VGF&HKL szaklap

Szürke eminenciás

2012. december 11. | Bíró Ernő |  2100 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Szürke eminenciás

Volt egyszer egy olajválság, a hetvenes évek végén. Az olcsó orosz olajra alapozott gazdaságunkat alaposan felforgatta, pánikszerű menekülés kezdődött a szén, majd a gáz irányába. Ekkor vált létjogosulttá egy új találmány, az automatikus működésű szénkazán, amit addig csak néhány kertésznél és családi háznál használtak.

Elterjedése gyors volt és általános. Családi ház, iskola, kórház, kertészet egyaránt használta örömmel, hiszen az olajnál olcsóbban fűtött, a régi, füstös kazánoknál meg sokkal tisztább és kényelmesebb volt. Az ország szép csendben beépítette életébe ezeket a kazánokat, hazai szénbányáink és a bányászcsaládok meg kaptak még vagy tíz év haladékot. A ´90-es évek elején elkezdődtek a nagy gázprogramok, országrészek, eldugott települések lettek gázzal ellátva. A gázárak jók voltak, nagyon sok Totya és Carborobot került ekkor vastelepre. A környezetvédelem fellélegzett, a gáz tiszta és kényelmes. Mindenki ragaszkodik hozzá, érthető.

Nálunk közben politikai kérdéssé vált, hogy az akciókkal gázra kapcsolt fogyasztók ne érezzék becsapottnak magukat egy komolyabb kiigazító gázáremelés miatt. Pedig a helyzet elég súlyos (milliárdokban is), mivel a világ gázfelhasználása vadul növekszik. A világpiacon ez meg is látszik, a gáz ára folyamatosan nő, tőlünk nyugatra ijesztően magas a havi gázszámla összege. Nem igazán lehet tudni, mikor roppan meg ez a kis magyar csoda, a mesterségesen fenntartott gázárrendszer, mikor fogy el az áttételeken keresztül juttatott támogatás.

Az automatikus szenes kazánok piacai a gázszolgálatok által gazdaságtalannak ítélt területek maradtak, ott viszont szinte kizárólagos olcsó megoldásként szolgáltak. A beszűkült hazai piac miatt itt akár vége is lehetne a történetnek, ám szerencsére a rendszerváltás megteremtette a lehetőségét, hogy e kazánfajta külföldön is megtalálja a gázszolgáltatók által kihagyott területeket, sőt a dráguló gáz komoly versenytársa legyen a rendszer. A gáz elterjedésének rohamát egész Európa átélte, de nem egy időben. Például Csehországban mindez később kezdődött, és a gázár egy pillanatig sem volt dotálva, ezért a ´90-es évek közepétől jó piacokat talált magának a kazán. Sorban jöttek a minőségi széntüzelést igénylő országok, a csehek után Bulgária, Oroszország, Mongólia, és most már a gáz-eufóriából felébredő Lengyelország, Törökország és Görögország is megjelent a vevők között.

Eddig tart a dolog szenes része. Hogyan kerülnek ide a bio-fűtőanyagok? Hát úgy, hogy a találmány születésének pillanatában már látható volt, hogy ez bizony nem csak szénnel fog működni. A ´80-as évek közepén a lucernapellettel való alkalmazást több alkalommal kipróbálták, csak persze a pelleté a szén árának a háromszorosa volt, így a dolog technikatörténeti érdekesség maradt, egészen 2000-ig. Ekkor Csehországban végzett fejlesztések után elkészítették a kazánfajta egy biomassza-szén keverékével működő változatát. Két éve kezdték a gyártók tesztelni ismét a pelleteket, és látható volt, ha valaha lesz olcsó szalma-, kukorica- vagy fűpellet, az az automatikus szenes kazánnak megfelel. Az energiafűről szóló hírek szaporodtak, majd kipróbálható mennyiséget energiafűpelletből 2004-ben kaptak. Az eredmény kiváló lett, a többi pelletfajtával (búzaszalma, kukoricaszár, repce stb.) szintén ezt az eredményt kapták.

Európában a mezőgazdasági maradékokból, szalmákból, a biodízeles repcéből és vadköles kaszálásokból készített pelletet agripellet-nek nevezik, aminek az intenzív felhasználására komoly próbálkozások és kutatások vannak folyamatban, pl. az ALTENER keretprogramban.

A biomassza alapú anyagok, agripelletek felhasználására vonatkozóan a személyes véleményem az, hogy pillanatnyilag az országok többsége egymást biztatja a biomasszával kapcsolatban, de azonnal a szénhez nyúlnak, ha komoly igény támad stabil árú olcsóbb energiára. Emiatt Kelet- és Közép-Európában a biomassza alapú rendszerek elterjedése elsősorban a biomassza szénhez viszonyított árától függ. Ráadásul a gázár megjósolható növekedése egyre inkább a szén-biomassza párost teszi versenytársakká. A helyzetet persze bonyolítják a környezetvédelmi megfontolások, ám ami éppen az USA magatartásán lemérhető az üvegházhatású gázokkal kapcsolatban, az önfeláldozó magatartás a világ országaiban nem egyöntetű. Ez a helyzet csak sok év alatt fog megváltozni, amikorra beigazolódnak vagy megcáfolódnak a globális felmelegedésről alkotott modellek. Addig is nagyon egyszerűen lehet megfogalmazni a kérdést Magyarországon, Kelet- és Közép-Európában. Sikerül-e a gáznál, de főleg a szénnél olcsóbb, vagy legalábbis azonos áron agripelletet értékesíteni? Ha a fogyasztó az agripelletet olcsónak érzékeli, akkor biztos a siker, beindul a komoly kereslet, mivel a szükséges kazántípus sokfelé rendelkezésre áll, illetve elérhetők új kazánok is. Nagyon rövid idő alatt valódi piacot kaphat a biomasszatermelésben érdekelt mezőgazdaság.

Nyugat-Európában, Skandináviában más a helyzet. Itt a szén lakossági felhasználása már sok éve nagyon lecsökkent. A fapellet-felhasználás a magas gáz- és olajárak miatt viszont dinamikusan nőtt, annyira, hogy mára már Szibériából is importálnak fapelletet. Kiderült, hogy a kivágható faállomány záros határidőn belül elfogy, és azért elég furcsa dolog lenne pl. egy síparadicsom Tirolban gyorsan növő akáccal és nyárfával beültetve. Ezek az országok sietve keresik a fapellet olcsóbb alternatíváját, és a magyar agripelletet szívesen megvásárolnák, ha. Ha a fapelletégető kazánok nem dugulnának el órák alatt az agripellet 4-10% salakjától. A fapellet salakja csak 0,5-1,5%. Az agripellet felhasználásához más kazánok kellenek. A salakos, alacsonyabb fűtőértékű agripellet viszont ideális üzemanyag az automatikus működésű szénkazán számára. A következtetéseket ebből mindenki levonhatja. Olcsó agripelletet kell gyártani, ezt a képességet megéri kutatni, kifejleszteni, hiszen sok vidéki gazdaság számára talán ez az egyetlen lehetőség.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem