Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A fűtésvezérlőkről

2007/10. lapszám | Ponty Ferenc |  2562 |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A fűtésvezérlőkről cikkünkről bővebben olvashat, ha rákattint a címre.

Néha előfordul, hogy a fűtési rendszer egy köre nem külsőhőmérséklet-függő, inkább értéktartó szabályozást kíván. Ilyen például a medencetér radiátoros fűtése. Szeretnénk, ha a vízből kijövet a radiátor sugárzó hője kellemes érzetet adjon úgy októberben, mint februárban.

A medence nagy víztömege amúgy determinálja a légtér hőmérsékletét, a lényeg a meghatározott időszakban megemelt előremenő hőmérséklet. Ez tulajdonképpen nem követő, hanem értéktartó szabályozás. Nem kell azonban kidobni az időjáráskövető szabályozót, egyszerűen csak korlátok közé kell szorítani a szóban forgó fűtési kör hőmérsékletét (előremenő hőmérséklet-minimum: 45 °C, előremenő hőmérséklet-maximum: 48 °C).
Talán furcsa, de hasonló jellegű az állattartó telep padlófűtése is. Ha ellenek a kocák, legyen fűtött a padló még júliusban is, tartja a dán technológia. Itt egy újabb problémával találkozik a vezérlő paraméterezője: a külső hőmérséklet magas értéke miatt a vezérlő (alapbeállításban) nem hajlandó működtetni a fűtést. A családi házban lakó fázékony tulajdonos sem érti, hogy miért nem fűt a rendszer, pedig 24 fokra tekerte a beltéri egységet.
Van olyan vezérlő, amelyik a külső hőmérséklet pillanatértékétől teszi függővé a cselekvést, akad azonban bonyolultabb eljárás is. Az RVP, RVA típusú szabályozók működése: ahogy őszire fordul az idő, és a napi középhőmérséklet (a külső érzékelő által mért érték átlaga 0 órától 24 óráig) 17 °C (gyári beállítás, Magyarországon ez bőven jó) alá csökken, a következő napon (0 órától) működteti a fűtési rendszert, addig nem, még akkor sem, ha 26 °C-os kívánságot állítunk be.
A családi ház gépészetében nem ritka a medencevíz-fűtés. Egy külső jelre (zárókontaktus a medence hőmérséklet-érzékelőjétől) a kazán a funkcióhoz definiált hőmérsékletre fűt fel (külső hőigény). A keringető szivattyú egyidejű bekapcsolásáról kiegészítő relés áramkörrel gondoskodni kell. (A kikapcsolásnál késleltetni kell, ha öntvénykazánunk van, elkerülendő a hőmérséklet-túlfutást.) Van olyan vezérlő is, amelyik kifejezetten medencefűtésre előkészített (hőmérsékletérzékelő, szivattyú csatlakoztatható), nem kell a kiegészítő "barkácsolás". Ez a funkció persze másra is jó, például van, aki törülközőszárító radiátor körének működtetésére használja.
Az ilyen alkalmazásoknál jó a keverőszelepes fűtés, hiszen a medence hőcserélőjét 70 °C-kal fűtjük, közben működhet a radiátoros fűtés 42 °C-os előremenővel.
Ma még különlegesnek számít az elektronikus szivattyúk alkalmazása. A takarékos szivattyú bonyolult elektronikus áramkörökkel "kezdődik". A gépkönyv utal rá, ne feledkezzünk meg róla, csak olyan kapcsolórelé alkalmazható, aminek érintkezői legalább 3 mm-re eltávolodnak nyitáskor (hasonló probléma a kompakt fénycsövek kikapcsolása). A nagyobb teljesítményű példányok külön vezérlőkontaktussal szereltek. A tápfeszültség állandó, csak az indítójelet adja a fűtésvezérlő (feszültségmentes!) kontaktusa. Figyeljünk oda, mert egy kimeneti relé beégése miatt a vezérlő használhatatlanná válhat.
Több hőtermelő alkalmazása: sok napkollektoros melegvíz-készítés valósult már meg, egyre többen kacsintgatnak a fatüzelésű kazánok felé, és a hőszivattyú is kopogtat az ajtón, mióta meg kell fizetni a földgáz árát. Sok vezérlő "helyből" alkalmas a napkollektor fogadására, ez azonban legtöbbször síkkollektort jelent, aminél ugye, már jobbat is kitaláltak. A legroszszabb viszont az, amikor a tulajdonos összevásárol mindenféle berendezést, az eredetileg családi háznak épült hajléka leginkább Bajkonurhoz kezd hasonlítani, és a gázkazánnal drágán előállított hő fűti a napkollektoron pihenő dolmányos varjú talpát. Nagyon fontos, legszívesebben még egyszer leírnám: egy központba kell futnia az összes információnak (érzékelők), hogy a szintén mind oda csatlakoztatott kimeneteken helyesen tudjon beavatkozni a vezérlő. Hol van például a hiba az elterjedt napkollektoros alkalmazásban: indirekt tároló kettős hőcserélővel, az egyiket a gázkazán, a másikat a napkollektor fűti?
Van vezérlője a kazánnak és a napos rendszernek is. A kettő "dróttal" nincs összeköttetésben, csak a tartály hőmérséklete által találkozik. Azt mondja a gépész: csak akkor fűt a kazán, ha a napkollektor nem tud elég meleget csinálni. Figyelje csak meg, tisztelt tulajdonos, egy jó kis reggeli zuhanyozás után beindul a gázkazán, pedig ráérne a napsugár délelőtt ismét felfűteni a tárolót.
A több hőtermelőt vezérelni képes készülékeket a hangzatos hőenergia-menedzser névvel propagálja a gyártó. A speciálisan ilyen alkalmazásra készült hardver-szoftver nem ijed meg a cikkben eddig felsorolt bármelyik (max. 3) hőtermelő alkalmazásától.
Sokba kerül, de nem mellőzhető büntetlenül. Hogy így se legyen felhőtlen a dolog, megjelent egy új keletű probléma. A kazángyártók is felébredtek, ma már sok zárt égésterű (ventilátoros), modulációs égővel szerelt kazán kapható. A kondenzációs kazánok kivé- tel nélkül ilyenek. Ez pedig speciális égővezérlést, teljesítményszabályozást (ventilátor-fordulatszám) jelent. A mikroprocesszor tehát ott lapul minden ilyen kazánban. A saját vezérlés nem megkerülhető, nem kiiktatható, nem helyettesíthető egy univerzális szabályozóval, ami relékimeneteivel kétfokozatú égőt tud kapcsolni.
A megszokott és kitűnően bevált vezérlők itt már nem használhatók. Sebaj, mondja a gyártó, ha úgyis ott a proceszszor, majd az elintézi a fűtésvezérlést is. Csakhogy az ilyen vezérlők általában kimerülnek a legegyszerűbb fűtési kör és a HMV-készítés kiszolgálásában, még a keverőszeleppel sem tudnak mit kezdeni, sokszorosan alulmúlják a neves gyártók portékáit. Az ilyen marketingszemléletű fejlesztés képződményei nem tudnak kommunikálni egy nagy tudású, bevált fűtésvezérlővel. Sok gyártó az erőltetett ütemű fejlesztés közepette, saját pecsenyéjét sütögetve elmulasztott egy szabványosítást, nemzetközi összefogást. Az R. kazángyártó saját vezérlője (megszámlálhatatlan mennyiségű gombbal a fedélzetén) ugyan kivétel, de sovány vigasz a családi házak tervezőinek, a hazai piacon csak nagy teljesítményű R. kazánok kaphatók. Üdítő gondolatnak tűnik ez ügyben az egyik kazángyártó házassága egy vezérlőgyártóval. Utóbbi igencsak nagy tudású vezérlői képesek lesznek kommunikálni a kazánok vezérlőivel, hiszen azt is ők gyártják. Sőt, más kazánok is értik a szavát. Várjuk nagyon, mert ha energiatakarékossági megfontolások vezérlik a tervezőt, a kondenzációs kazánról nem mondhat le.
Sok megvalósult napkollektoros rendszer létesült drága pénzen, időszakosan jól-rosszul működve fémjelzi a ház urának környezettudatosságát, miközben a szomszéd a modern a gázkazánjával sokkal nagyobb megtakarítást ért el - talán még kisebb beruházással. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne telepítsünk napkollektorokat, csupán azt, hogy a takarékosság eszközeinek sorrendbe állítása is tervezés kérdése, csakúgy, mint a teljes rendszer átgondolása. Vezérlés híján eleve kudarcra ítélt barkácsmegoldásokba, össze nem illő egységek telepítésébe, látvány-gépészetbe ne fogjunk bele!

Ponty Ferenc


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem