Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Vissza kellene állítani a szakma becsületét

2007/10. lapszám | Jónás Ágnes |  2181 |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Vissza kellene állítani a szakma becsületét cikkünkről bővebben olvashat, ha rákattint a címre.

A tiszafüredi Nagy József főállásban tűzoltó, ám mellékállásban víz-, gáz-, fűtés- és klímaszerelőként dolgozik. Több évi tanulás után szak- és mestervizsgákat, sőt, technikusi végzettséget is szerzett. Elismert szakember, emellett szószólója a "Legyen tisztességes a szakma" kezdeményezésnek, mert úgy érzi, hogy napjainkban nincs becsülete, rangja választott hivatásának. Mindezekről, valamint szakmai pályafutásáról beszélgettünk.

- Mikor kezdte az épületgépészeti pályafutását? Miért éppen ezt választotta hivatásául?
- Az általános iskola elvégzése után édesapám javaslatára olyan szakmát kerestem, ami biztos megélhetést garantál, így esett a választásom a víz-, gáz- fűtésszerelő mesterségre. A szakmunkásképző iskolát Szolnokon végeztem 1987-ben, utána a debreceni Pécsi Mihály Építőipari Szakközépiskolában szereztem magasépítő és épületgépészeti végzettséget, mindkettőből technikusi vizsgát is tettem. Szakmunkásvizsgám van víz-, gáz-, és központifűtés-szerelésből, majd még az épületklíma-szerelői szakot is elvégeztem, így összeállt az épületgépészetnek egy szelete, amely megalapozta a későbbi munkámat. 1996-ig a tiszafüredi vízműnél dolgoztam, itt gyakoroltam a szakmát. Utána tűzoltónak álltam, de emellett, most már vállalkozóként, módomban állt az eredeti szakmám folytatása. A mai napig így dolgozom, szabadidőmben vizet, gázt és fűtést szerelek, s bár hivatalosan ez a mellékállásom, a megélhetésemet ez biztosítja.
- Mennyit változott a szakma az utóbbi években?
- 1987 óta az épületgépészet jelentős fejlődésen ment át, új anyagok, új technológiák jelentek meg a piacon. A megváltozott körülményekhez a szerelőknek alkalmazkodni kellett mind a szakmai tudás, mind a szerszámozottság tekintetében. A régi horganyzott vascsövek ma már háttérbe szorultak, ezeket főként a meglévő hálózat bővítésekor alkalmazzuk még, új építésnél már átvették helyüket az új csövek, idomok, szerelvények. Az új technológiákra való áttérés több százezer forintos ráfordítást igényel a vállalkozóktól, erre gondot kell fordítani azoknak a szakembereknek, akik lépést szeretnének tartani a korral.
- Hogyan lehet szert tenni a megfelelő szakmai tudásra?
- Ki-ki saját maga, önszorgalomból sajátíthatja el az új szakmai fogásokat. A mestervizsgával rendelkezőknek pedig négyévenként továbbképzésen kell részt venni, majd újra vizsgát kell tenni, így érvényesítik az arcképes igazolványaikat. Egyébként a mai szakképzés legnagyobb hibájának tartom, hogy a diákok csak az iskolákban tanulhatják a szakmát, mesterekhez nem kerülnek ki, mert nem fogadják őket. Egyrészt azért, mert kevés a munka, másrészt nem szívesen adják a gyerekek kezébe a több százezer forintot érő szerszámokat. Pénz hiányában pedig csak nagyon kevés olyan szakképző tanműhely van az országban, ahol korrektül mindent meg tudnak tanítani a diákoknak. A tapasztalataim azt mutatják, hogy ma már kevesen választják hivatásuknak ezt a szakmát, nem divat víz-, gáz-, fűtésszerelőnek tanulni, főként azok jelentkeznek erre a pályára, akiket nem vesznek fel máshová.
- Meg lehet élni ebből a szakmából? Milyen lehetőségei vannak ma egy kisvállalkozónak?
- Bár nehezebben, mint korábban, de meg lehet élni, jó pénzt lehet keresni az épületgépészeti szakmákkal ma is. Igaz, megválogatom, hogy mit és milyen feltételekkel vállalok el. Nagyobb beruházásokhoz huszadik alvállalkozónak nem állok be, mert családos emberként nem tudom bevállalni, hogy évekig várjak a jogos járandóságomra, márpedig az építőiparra ma sajnos ez a jellemző. Pedig szakmai szempontból komoly megmérettetés lenne egy-egy nagyobb projektben kipróbálni magam, de amíg ilyen rendezetlenek a viszonyok, inkább a helyi, kisebb munkákat részesítem előnyben. Szerencsére azért így is van munkám, főként ajánlások révén jutok újabb megrendelésekhez. Több gázkazángyártó céggel is szerviztevékenységre szóló megállapodásom van, így több lábon állok.
- Ön az egyik szószólója a "Legyen becsületes a szakma" kezdeményezésnek. Mit jelent ez? Mit tart ma az épületgépészet legfőbb problémájának?
- Azt, hogy nincs becsülete a szakmának. Mi megszereztük több százezer forintért a mestervizsgákat, különböző továbbképzésekre járunk, ugyanakkor vannak emberek, akik géplakatosként, hegesztőként, szerkezetlakatosként végzik el helyettünk a feladatokat. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a fényképes igazolvánnyal rendelkező kolléga jó pénzért átadja az engedélyét, segítve ezzel a feketemunkásokat. Próbáltunk ez ellen tenni, de nincs olyan eszköz a kezünkben, amivel ezeket a viszszaéléseket megakadályozhatnánk. Úgy gondolom, hogy magasabb, akár állami szinten kellene lépni az ügy érdekében. Megfelelő jogszabállyal és annak betartatásával, valamint komolyabb ellenőrzésekkel nagyobb eredményeket lehetne elérni.
Ma már a mestervizsga csak egy papír, gyakorlatilag semmit nem ér, elveszítette a jelentőségét. Vissza kellene állítani a szakma presztízsét, s ezt nem csak az ágazatban dolgozók, de a megrendelők érdeke is így kívánja. Az épületgépészeti beruházások 35-40 százalékát teszik ki az építkezés összköltségének, ami egy új épület esetében több millió forintot jelent, tehát korántsem mindegy, hogy milyen kivitelezőt bíznak meg ezek kiépítésével, hogy a biztonságról már ne is beszéljünk. Én a magam és a megrendelőim előtti tiszteletből és szakmai hiúságból szerzem meg újra és újra a megfelelő jogosítványokat, nem kevés időt, energiát és pénzt áldozva erre. Szeretném remélni, hogy ez nem csupán ablakon kidobott pénz részemről.

Jónás Ágnes


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem