VGF&HKL szaklap

Biomasszán alapuló falufűtés Pornóapátiban

2012. december 11. | Zsuffa László |  2775 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Biomasszán alapuló falufűtés Pornóapátiban

A Vas megyei Pornóapáti községben készült el Magyarországon az első biomassza alapú községi távfűtő rendszer. Ennek a nálunk újszerű megoldásnak a történetét és eddigi tapasztalatait mutatjuk be cikkünkben.

A projekt és megvalósulása

Az elképzelés a szomszédos Ausztriához tartozó települések (Oberbildein/Beled, Deutsch-Schützen/Németlövő, Güssing/ Németújvár) példái nyomán született 2003 elején. Köztudott, hogy Ausztriában a bio-, bio-szolár falufűtések, intézményi hőellátások százai üzemelnek megbízhatóan, fenntartható módon, kérdés volt, hogy Magyarországon az itteni körülmények között is működőképes-e ez a modell. A kétkedésre az adott okot, hogy 1989–2005 között több próbálkozás történt ilyen művek létrehozására, és ezek közül eddig egy sem valósult meg. A korábbi tanulságok alapján fel lehet sorolni a bio-falufűtések létesítéséhez szükséges előfeltételeket, ezek:

  • földgázhálózat nem épült ki a településen;
  • a közösség túlnyomó része támogatja, illetve részt vesz a projektben;
  • kellő mennyiségű biomassza – az esetek túlnyomó részében fa – rendelkezésre áll elfogadható költségszinten;
  • van fizetőképes kereslet a hőre;
  • a beruházási támogatások magas aránya elérhető.

Ezek a feltételek Pornóapátiban összejöttek, és a részt vevő osztrák és magyar mérnökök előzetes koncepciója alapján a 2003. április 17-én tartott falugyűlésen a község lakosságának túlnyomó többsége (90%) kifejezte szándékát a megvalósításra vonatkozóan.

Ezután került sor az előtervezésből az engedélyeztetésre és a támogatási igény benyújtására a Phare CBC „Határokon átnyúló környezetvédelmi infrastruktúra hálózatok” programhoz 2003. szeptember 15-én. A koncepció kialakítása során a falufűtés sajátos problematikájából adódóan egy sor kérdést kellett megoldani, közülük a legfontosabbak:

  • Ezeknek a rendszereknek a beruházási költségekhez képest csekély hőforgalmuk van, így az éves bevétel nem teszi lehetővé jelentősebb hitel törlesztését és vállalkozási nyereség képződését.
  • A fenti probléma másik oldala, hogy a fogyasztók felé történő hőértékesítés ára, valamint a fogyasztók anyagi részvétele a létesítésben nem kerülhet többe, mint a konkurens hőellátási mód, vagyis az egyedi gázfűtés annak minden költségével együtt.
  • A költségek csökkentése és a bevételek növelése érdekében a biomasszára alapuló hőtermelést valamivel ki kell egészíteni. Ez a technika mai állása szerint vagy napkollektorokkal kombinált ún. bio-szolár rendszer, vagy kapcsolt villamosenergia-termeléssel történő kiegészítés.
  • A távhőszolgáltatás biztonságos fenntartása érdekében tartalék hőforrás beépítése szükséges, pl. egy gáz- vagy olajtüzelésű egység.
  • A nyári hőszolgáltatás (használati meleg víz) figyelembe vétele, vagy csak fűtési szolgáltatás tervezése.
  • A beruházás saját pénzeszközeinek biztosítása, és az üzemeltető szervezet.

A koncepcióból több lépcsőben született a megvalósult változat, a módosításokat – esetenként megalkuvásokat – a finanszírozás megszervezhetősége kényszerítette ki. Tanulságként néhány ilyen változtatás:

  • Az eredetileg bio-szolárként tervezett rendszerből a napkollektoros részt – átmenetileg – el kellett hagyni. Magas beruházási költsége és csekély energiahozama miatt finanszírozhatatlan. Később beépíthető, az épületek tetőszerkezetét úgy alakították ki. A szezonális tüzelőanyagtároló szín nem épült meg, csak a helye, ahol szabad téren fogják a nagyobb mennyiségű beszállított aprítékot tárolni.
  • A tervezett egy darab bio-kazán helyett két kisebb került telepítésre, ezek egymás tartalékai.
  • Privát befektető nem került bevonásra, az önkormányzat egyedül vállalta a beruházást. Az üzemeltetéshez viszont a közelben lévő és profi szolgáltatóval (Szombathelyi Távhőszolgáltató Kft.) kötöttek szerződést.
  • A beruházás kétéves szervező és előkészítő munka után került a kivitelezés stádiumába. A közbeszerzési pályázaton győztes fővállalkozóval (Hoffmann-Teerag-Asdag Konzorcium) 2005. április 10-én kötötték meg a szerződést. A műszaki átadás 2005. október 28-án történt meg. A fogyasztók folyamatosan kötnek rá a hőszolgáltató rendszerre, jelen cikk megírásának idején 45 fogyasztó részére történik hőszolgáltatás.

Műszaki adatok, jellemzők

A kialakított rendszer három fő részre tagolható: bio-fűtőmű, hőtávvezetéki hálózat, fogyasztói hőközpontok. Ezek fő ismérvei a teljesség igénye nélkül az alábbiakban találhatók.

Bio-fűtőmű

A község szélén, önkormányzati területen, zöldmezős kivitelben létesült. Tüzelőanyag-ellátása közúton, két irányból lehetséges. Műszaki jellemzők. Tüzelőanyag: faapríték, fűrészpor max. 40% nedvességtartalommal.
Betárolható tüzelőanyag-mennyiségek:

  • tárolószín: 400 m³,
  • napi tároló: 120 m³.

Kazánok: 2 db FHB-06 típ., Bioláng Tüzeléstechnikai Kft. gyártmányú melegvíz-üzemű kazán, teljesítmény: 2×600 kW. Tüzelőberendezés: csigás etetésű, bolygatott lépcsősrostélyos. A termelt víz hőfoka: 95/60 °C.

Hőközpont

  • keringtető szivattyúk: 2 db Grundfos TPE 65-550/2,
  • keringtetett vízmennyiség: 32,5 m³/h,
  • a rendszer nyomásesése: 560 kPa,
  • a hőtároló tartály térfogata: 10 m³.

A fűtőműben található a teljes rendszer irányító központja, amely GSM-rendszeren keresztül a Szombathelyi Távhőszolgáltató diszpécserközpontjával is kommunikációs kapcsolatban van. A teljes rendszer automatikus üzemű, távfelügyelt. Normál üzemmenetben naponta szükséges a fűtőművi rendszer áttekintése és a tüzelőanyag utántöltése. Működési hiba esetén a rendszerfelügyelet riasztást végez.

Hőtávvezetéki hálózat

Előreszigetelt földbe fektetett DN25-DN100 vezetékkel, DN32 alatt hajlítható lágyacél csövekkel. A hőtávvezetéki gerinchálózat nyomvonalhoszsza: 2400 fm. A bekötővezetékek nyomvonalhossza: 1500 fm. A vezetékeket az útburkolatok melletti zöld-sávban, ahol lehetett, a párhuzamosan folyó szennyvízcsatorna-beruházás csővezetékei mellett helyezték el. Az egyes telkekre, illetve házakba történő csatlakozásokhoz a bekötővezetékek a fogyasztó által megjelölt pontig kerültek kiépítésre.

Fogyasztói hőközpontok

A projektben résztvevő hőfogyasztók száma:

  • lakossági: 86 db,
  • közületi: 11 db.

A fogyasztóknál kis hőközpontok, vagy más néven hőátadó állomások kerülnek felszerelésre, amelyek a helyi fűtési és HMV köröknek adják át a hőt. Beépül 20 kW teljesítménnyel 90 db, 30 kW teljesítménnyel 6 db, 40 kW teljesítménnyel 1 db. A hőátadó állomások egységes kialakításúak, ezekben került beépítésre a mennyiségkorlátozós hőfokszabályozó, a hőmennyiségmérő, a fűtési és a HMV hőcserélő, és a szükséges kiegészítő berendezések. A hőátadó állomások és a fűtőművi vezérlőrendszer kommunikációs kábellel vannak összekötve. A Fűtőműben leolvasható az egyes fogyasztók által vételezett pillanatnyi teljesítmény, nyomásesés, az előremenő és visszatérő hőmérsékletek, az elfogyasztott hőmennyiség, és a vezérléshez szükséges további paraméterek. A kiépített, de még a fogyasztói oldalról nem bekötött hőátadó állomások ún. alapbeállításon működnek a kommunikációs hurkok megfelelő üzemeltethetősége érdekében. A fogyasztók saját hőközponti fűtési rendszerei, ezek rákötése a hőátadó állomásra a fogyasztó feladata, ehhez a fogyasztók megfelelő javaslatterveket, útmutatókat kaptak.

Energiatermelés és értékesítés

  • Fogyasztók csúcs hőigénye: 1150 kW
  • Tervezett éves hőértékesítés: 8215 GJ
  • Tüzelőanyag-felhasználás: kb. 1220 t/év

A bio távfűtő rendszer a nyári 2 hét karbantartási időszakot kivéve folyamatos üzemű. Télen fűtés- és HMV-szolgáltatást végez, nyári időszakban csak ez utóbbit. A hőértékesítés egytarifás (csak hődíj) rendszerben történik, a számlázást, beszedést az üzemeltető végzi. A hődíj a 2005. évi üzeminduláskor: 2260 Ft/GJ + áfa.

A projekt megvalósításának tapasztalatai és tanulságai

A biomassza alapú távfűtések értelme és jelentőséges meszszemenően több, mint energiagazdálkodási célok elérésére tett intézkedés. A mintául szolgáló osztrák rendszereket éppen azért alkalmazzák, mert:

  • hozzájárulnak a helyi értékteremtéshez, ezzel többek között munkalehetőséget adnak az adott térségben;
  • a nagy energiaellátó rendszerektől valamelyest független, saját kézben lévő energiaszolgáltatást valósítanak meg;
  • a létesítmények tulajdonosai, üzemeltetői és legfőképpen a fogyasztók sajátjukként használják azokat;
  • fentiek révén növelik a közösségek összetartó erejét;
  • esetenként hozzájárulnak az adott település külső képének rendezéséhez;
  • mindezek mellett javítják a környezet állapotát, mert a sok kis, nehezen ellenőrizhető, egyedi hőtermelés helyett egyetlen helyen, jól szabályozott, csekély légszenynyezéssel járó hőszolgáltatás jön létre;
  • a saját (pl. tűzifával történő) hőellátás időráfordítása csökken, szabadidő nyerhető, amelynek hasznos eltöltése az életminőséget javíthatja.

És természetesen az energiagazdálkodási szempontok:

  • a fosszilis energiahordozók kiváltása hosszú távon újratermelődő megújuló tüzelőanyagokkal;
  • az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, a globális környezet állapotának javítása.

A kérdés az, hogy mindezek hogyan hatnak a magyar közegben, amelynek az ilyen típusú projektek szempontjából összegezhető ismérvei: az, hogy egyes országok, régiók anyagiakban, életminőségben, környezeti kultúrában előbbre vannak, részben azért történhetett meg, mert az ott élők magukénak érezhetik szűkebb környezetüket, tehetnek, és szívesebben tesznek is érte valamit. Nálunk min. 40 év ebből a folyamatból kimaradt, és ez lassan pótolható.

A magyar közegben a magas politikai szinttől a közemberig a jólét, a korszerűség és a földgázellátás öszszekapcsolódó fogalmak. Ez egyrészt helyes, mert a földgáz tiszta, kényelmes energiahordozó, ugyanakkor látszik, hogy túl kevés lesz belőle ahhoz, hogy ott is használják, ahol aránylag egyszerűen ki lehetne váltani. A földgázellátás csapdájából eddig egyetlen kormányzat sem tudott kikerülni, és görgeti maga előtt a problémát, támogatva azt az energiahordozót, amelynek éppen – legalábbis részben – a kiváltását kellene támogatni. Ez egy tudathasadásos állapot, amelyre nem látszik megoldás, ui. a földgázellátás kiépítésére túl sokat költöttünk, tehát kénytelenek támogatni, emellett gázáremeléssel nem lehet választást nyerni. Inkább nem támogatják a megújulókból történő hőszolgáltatást.

A hazai lakosság jövedelmi viszonyai, szokásai, mentalitása meghatározók. Nyilvánvaló, hogy a saját kezükben lévő egyedi hőellátást tartják jónak, különösen, ha az a környékbeli faanyagból igen olcsón megoldható. Van egy további fontos tényező is: éppen a stabilabb, magasabb jövedelmű vidéki lakosság tud áttérni a bio-távfűtésre, és kevésbé azon régiók lakosai, ahol erre még nagyobb szükség lenne. Pornóapáti, és a kibontakozó további projektek nagyvárosok közelében vannak.

A távhő a központi akarat és a függőség jelképe, általában nem vonzó. Ez a szemlélet a versenyhelyzetben lévő és egyre színvonalasabban szolgáltató távhőrendszerek terjedésével sem változik. A megújuló energiaforrások korszerű alkalmazása drága beruházást igényel, ugyanakkor a hazai energiaárak mellett üzleti alapon nehezen térül meg. Mindezen feltételek között megvalósult a Pornóapáti Falufűtés, és ez a fenti, többnyire hátráltató tényezők ellenére az alábbiaknak köszönhető:

  • egyértelmű és határozott szándék a megvalósításra, amikor is a polgármester mellett a lakosság többsége kiállt, és ez a hosszú folyamat alatt megmaradt;
  • a finanszírozó, illetve a finanszírozást bonyolító szervezetek pozitív és segítő hozzáállása, amelyért e helyen is köszönet jár (annak, akit illet);
  • a résztvevő osztrák és magyar mérnökök vállalása, hogy munkájuk kisebb-nagyobb részét megelőlegezték;
  • a Szombathelyi Távhőszolgáltató Kft. rendkívül pozitív hozzáállása az üzemeltetéshez;
  • az osztrák kormány döntése, amellyel egyévi huzavona után megadta a környezetvédelmi támogatást;
  • a hazai kormányzati szervek látható érdeklődése és biztatása, ez némi erőt adott;
  • a kivitelezésben részt vevő cégek vállalása a lehető legalacsonyabb ár elérése érdekében;
  • de legfőképpen a fogyasztók, akik fizetik az érdekeltségi hozzájárulást, emellett tűrik a több hónapja tartó felfordulást, sarat, járhatatlan utakat, a lakásukban dolgozó szerelőket.

A fogyasztókat külön ki kell emelni, ugyanis a projekt további sorsa elsősorban rajtuk múlik. Ez egy olyan szolgáltatás, amely akkor működik jól, ha sokan vesznek részt benne. Ha nincs hőfogyasztás, nincs az üzemeltetőnek bevétele, tönkremegy. Ha van fogyasztás és pénzforgalom, akkor lehet továbbfejleszteni, finomítani, olcsóbbá tenni. Erre vonatkozóan még nincs hazai tapasztalat. Itt dől el, hogy lehetett-e a magyar közegbe egy kis változást belevinni.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem