Egy kézmozdulat hiánya
2006/5. lapszám | VGF&HKL online | 2754 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Alábbi történetünk azt illusztrálja, hogy nem elég az igényes terv és a minőségi berendezések, ha a szerelő (telepítő és üzembe helyező) hibázik, akkor az energiatakarékos és komfortos épületgépészet helyett egy folytonos bosszúságot okozó rendszerünk lesz.
A történések színhelye egy újonnan épült családi ház volt. Mint már a bevezetőben említettük, a tulajdonos nem sajnálta a pénzt, és gondosan megterveztette a teljes épületgépészeti rendszert, nem ment bele az olcsósításokba, és színvonalas anyagokkal dolgoztatott, például kondenzációs kazánt építtetett be, amire azért manapság sem költ mindenki. A házat rendben át is adták nyáron, a család örömmel és elégedetten költözött be. A probléma a fűtési idény kezdetén jelentkezett, olyan formában, hogy a nyomás rendszeresen – úgy négyhetenként – leesett 0,5 bar-ra, így folyton rá kellett tölteni a rendszerre. A tulajdonos – talán úgy gondolta, hogy ennek ez a menete, esetleg lustaságból, netán a kivitelező iránti feltétlen bizalom okán – három évig játszotta ezt a játékot. A probléma gyökerétől eltekintve nem kell hangsúlyozni, hogy ez milyen gondokat okozhat a rendszerben (például vízkövesedés). Megjegyzendő, hogy ez alatt az idő alatt évente karbantartották a rendszert, és a szervizes kolléga semmilyen hibát nem talált, tehát minden maradt a régiben.
A tulajdonos végül megunta a tarthatatlan helyzetet, és rádörrent a kivitelezőre, hogy csináljon végre valamit, mert nem azért rendelt meg egy modern rendszert, hogy annak működtetésével töltse délutánjait. Az időveszteségen túl konkrétabb probléma volt az, hogy –15 °C-nál kritikussá vált a helyzet, nem volt fűtés. A szerelő először telefonon (!) nyilatkozott a hiba milyenségéről. Azt feltételezte, hogy kicsi lehet a tágulási tartály, ezért javasolta, hogy 2 db, egyenként 18 litereset építsenek be a padlófűtési, illetve a radiátoros körbe. A padlófűtési körbe ezután be is építette a tartályt, kb. 50 000 Ft-ért, és a rendszer jobban is szuperált, a lakó elégedett volt. Mégis, a hercehurca emlékezetes maradt számára, ezért amikor találkozott rég nem látott épületgépész barátjával, elmesélte neki esetét. A barát érdeklődését felkeltette az eset, és mivel volt is egy előfeltevése a dologgal kapcsolatban, vette szerszámait, és „rámozdult” a kazánra. Sejtése beigazolódott: a megoldás bosszantóan egyszerű volt. Hogy mi történt? Nem volt meg a kondenzációs kazán tágulási tartályában a kellő mértékű előfeszítési nyomás – azaz a szerelő hozzá sem nyúlt a telepítésnél, sem a szervizes a beüzemelésnél, illetve az éves karbantartásokkor. Annyi lett volna a teendő, hogy biciklipumpával néhányat fúj rá valaki, amitől a tágulási tartály nem egy gyűszűnyi, hanem megfelelő mennyiségű vizet tudott volna felvenni. A probléma így nem jelentkezett volna, a rendszer sem vízkövesedik el, és persze a plusztartály beépítésére sem került volna sor.
Így okozott nagy galibát egy kézmozdulat hiánya.
