Robbanásszerű a fejlődés az épületgépészetben
Arcképek és vélemények
2007/11. lapszám | Jónás Ágnes | 3352 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Seidl Gábor hosszú évek óta az épületgépészeti szakma meghatározó szerepelője. Vállalatvezetői tapasztalatait kiaknázva néhány éve önálló vállalkozásba kezdett, mindemellett szakmai társadalmi tevékenységet is ellát. Pályafutásáról, az épületgépészeti szakma mai helyzetéről kérdeztük.
– Az egyetem elvégzése után hogyan alakult a szakmai pályafutása?
– A Műszaki Egyetemen okleveles folyamattervezőként végeztem 1988-ban. Az első munkahelyem a FÉG szolgáltató leányvállalat volt. Majd, hogy a szakmát élőben is megtanuljam, Koppenhágába mentem dolgozni, ahonnan ugyancsak a FÉG-hez tértem vissza. A ´90-es években egy nagy váltás következett az életemben: az erdélyi forradalom idején néhány hónapig a Máltai Szeretetszolgálat segélyakcióját vezettem. Ezt követően megpályáztam a regionális igazgatói állást a Kaiser + Kraftnál, a cég műszaki és ipari berendezések katalóguskereskedelmével foglalkozott. Bár kétségtelen, hogy ez távol áll az épületgépészettől, gépészettől, áramlástechnikától, a választásom azért esett erre a cégre, mert egyrészt újdonságnak számított a magyar piacon, másrészt az állásnak köszönhetően átfogó képet kaptam a teljes iparról, óriási kapcsolatrendszer építésre nyílt lehetőségem.
A szakmától ez idő alatt sem szakadtam el teljesen, hiszen programfejlesztésekkel foglalkoztam. Például ekkor született meg az a kéményméretező programcsomag, amelyik az összes kéményseprő-vállalatnál a méretezés „alapbibliájává” vált. A négy év kitérő után visszatértem a szakmába, és a Vaillant ügyvezetőjeként helyezkedtem el. Itt az volt a feladat, hogy a cég elinduljon egy új pályán, ugyanis akkoriban Magyarországon a Vaillant még messze nem állt az élen. Az ott eltöltött hat év talán nem volt haszontalan, hiszen ezalatt a társaság piacvezető lett bizonyos területeken. 2002 végén aztán saját vállalkozásba kezdtem.
A Seidl és Társa Kft.-nek két fő profilja van, az egyik a vállalati tanácsadás, melynek keretében segítünk a cégek stratégiájának kialakításában: az ügy- viteli rendszer bevezetésétől kezdve a belső adminisztratív rendszer felépítéséig, a dolgozói motivációs rendszer kialakításán át a számviteli és pénzügyi ellenőrzésig. Alapelvünk az, hogy mindent egy kézből, ezért dolgozik a csapatunkban jogi tanácsadó, jogi szakértő, marketinges csapat, műszaki team, valamit HR szakemberek. Elsősorban épületgépészeti cégekkel dolgozunk együtt. Cégünk másik profilja a projektmenedzsment, ennek során épületgépészeti projektek menedzsmentjével, ezen belül is leginkább a megújuló energiával, a hőszivattyús rendszerekkel foglalkozunk. Itt is számos referenciával rendelkezünk, a családi házaktól kezdve a nagyobb rendszerek kialakításáig és azok összeállításig sok minden tartozik a tevékenységi körünkbe. Segítünk a beruházónak az alapkoncepció kialakításában, megkeressük az ehhez a koncepcióhoz leginkább passzoló tervezőirodát, ellenőrizzük a terveket, pályáztatjuk a kivitelezőket, végigellenőrizzük a kivitelezést, beüzemelést, majd ezt követően az első két év üzemeltetésében is aktívan közreműködünk. Ezen kívül foglakoztunk még energiaracionalizálással, gázmotorokkal, tehát mindennel, ami valamilyen formában az energetikával és az épületgépészettel összefügg.
– Mennyire van ma igény a vállalati tanácsadásra? A Magyarországon működő vállalkozások nincsenek felkészülve a cégek megfelelő működtetésre?
– Az alapvető gond az, hogy mindenki úgy érzi, hogy mindenhez ért, mindent jól csinál. Az ügyvezetők nagyon sok esetben nem látják a fától az erdőt. Ez vonatkozik a saját cégének a felépítésére és ügyvitelére is. Azt tudni kell, hogy az épületgépészeti területen dolgozó vállalkozások vezetőinek jellemzően nincs vállalatvezetési múltja. A cégvezetők többsége nem ismeri fel, hogy milyen megtakarítási potenciál bújik meg a költségvetési számok mögött. Társaságunk szakértői multinacionális cégek vezető pozícióit töltötték be, ennek következtében egy teljesen más vállalati kultúrából és rendszerfelépítésből érkeztek, így tudják, milyen módszerekkel lehet elősegíteni egy cég megfelelő, hatékony működését. Lehet bármilyen jó a maga szakterületén a cég vezetője, azt nem biztos, hogy tudja, hogyan, milyen eszközök segítségével lehet összeállítani például egy ároptimalizációt, vagy hogyan lehet megvalósítani a szolgáltatási színvonal megtartását egy alacsonyabb költségszint mellett.
– Hogyan látja a magyar épületgépészeti szakma helyzetét?
– Tapasztalataim szerint a magyar épületgépészek a technikai megoldások tekintetében sokkal fineszesebbek, okosabbak, mint nyugatabbra dolgozó kollégáik. Az Egyesült Államokban például végtelenül egyszerű és primitív épületgépészeti rendszereket építenek be, mivel ott nem helyeznek hangsúlyt a szervizelésre. Ezzel szemben Magyarországon egy igényesebb családi házban már high tech megoldásokat alkalmaznak. Az információs és technológiai áramlás sebessége az elmúlt 10 évben nagyon megnőtt. A német piac például most robbanásszerűen fejlődik a hőszivattyús területen. Ha azt mondom, hogy 2006-ban 150 százalékkal több hőszivattyús rendszert adtak el, mint az előző évben, akkor ezzel jellemezni lehet ennek a piacnak a fejlődését. Ez a bővülés már Magyarországon is érzékelhető, várhatóan a jövő évet az fogja jellemezni, hogy a hőszivattyúk jelentős térnyerését tapasztaljuk itthon is. Tehát gyorsabban megérkezik az információ az országba, és elérhetők azok a rendszerek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.
Gépészeti oldalról úgy látom, hogy technológiailag nagyon korszerű és gyorsan fejlődő a rendszer. Ugyanakkor jelentős mértékű építési volumen-visszaesés tapasztalható annak a kormányzati döntésnek következtében, hogy az állam kivonul az építkezés támogatási rendszeréből. Ez pedig a gépészeti piacra is kihatással lesz. Az is tény, hogy jelenleg csökken a fizetőképes kereslet, ez egy építkezésnél azt jelenti, hogy az épületgépészeti beruházások másodlagosan kezelt területté válnak. Problémát jelent mindemellett, hogy a csökkenő piaci kereslet miatt tisztességtelenül alacsony árakkal dolgoznak a kivitelezők, ez pedig sok épületgépészeti kereskedelmi és kivitelező vállalkozás ellehetetlenülését vonja maga után.
– Milyennek tartja az épület- gépészeti képzést, tudásszintet?
– A régen végzett mérnökök tudása nagy, de az újonnan kikerülő mérnöki társadalom képesítési szintje gyenge és alacsony. Ez régen sem volt egészen másként, az óriási különbség az, hogy azok a korábbi nagy tervezőirodák, ahová a frissdiplomás mérnökök bekerültek, és megtanulhatták ténylegesen a szakmát, azok ma már nem léteznek. Ez nagyon nagy hiány.
– Mint említette, cégük energetikával, a megújuló energiaforrások felhasználásával is foglalkozik. Mennyire van erre igény és fizetőképes kereslet Magyarországon?
– Állami költségvetési források ma nem rendelhetők hozzá ehhez a tevékenységhez hazánkban. Azt látható, hogy olyan szintig átpolitizált a rendszer, hogy hoszszú távú stratégiai döntéseket nem lehet hozni. A megszorító intézkedéseknek áldozatául esik olyan tevékenység is, mint például az energiaracionalizálás, mert effektíve nincs rá pénz. A megújuló energiák vonatkozásában nehézség, hogy nincs megfelelő, hozzáértő szakember döntéshozói szinten, külső lobbi-tevékenységek tömkelege jelenik meg, ezért szakmaiatlan döntések sora kerül ki ebből a körből.
