Az új csapot nem kell megjavítani
Arcképek és vélemények
2007/9. lapszám | Sz. A. | 3052 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A csap az épületgépészet egyik mostohagyereke – miután a csap a mindennapi élet része, mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, és ezért nem is érdemes vele tovább foglalkozni. A vonatkozó EU-előírások többsége le sincs fordítva. A kisebb épületek vízellátását tervek nélkül kivitelezik, de ha mégis készül terv, akkor többnyire ma is a régi tervezési irányelveket alkalmazzák. Az üzletekben pedig ott sorakoznak a kétes minőségű armatúrák – véli Piskóty Miklós.
– Meglehetősen színes szakmai pályafutást tudhat maga mögött. Mi az oka annak, hogy műszaki emberként végül a külkereskedelembe és az oktatásba is belekóstolt?
– Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen szakmai vonalon, elsősorban tehetség, szorgalom, alázat és végül, de nem utolsósorban nagy szerencse kell. Nekem ez utóbbiból is kijutott, csak olyan munkahelyekre kerültem, amelyekből vagy sokat profitáltam, vagy olyan érdekes feladatokkal bíztak meg, amelyeket szívesen, szinte hobbiként végeztem. Az, hogy a műszaki vonalról átnyergeltem a külkereskedelemre, szintén a szerencsének köszönhető, ugyanis – mint azt az idő igazolta is – idejében felismertem, hogy a hazai kutatás–fejlesztés ideje leáldozóban van.
Ausztriai munkám során megismerhettem a nyugati munkastílust és gondolkodásmódot, aminek jelenlegi beosztásomban is nagy hasznát veszem. Munkámban műszaki és kereskedelmi ismereteimet, külföldi tapasztalataimmal együtt előnyösen kamatoztathatom. A szerelvények területén óriási változások történtek, a legújabb elektronikus csapok szinte a gondolatainkat is kitalálják, de ezeket meg is kell ismerni! Feladatomnak tekintem, hogy a csapokkal kapcsolatos tudásunkat lehetőségeinkhez képest minél szélesebb körben tegyük közzé. Ennek érdekében évente közel száz előadást tartok az egyetemeken, főiskolákon, de a szakmunkásképző intézetekben is. Természetesen a gyakorló szakemberek és a kereskedők számára is szervezünk előadásokat.
– Miről ismerhető fel egy jó, és miről egy rossz csap?
– A jó csap egyik legfontosabb ismérve, hogy praktikus, alkalmazkodik a felhasználó igényeihez, kényelmesen, könnyen kezelhető, és gazdaságosan működtethető. A másik, legalább ilyen fontos kritérium a zajtalan működés. Németországban a közintézményekben és a négylakásosnál nagyobb társasházakban csak olyan csapok felszerelését engedélyezik, amelyek az uniós szabvány szerint első osztályú minősítéssel rendelkeznek, s gyakorlatilag zajtalanul működnek. Lényeges az élettartam is, egy jó csapnak legalább 15 évig működnie kell!
Ha egy csap gyenge minőségű, azt már a felületeinek kialakításán, megmunkálásán és a krómozásán látni lehet. Az is gyanús, ha egy csap túl kicsi vagy könnyű. A dizájn önmagában nem mértékadó, hiszen a kiállításokon tucatszám találkozhatunk a legjobb formatervezők divatos külsejű csapjainak silány utánzataival.
– Csapból is van „kínai”?
– Hogyne, sajnos rengeteg. Az egyik ismérvük többek között a kicsiny súly. Míg egy jó minőségű, márkás mosdócsap egy kilogrammnál kezdődik, a kínai csap esetenként a 35 dkg-ot sem éri el. Igaz, hogy még egy évtizeddel ezelőtt az olasz gyártók is gyengébb csapokat készítettek, aztán azonban rájöttek, hogy árban nem tudnak versenyezni a távol-keleti kínálattal, s ezért a felső kategóriás csapok irányába mozdultak el. A jelenlegi, igényes, olasz csapok a legendásan kitűnő, olasz ízlést képviselik, és a vásárlóknak a külcsínt meg is kell fizetniük.
A kínai csapok egy része az „eldobható” vagy „cseregaranciás” kategóriába tartozik. Ez egy német csapnál elképzelhetetlen. Például mi a csapjainkra régóta öt év, régi értelemben vett garanciát adunk, de olyan kis hibaszázalékkal dolgozunk, hogy ezt nyugodtan megengedhetjük magunknak. Visszatérve a kínai csapokra: ezek Nyugat-Európában többek között a már említett zajos működésük miatt sem nagyon kelendők, de a távol-keleti konkurenciára érdemes oda figyelni, mert csak pénz és elhatározás kérdése, hogy mikor kezdenek el jobb minőségű csapokat gyártani.
– Ugyanakkor egy jó minőségű, márkás csapnál is előfordulhat, hogy nem jól működik. Ennek mi az oka?
– Évi több százezres armatúra-értékesítésnél természetesen néhány hiba mindig előfordulhat, de ezeket nagyvonalúan kezeljük, és gyorsan orvosoljuk. Sok gond származik a figyelmetlen szerelésből, de csapot a felhasználó is el tudja rontani, például úgy, hogy az ajánlott, citromsavas tisztítószerek helyett erősen savas, durva anyagokat használ. A tévéreklámok azt hirdetik, hogy a csapot jól nyakon kell önteni az aktuális szerrel, azután csak le kell törölni, és a csap csillog-villog. Csak a legfontosabb marad ki: hogy a csapot alaposan le kell öblíteni és szárazra kell törölni, hogy ne maradhasson sav a csapon, ami lemarja a krómozást.
– Térjünk vissza a szerelésre! Milyenek a magyar szerelők, mennyire értik a dolgukat?
– Mint mondottam, volt szerencsém Ausztriában dolgozni, így van összehasonlítási alapom. Ennek birtokában azt mondhatom, hogy a magyar szerelők döntő része egészen kitűnő. Fogékonyak az újra, fontos számukra az önképzés, törekszenek új technológiák megismerésére és alkalmazására, és az adódó problémákat gyorsan, ötletesen oldják meg. A szerelőknek azzal a részével van probléma, akik megmaradtak a kétcollos fogónál, képtelenek az új gondolatok befogadására. Az sem ritka, hogy a vízszerelő az új, számára ismeretlen rendszerű csapot is meg akarja „javítani”. Hibát okozhat az is, ha a szerelő nem méri fel a létesítendő berendezéssel kapcsolatos igényeket és a helyi adottságokat. Egy extra, hat-nyolc oldalzuhanyból álló, maszszírozós rendszer működéséhez például egy bővizű patak vízmennyisége és egy nyomásfokozó szükséges, különben nem fog működni.
– Milyen tanácsot adna a szerelőknek?
– A legfontosabb, hogy sohasem szabad rutinból szerelni! A szerelést át kell gondolni, legalább fejben meg kell tervezni, és ha szükséges, akkor bizony számolni, méretezni is kell! Különösen igaz ez a nagyobb vízigényű berendezések szerelésére, ezekhez feltétlenül tervet kell készíteni. A falon belüli rendszerek nagy figyelmet érdemelnek, ugyanis ha itt eltolunk valamit, akkor a javítás csak bontással javítható. A krómozott és színes felületekhez csak a megfelelő szerszámokkal szabad közelíteni, és érdemes betartani a csapokhoz és egyéb szerelvényekhez mellékelt szerelési utasítások ajánlásait. A gyári csomagolású csapok valószínűleg jók, és nem kell őket a biztonság kedvéért nekünk megjavítani! Ha megakadunk, akkor érdemes a gyártók szakembereivel konzultálni! Hívjanak, kérdezzenek! Együtt biztosan könnyebben találjuk meg a megoldást!
