GMbSz-kisszótár

2007/1-2. lapszám | Sebesi Károly | 7026 |

Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Folytatjuk a GMbSz júniusi módosításában történt változások ismertetését. Szeretném ismét kihangsúlyozni, célunk nem a 102 oldalas dokumentum eredeti leközlése, hanem a szerelőket, tervezőket érintő változások kiemelése, némi kommentárral. Nem igazán foglakozunk pl. tartályos gázellátással stb. Igyekszünk viszont mindenre kitérni, ami a 2005. decemberi és a tavaly júniusi szabályzatban különböző értelmezést kapott.

Cikkünkben nem ábécésorrendben, hanem témakörök szerint tárgyaljuk a szabályzat kérdéseit.

A szabályzat alkalmazási területe

„Jelen szabályzat előírásait kell alkalmazni a vezetéken szolgáltatott földgáz, valamint a cseppfolyós propán-bután gázok és ezek elegyeinek (a továbbiakban együtt: éghető gázok) csatlakozóvezetékeinek és fogyasztói berendezéseinek tervezésére, létesítésére, üzembe helyezésére, üzemeltetésére és megszüntetésére. Az ipari és mezőgazdasági célú gázfogyasztó készülékeket tartalmazó gázellátó rendszer esetében jelen előírásokon túlmenően a 13/2004. (II. 13.) GKM rendelet – »Az ipari és mezőgazdasági gázfogyasztó készülékek megfelelőségének tanúsítási, illetve jóváhagyási rendjére és forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokról" - előírásait is alkalmazni kell.

A Szabályzatban foglalt egyes műszaki előírásoktól a vonatkozó jogszabály értelmében el lehet térni, ha a tervező előzetesen igazolja, hogy a Szabályzat előírásai szerint elérhető műszaki biztonsági szintet más módon biztosította.

A szabályzat közzétételét követően a vonatkozó jogszabály szerinti elosztói/forgalmazói engedélyesnek a szabályzatban foglaltakat kell alkalmazni a műszaki-biztonsági szempontok szerinti tervfelülvizsgálat és a lejárt érvényességű terv ismételt felülvizsgálata során.

A 111/2003. (VII. 29.) Korm. Rendelet 2. sz. mellékletét képező Gázelosztási Szabályzat 21.§ (1) bekezdés szerint:

a legfeljebb azonos teljesítményű,
azonos működési elvű,
azonos rendeltetésű,
és a készülékek osztályozása (4. sz. melléklet) szerint azonos alcsoportba tartozó

gázfogyasztó készülékek nem tervköteles cseréje során az eredeti létesítéskor hatályban lévő vagy jelen szabályzat előírásait kielégítő légellátási és égéstermék-elvezetési feltételek meglétét ellenőrizni kell. E tekintetben a kémény megfelelőségének igazolásaként az időszakos és érvényes kéményvizsgálati bizonylat is elfogadható.

Meglévő csatlakozó vezeték és/vagy fogyasztó berendezés tervköteles átalakítását (bővítését, felújítását) e szabályzat előírásai szerint kell végezni. Egyidejűleg vizsgálni kell a már üzemelő csatlakozó vezeték és/vagy fogyasztói berendezés létesítéskor érvényben levő műszaki biztonsági előírásoknak való megfelelését, továbbá ellenőrizni kell, hogy a bővítmény nincs-e káros hatással a már üzemelő létesítmény biztonságos működésére."

Már itt, a bevezetőben kiemeltem pontokkal négy sort. Gázkészülék-csere elég nagy számban fordul elő kereskedők, kivitelezők életében, így ezt javaslom szó szerint memorizálni és értelmezni. Miről is van szó? Ha le akarnak cserélni egy régi készüléket, nem kötelesek tervet készíttetni, ha a fenti feltételek mindenben teljesülnek. Mivel betű szerint kell értelmezni, ebből az következik, hogy ha van egy pl. C-21 és V-4 egy helyiségben mondjuk két kürtőbe kötve, nem tehetek egyik helyére sem például egy 18- 20 kW-os kombi kazánt, ami manapság kézenfekvő lenne. Helyette be kell tenni egy fűtő kazánt és egy vízmelegítőt. Nem tudom, ez megint nem túlzott bizalmatlanság-e. (Nem tehető be terv nélkül turbós kombi sem kéményaknából történő levegőbeszívással, illetve -kifúvással.) Viszont továbbolvasva a mondatot, láthatjuk, hogy a légellátásnál biztosítani kell az új követelményeket. Biztosítani kell a légellátásra vonatkozó előírásokat (légbevezetők, mesterséges légbevezető), illetve a szagelszívóval való reteszelésről is gondoskodni kell. Itt hívom fel a figyelmet a szerelőkollégák felelősségére (amire nincs utalás, de egyre több példa van rá), hogy központi porszívót telepítenek olyan épületbe, ahol „B” típusú készülék üzemel. Bizony, ezeket is illik reteszelni, mert egy központi porszívó többszörös levegőmennyiséget képes kiszívni egy épületből, mint egy szagelszívó.

Ami még kimaradt a régi szabályzatból, az azonos villamos védettségű osztály egyezősége. Megítélésem szerint (és sajnos a gyakorlat is ezt mutatja), a felhasználók a sok pluszköltség és a nem elvárt műszaki megoldás miatt hajlanak a „fekete” csere felé, ami a rendeletalkotók eredeti szándéka ellenére konzerválja a jelenlegi áldatlan állapotokat. Az energiaárak drasztikus emelkedése pedig megoldásra sürgeti azokat is, akik nem tudnak egy kazánkorszerűsítést engedélyeztetéssel, építési engedéllyel megengedni maguknak.

Összegezve

Összegezve: az újépítésű és engedélyköteles szabályozással korrekt és már régóta várt európai szabályzat lépett érvénybe. A meglévő készülékállomány korszerűsítését, lecserélését viszont nem ösztönzi. A szakmának komoly lobbytevékenységet kellene folytatnia, hogy a mindenkori kormány ösztönözze a nagyarányú készülékcsere-program beindítását. Szlovákiában vagy Lengyelországban lényegesen magasabb a kondenzációs készülékek részesedése, hogy ne hivatkozzak Anglia példájára, ahol csak kondenzációs készülékek építhetők be.

Légtér-összeköttetés

„Légtér-összeköttetés: Két vagy több helyiség légtere akkor tekinthető összeköttetésben lévőnek, ha közöttük nyílás van, és azon nincs fokozott légzárású, automatikusan záródó nyílászáró.” Ez egy tipikusan vitára okot adó megfogalmazás, hiszen legalább keresztmetszet vagy geometriai elhelyezkedésre való utalás jó lett volna.

„Helyszínrajz, amely általában 1:500 méretarányban tartalmazza:

a gázellátással érintett ingatlan(ok) címét, helyrajzi számát,
a tervezés határát, meglévő rendszerhez történő csatlakozás pontját,
ha a terv az ellátandó ingatlanon kívül más ingatlan(oka)t is érint (átvezetés, szolgalom, védőtávolság), annak/azoknak helyrajzi számát,
az épületek, létesítmények körvonalrajzát, elhelyezkedésük méreteit,
a tervezett vezeték nyomvonalát,
méretét, anyagát,
a területen lévő közművek (víz, csatorna, villany, telekommunikáció) vezetékeinek az adatszolgáltatás pontosságának megfelelően feltüntetett elhelyezkedését,
a nyomásszabályozó (állomás), gázmérő helyét,
a vezeték nyomvonala közelében lévő fák helyét,
a föld alatti ismert létesítmények (pince, akna stb.) helyét,
a védőcsövezés szükségességét, méretét, anyagát, műszaki megoldását,
az égéstermék-kivezetés környezetében levő objektumokat, épületeket.”

Ebből kimaradt a tervezett vezeték takarási mélységének feltüntetése, viszont be kell jelölni az égéstermék kitorkolási környezetében lévő tárgyakat.

„Alaprajzok, amelyek általában 1:50 méretarányban tartalmazzák:

a létesítmény gázszolgáltatással érintett és azzal kapcsolatban lévő (pl. légellátás) részeit,
a nyílászárók helyét, típusát és légzárási értékét,
az egyes helyiségek megnevezését,
a vizes berendezési tárgyak (alakhű) helyét,
a beépítésre kerülő gázfogyasztó készülékek típusát, névleges hőterhelését, gázterhelését,
időszakosan nedves helyiségben elhelyezett gázfogyasztó készülék esetében annak villamos védettségét,
a csatlakozó vezeték és épületen kívüli fogyasztói vezeték nyomvonalát, méretét, anyagát,
a szerelvények (elzárók, anyagátmenet) helyét, típusát, méretét,
a nyomásszabályozó (állomás), gázmérő helyét, típusát, méretét, teljesítményadatait,
a légellátás, szellőzés légmennyiség adatait, szerkezeteit, típus- és teljesítmény-megjelöléssel,
az égéstermék-elvezetés szerkezeteit,
a kémények helyét, méretét,
a hasadó, illetve hasadó-nyíló felületek helyét, méretét,
a gázérzékelők, beavatkozó szerkezetek elhelyezését, típusát, üzemi paramétereit,
a bontás, átalakítás esetén az elbontásra kerülő, a megmaradó és az új vezetékek, gázfogyasztó készülékek egyértelmű megjelölését,
és minden olyan adatot, ami a terv felülvizsgálatához szükséges (pl. gázmérő és gázfogyasztó készülék, elektromos berendezés, nyomásszabályozó és nyílászáró távolsága stb.).

Függőleges csőterv, amely általában 1:50 méretarányban tartalmazza:

a szinteket és belmagasságukat,
térszint alatt elhelyezett csatlakozó és/vagy fogyasztói vezetékek takarási mélységét,
a tervezett gázfogyasztó készülékeket és típusjelölésüket,
a nyomásszabályozó (állomás), gázmérő helyét, típusát, méretét, teljesítményadatait,
a csővezetékek, szerelvények anyagát, méretét, kötésmódját, kapcsolását,
a gázfogyasztó készülékek, csővezetékek, égéstermék-elvezető szerkezetek szerelési magasságát,
az égéstermék-elvezető berendezések keresztmetszeti méretét, anyagát és hatásos magasságát.”

A vezeték takarási mélységét itt kell feltüntetni, továbbá az előző változat még a kémény megfogalmazást használta, itt pedig az égéstermék-elvezető rendszer mérete, hatásos magassága a követelmény.

Csatlakozó és/vagy fogyasztói vezeték elhelyezése

„A vezeték sugaras hálózati elrendezésű legyen (ne legyen körvezeték).

A térszint alatti vezeték nyomvonala:

telekhatáron belül az épületre vonatkozó védőtávolságon belül arra merőleges, míg
azon kívül az épület falával párhuzamos, vagy arra merőleges legyen.”

Az új szabályozás itt nem foglalkozik a telekhatáron kívüli vezetéssel, az előzőben még meghatározta a telekhatárra való merőlegességet.

A csatlakozó és/vagy fogyasztói vezeték elhelyezése

„A padlón vagy a falon átmenő csővezetéket a legrövidebb úton, kötések nélküli elemi csőszálakból kell átvezetni. A fal- vagy padlóüregen keresztülvezető csővezetéket védőcsőben kell elhelyezni. Gondoskodni szükséges a csővezeték és a védőcső közötti gyűrűs tér egyik vagy mindkét oldali időtálló víztömör lezárásáról, és a haszoncső védőcsőbe helyezése előtti korrózió elleni védelméről.”

Ez egy hosszabb bekezdés, de mivel csak a jelentősebb változásokat emelem ki, ezért mindössze ez a hat sor került ide. Ebben viszont jelentős szigorítás szerepel: nem lehet kötés a padlón vagy falon átmenő csővezetékben, hanem toldás nélküli vezetékből kell megoldani. Másik módosítás: a haszoncsövet is el kell látni korrózióvédelemmel, a védőcsövön belül! Változtak az elvakolt csövekkel kapcsolatos előírások is. Gondolom, itt az történt, hogy egyes csővezetékgyártók elaludták a GMBSZ 2005. decemberi módosításait, nem voltak minősítve a rendszereik, azóta pótolták, most pedig ennek megfelelően egészítették ki a szabályozást. (folytatjuk) Sebesi Károly

Csatlakozó és fogyasztói vezeték kötései

„A csatlakozó- és fogyasztói vezetékek csőkötéseinél acél- és PE csőanyag esetén hegesztett kötést, rézcső kötéseinél forrasztott vagy présidomos, rozsdamentes acélcső esetén présidomos kötést szabad alkalmazni. Polietilén cső és fémcső-átmenet történhet sajtolt, menetes vagy hegeszthető PE-acél, forrasztható PE-réz , présidomos réz-PE átmeneti idommal.”

Hasonlóan az előző bekezdéshez, itt is egy új megoldást emeltek be a szabályozásba, a présidomos réz-PE átmenetet.

A kritikák mellett, ami a szabályzatot érték – többek közt a bevezetés körüli tanácstalanságot említhetjük – szólni kell arról is, hogy számtalan új megoldást hozott, új technológiák alkalmazását tette lehetővé a meglehetősen avítt GOMBSZ után.

A nyomásszabályozók elhelyezése

„A nyomásszabályozók elhelyezhetők:

a.) telekhatáron kerítésben (2. sz. melléklet III.-3. sz. ábra),
b.) telekhatáron belül, lehetőleg annak közelében,
c.) épület falán, vagy falában süllyesztve,
d.) kapualjban (2. sz. melléklet III.-4. sz. ábra),
e.) épületen belül,
f.) épület lapos tetején,
g.) épületen kívül földbe süllyesztve az elosztói/forgalmazói engedélyes technológiai utasítása szerint.

Az elosztói/forgalmazói engedélyes saját technológiájában a fentiektől eltérő elhelyezést is engedélyezhet.”

Elvétve az országban eddig is engedélyezték a földbe süllyesztett nyomásszabályozót az épületen kívül, és most, íme itt a lehetőség: bárhol lehet ezt a megoldást választani.

Az elhelyezés feltételei

a) „Valamennyi nyomásszabályozónak, ami nem épületen belül kerül elhelyezésre, mechanikai és csapadék elleni védelemmel kell rendelkeznie (védőszekrény, védődoboz).
b) Kapualjban (III.-4. sz. ábra) és nem huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségben (III.-7. sz. ábra) legfeljebb középnyomású nyomásszabályozó helyezhető el. A helyiség a földszinten vagy alagsorban legyen, és rendelkezzen szabadba nyíló nyílászáróval. Épületen belüli határoló felületei legalább 1,5 h tűzállósági határértékűek legyenek. Szellőző az épület más helyiségei felé nem alakítható ki. A nyomásszabályozó biztonsági membránnal rendelkezzen, vagy kétfokozatú legyen, és a membrántér a szabadba legyen kiszellőztetve a 2. sz. melléklet III.-7. sz. ábrái szerint. Közvetlenül az épületbe való belépés helyén hőre záró elzáró szerelvényt kell beépíteni.”

A b) pontban a „nem állandó” kifejezést módosították „nem huzamos” emberi tartózkodási helyiségre, ami azért nagyon finom fogalmazási különbség.

Egyedi nyomásszabályozó állomások gépészeti követelményei

„A nyomásszabályozó állomás legalább a következő szerelvényeket tartalmazza (a gáz áramlási irányában felsorolva):

elzáró szerelvény, (ha épületen belül van a szabályozó, akkor épületen kívül is legyen elzáró szerelvény),
szűrő,
biztonsági gyorszár vagy biztonsági lezáró,
nyomásszabályozó készülék, (monitor szabályozás esetén egy db hibára nyitva maradó és egy db hibára záró),
biztonsági lefúvató (kivéve a monitorszabályozó),
elzáró szerelvény.

Az egyedi nyomásszabályozó állomások bemenő- és szabályozott oldali (elmenő) csőszakaszába a szabályozott gáznyomást mérő műszert kell beépíteni. A kompakt és a házi nyomásszabályozókhoz kerülővezetéket nem szabad létesíteni. Egyedi nyomásszabályozók esetén kerülő vezeték csak 16 bar-nál nagyobb bemenő nyomású szabályozóknál alkalmazható. A gyorszár a beállított alsó és felső értéken zárjon.”

Itt a monitorszabályozó szerelvénysorrendje lett rendezve, illetve kimaradt a mérőcsonk szerelési kötelezettsége egyben szerelt mérő + nyomásszabályozónál.

Gázmérők elhelyezése épületen kívül

a.) „Gázmérőt szabadban külső falon csak megfelelő mechanikai védelem biztosításával szabad szerelni. A védelem módját és megoldását az engedélyes technológiai utasításban köteles rögzíteni.

b.) Ha a gázmérőt külső falra, lépcsőházba, közös használatú térbe szerelik fel, akkor azt zárható ajtójú fülkében vagy szekrényben kell elhelyezni.

c.) A gázmérők szerelési helyigényének méreteit, a fülkék vagy szekrények méreteit és kivitelét, a gázmérők és elektromos mérők egymás fölötti vagy melletti elhelyezését szakmai előírások szabályozzák.”

Aránylag ritkán nem értem a módosítást, de itt ezzel állok szemben. Az eredeti szövegben az szerepel: megfelelő mechanikai és káros hőhatás elleni védelemmel kell ellátni. Hogy a fenti szövegből a hőhatás elleni védelem miért maradt ki, arra nem igen tudok logikus magyarázatot adni.

Gázmérők elhelyezése pincében, alagsorban

„a.) Pincében, alagsorban gázmérő csak akkor helyezhető el, ha a jelen szabályzat vonatkozó pontjainak betartásán kívül az alábbi feltételek is teljesülnek:

a pince vagy annak a gázmérő elhelyezésére szolgáló helyisége vagy fülkéje nem korrózióveszélyes,
a pince talajvíz ellen szigeteléssel és szilárd padlóburkolattal rendelkezik,
a pince belmagassága, illetve őrszelvénye legalább 1,7×0,8 m.

b.) Több szinten át egymással összefüggő belső légteret képező helyiségben (több szintes lakások előszobája, belépője, közületek önálló belső feljárója stb.) gázmérő az engedélyes hozzájárulásával helyezhető el.

c.) Lépcsőházban szintenként a gázmérő az előírások szerinti fülkében vagy szekrényben elhelyezhető.”

Itt több változás történt: nem követelik meg a pince vakolását, valamint kimaradt a lépcsőház fagymentességét és átszellőztetését megkövetelő kitétel, amely utóbbit nem értettem az előző verzióban sem. Nem gondolom, hogy téli időben bármilyen lakóközösség elviselné a lépcsőház függőleges átszellőztetését, ami a kürtőhatás miatt egyrészt a lépcsőházban jelentős huzatot eredményez, másrészt a lenti lakások esetleges meglévő kéményes kazánjainál, vízmelegítőinél visszaáramlást tud előidézni, szén-monoxid-mérgezést okozva az ilyen jellegű lakásokban.

Térjünk át a gázfogyasztó készülékek elhelyezésének feltételeire.

Általános elhelyezési feltételek

„Éghető anyagú hajlékony vezeték alkalmazása esetén hőhatásra záró szerelvényt kell a gázfogyasztó készülék főelzárója elé beépíteni.”

Ez a változás már szerepelt más vonatkozásban: ami az első félévben még előírás volt, a szakadásra záró elem, kikerült a szövegből, és csak a „hőre” elem maradt benne.

Az égéstermék-elvezetés nélküli (nyílt égésterű), „A” típusú gázfogyasztó készülékek elhelyezése. Általános előírások
„Égéstermék-elvezetés nélküli („A” típusú) gázfogyasztó készülékek nem helyezhetők el az alábbi helyiségekben és a gázfogyasztó készülékek működéséhez szükséges légtérbővítés (szellőzőnyílás) sem nyílhat az alábbi helyiségekre:

alvás céljára szolgáló helyiség (nappali helyiség vagy nappalival közös légteret képező étkezőkonyha nem számít alvás céljára szolgáló helyiségnek),
testnevelés, sportolás céljára szolgáló helyiség,
nevelési, oktatási építmények – legfeljebb 18 éves gyermekek, tanulók tartózkodására szolgáló – helyiségei, a taneszköznek minősülő, valamint az épület ellátására szolgáló konyhai gázfogyasztó készülékek kivételével,
épületek huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségei és az azokkal légtér-összeköttetésben lévő helyiségek,
közvetlen természetes szellőzés nélküli helyiségek.

Kivételt képez:

a konyhában vagy konyha-étkező-nappali rendeltetésű helyiségben elhelyezett tűzhely, ha:
a gázfogyasztó készülék égésbiztosítóval rendelkezik,
a helyiségben külső térbe szellőző gépi elszívó berendezés üzemel, és a helyiség levegő-utánpótlása közvetlenül a szabadból biztosított, továbbá,
a tervező nyilatkozik arról, hogy a gépi elszívás a konyhával légtér-összeköttetésben lévő „B” típusú gáz- vagy egyéb tüzelésű készülék égéstermék-elvezetésére nincs káros hatással,
az időszakos használatú létesítmények vagy melléképítmények – a szabad légtérrel összeszellőztetett helyiségében elhelyezett tűzhely és vízmelegítő,
minden olyan eset, ahol az égéstermék elvezetés nélküli gázfogyasztó készülék az alkalmazott technológia része (nagykonyha, műhely, laboratórium, mezőgazdasági állattartó épület stb.) ha a helyiségben külső térbe szellőző gépi elszívó berendezés üzemel, és a helyiség levegő-utánpótlása közvetlenül a szabadból biztosított.”

Ez a fejezet minden alkalommal gyökeresen átalakul, így történt ez most is. A kémény nélküli vízmelegítő gyakorlatilag kiűzetett lakótérből, és a tűzhely is komoly korlátozásokkal helyezhető el.

„Minden égéstermék-elvezetés nélküli és burkolatlan égőjű gázfogyasztó készüléket 1,2 m-nél kisebb mellvédmagasságú ablak alá vagy 1,2 m magasság alatt is nyitható ablak alá szerelni nem szabad. Az éghető anyagú bútor és a gázfogyasztó készülék között olyan távolságot kell biztosítani, hogy az éghető anyag felületén a hő a gázfogyasztó készülék legnagyobb hőterhelésű üzeme esetén se okozzon károsodást. Ez a távolság 0,5 m-nél kisebb nem lehet. Ha ez nem biztosítható, akkor:

a gázfogyasztó készülék (égő) magasságát meg nem haladó magasságú bútor esetén a gázfogyasztó készülék magasságáig;
a gázfogyasztó készülék (égő) magasságát meghaladó magasságú bútor esetén a gázfogyasztó készülék fölött legalább 0,5 m magasságig (a gázfogyasztó készülékhez képest 0,5 m-nél nem magasabb bútor esetén a bútor magasságáig) hő ellen védő lemezt kell felszerelni.

Beépíthető (modul) kivitelű és gyárilag hőszigetelt – nem oldalsó égéstermék-kivezetésű – tűzhely bútor mellé közvetlenül is elhelyezhető, ha annak magassága a tűzhely magasságát nem haladja meg.”

Itt megint egy érdekes módosítás: kimaradt az a kitétel, hogy nevezett készülék nem kerülhet a környezetében kialakuló légáramlat fő irányába. Mivel kötelező az égésbiztosító, ezért nem foglalkoznak azzal, hogy a huzat elfújja a lángot: ha az üzemeltető megunja újragyújtogatni az égőt, majd megszünteti előbb-utóbb a huzatot.

Égéstermék-elvezetéssel rendelkező, a helyiség légterétől nem független (nyílt égésterű), „B” típusú, legfeljebb 140 kW egység- vagy 1400 kW együttes hőterhelésű gázfogyasztó készülékek elhelyezése.
„A készülékek elhelyezésére vonatkozó általános előírások
„B” típusú, a helyiség légterétől nem független épületek huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségeiben és az azokkal légtér-összeköttetésben lévő mellékhelyiségekben az alábbiak szerint helyezhető el:

a B22, B23, B32, B33, B52, B53 típusú készülékek (lásd a 4. sz. mellékletben) az alvás céljára is szolgáló helyiségek, valamint az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségek kivételével elhelyezhetők, ha differenciál presszosztáttal rendelkeznek,
a B11, B12, B13, B14, B21, B41, B42, B43. B44, B51 típusú készülékek (lásd a 4. sz. mellékletben) épületek huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségeiben és az azokkal légtér összeköttetésben lévő mellékhelyiségekben nem helyezhetők el.

Az ilyen gázfogyasztó készülék helyisége légtér-összekötetéssel sem kapcsolódhat az alábbi helyiségekhez:

alvás céljára is szolgáló helyiségek,
belső fekvésű helyiségek,
„A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségek.

A „B” típusú gázfogyasztó készülékek légellátását jelen szabályzat IV. fejezet 4.3. pontja szerint kell megtervezni.
Az előző feltételek nem vonatkoznak a 111/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet (a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról) 2. sz. mellékletét képező Gázelosztási Szabályzat 21.§ (1) bekezdése szerint megfogalmazott nem tervköteles készülékcserékre.”

Ezt a tételt jelentősen megváltoztatták, és a következő számban ezt még boncolgatjuk is, most keretes írásunkban megismételjük a készülék-besorolásokat.

VGF&HKL szaklap