivitelezők felelősségét, de azt nem szüntethették meg. A jogi képviselők a perben érintettek bevonásával a másodfokú eljárás folyamán tárgyalótermen kívül egyeztetést tartottak. A felek a megállapított tényállás, a nem jogerős elsőfokú ítélet és a másodfokú bíróság várható ítéletének figyelembe vételével megállapodást hoztak létre, és ezt követően kérték a per megszüntetését.
A megállapodás eredményeként a kereskedő alperes teljes egészében visszafizette a megrendelőnek a gyártási hibás csőszűkítő idomok vételárát, és a két kivitelező gazdasági társaság, mint alperesek, az elsőfokú ítéletben meghatározott kártérítés kb. egyharmadának megfelelő munkadíjat fizették vissza a megrendelő felperesnek. A jogi képviselő tudomása szerint a felek között a munkakapcsolat fennmaradt.
A per tanulsága, hogy a hasonló esetet még nem tapasztalt szerelő rb. anyag átvételével kapcsolatban mire legyen figyelemmel, továbbá jogi eljárás, tehát az érvek-ellenérvek kitárgyalása nélkül a kivitelezőkre kedvező megállapodás sem jöhetett volna létre, és valószínűleg a munkakapcsolat sem maradt volna meg.
