Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Fordított ozmózisos víztisztítás

2006/9. lapszám | Dr. Tóth Csaba |  2636 |

Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A vízkezelésnek számos módozata létezik. Ezekből mutatunk be az alábbiakban egyet.

Testünk 75%-a víz. Ezt lépten-nyomon hangoztatjuk is, azonban nagyon sok esetben ez csak pusztába kiáltott szó. Napi szükségletünk 2-3 liter tiszta víz lenne. Miért fogyasztunk mégis olyan keveset belőle?

Ennek sok oka van. Többek között az, hogy az ivásra használt víz sem ízében, sem illatában, sem állagában nem kívánatos. Nem iszunk csapvizet, mert nem esik jól, ezért pótfolyadékokat fogyasztunk, vagy egészen kis mennyiséget iszunk. A legújabb divat az ásványvíz, mondván, ez „egészségesebb”. Valóban így lenne, ha jó minőségű, kemikáliáktól mentes, természetes ásványvizet találnánk a palackokban – sajnos, többnyire ez nem így van. A gyógy-ásványvizeket pedig többnyire speciális egészségi állapotokban tanácsos fogyasztani az emelt mértékű ásványianyag-tartalom miatt.

A csapvizek élvezeti értékét gyakran károsítják fizikai, biológiai és kémiai szennyezők. A klór ma már minden vezetékes vízben megtalálható, és ennek élvezetkárosító hatása mellett az egészségre gyakorolt negatív hatását is sokan szeretnék kiküszöbölni. A kemény víz szintén gyakori probléma, a vízkő nem csak háztartási gépeinket, hanem szervezetünket is kőkristályokkal terheli meg. A nitrit és a nitrát több helyen is veszélyes mértékben szennyezi ivóvízkészletünket.
A szakemberek, életmódtanácsadók által egyre többször hangoztatott vélemény, hogy egészségi problémáink nagy része visszavezethető a nem megfelelő vízfogyasztásra. Egyes vélemények szerint betegségeink 90 százalékát „megisszuk”!
Ha kevés, rossz minőségű, vegyszerekkel terhelt, rossz szerkezetű vizet fogyasztunk – és ne csak a pohárban lévő vízre gondoljunk, hanem ételeink elkészítésére, és a tisztálkodás során a bőrünkön át felszívott vízre is -, akkor szervezetünk nem tud megfelelően működni.

Az egyszerű átfolyó rendszerű szűrés a káros anyagoknak csak egy részét távolítja el. Sajnos a forralásnál csak a baktériumok pusztulnak el, a vírusok és vegyi anyagok, nehézfémek a vízben maradnak. A klórozás fertőtleníti a vizet, de az emberi szervezetre gyakorolt hatása nagyon káros, és kellemetlen ízű és szagú lesz a víz. A hagyományosnak számító víztisztítási eljárások tehát jól használhatók, amikor a mosó- és fürdővíz tisztításáról van szó. Mikor azonban az ivóvízen keresztül közvetlenül az egészségünk a tét, nem elégedhetünk meg ennyivel.

A fordított ozmózis elvén működő víztisztító egy lépésben eltávolítja a vírusokat, baktériumokat, vegyszereket, még a radioaktív részecskéket is kiszűri. Ez az évtizedek óta használatos eljárás a tengeren hajózók, űrhajósok, tenger mellett élők ivóvízproblémáit oldja meg.

Mi is az ozmózis?

Az ozmózis egy spontán oldószer (általában víz) külső behatás nélküli áramlási folyamata egy félig áteresztő membránon keresztül az alacsonyabb koncentrációjú oldatból a magasabb koncentrációjú oldat felé. A félig áteresztő hártyák olyan résekkel rendelkeznek, amelyek csak bizonyos mérethatár alatti részecskéket engednek át, tehát a membrán átengedi az oldószert (vizet), de az oldott anyagot (a vízben lévő szennyeződéseket) nem. Az ozmózis oka az ozmotikus nyomáskülönbség, amit az oldatok koncentrációkülönbsége hoz létre. Ozmózis akkor jön létre, amikor elválasztunk két különböző koncentrációjú oldatot. Minél nagyobb az oldott anyagok koncentrációs különbsége, annál nagyobb az ozmotikus nyomás.

Mi a fordított ozmózis (FO)?

A fordított ozmózis (FO) egy olyan víztisztítási megoldás, amely eltávolítja a szerves szennyeződéseket, az oldott részecskéket, a nehézfémeket és a baktériumokat is az ivóvízből. A tökéletes tisztítást az ún. Vékony Film Membrán Technológia (VFMT) teszi lehetővé. A vizet egy speciális membrán szűri meg, ami csak a tiszta vízmolekulákat engedi át. A különféle szennyezőanyagok ezzel szemben nem tudnak a membránon áthatolni. Ezeket a rendszer a szennyvízelvezetőbe továbbítja.

Ha zárt rendszerben nyomást gyakorolunk az oldatra, akkor az oldószer, vagyis a tiszta víz átlép a hártyán a hígabb oldat felé, míg a nagyobb koncentrációjú, „szennyezett” folyadék eltávozik. Ezzel az eljárással lehet például a sót kiválasztani a tengervízből. A fordított ozmózis során tehát oldószer (tiszta víz) áramlik külső nyomás hatására a félig áteresztő rétegen keresztül a magasabb koncentrációjú oldatból (szennyezett víz) az alacsonyabb koncentrációjú felé (tisztított víz).

A víz tisztítására kialakított membránok mentén a tisztítandó víz állandó mozgásban van, ami folyamatosan eltávolítja a membrán felületén lerakódó szennyeződéseket. A víztisztításnak ez a módja minden eddiginél hatékonyabb, hiszen a membrán tulajdonságaiból adódóan a szűrő eltávolítja a baktériumoknál ezerszer kisebb szennyeződéseket is az ivóvízből.
A fordított ozmózissal létrehozott ivóvíz az emberi szervezet számára nagyon kedvező: nem tartalmaz ásványi anyagokat, így a legtöbb eltávolítandó salakanyagot, méreganyagot tudja felvenni és kiüríteni a szervezetből. Sok szabad elektront és protont tartalmaz, elősegítve a sejtek elektromágneses működését.

Érdekességek

  • A fordított ozmózist legelőször a haditengerészetnél használták a sós tengervízből ivóvíz előállítására.
  • A ´60-as években a hidegháború idején továbbfejlesztették az eljárást a vegyi, biológiai és radioaktív hadviselés esetén keletkező szennyeződések kiszűrésére.
  • A ´70-es években a műanyagipar fejlődése a membránok előállításában lehetővé tette a fordított ozmózisos víztisztítás bevezetését a háztartásokban is.
  • 1991-ben, az öbölháborúban az amerikai hadsereg 8000 db RO-membrános készüléket használt az ivóvíz előállítására.
  • Az egészségügyben a magasvérnyomás-kezelésben és a vesedialízis során nagyon hatékony a fordított ozmózissal tisztított víz használata.