A zománc az épületgépészetben
2007/9. lapszám | Török Gábor | 4398 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sokak előtt nem ismert, pedig minden nap találkoznak vele, hogy a zománc, legalábbis a klasszikus értelemben nem más, mint üveg. Vagyis a zománcozás nem más, mint üvegbevonat.
Teljesen téves és félreértésre ad okot, hogy különböző festékrétegeket a magyar nyelvben sokszor zománcnak neveznek. Ezekben az esetekben legfeljebb arról van szó, hogy a bevonatok a zománchoz hasonlítanak. A félreértések elkerülése érdekében a valódi zománcot tűz-, vagy ahogy én jobban szeretem használni, üvegzománc névvel illetik, mely tulajdonképpen a fémek felületére vörösizzáson ráégetett üvegréteg. A tűzzománc az üvegek különleges csoportja, mely 550-1200 °C között dermed meg, fehéren vagy színesen átlátszatlan. Persze nem csak fémfelületre vihető fel, hiszen ez az anyaga a szaniterkerámiák bevonatának is, de erről inkább írjanak a fajanszgyártók.
A zománcozás azonban több, mint egy felületvédő eljárás. Az üveg és az alapfém, legyen az öntöttvas vagy acél, egy olyan elválaszthatatlan molekuláris kötésű kapcsolatot képez, mely a gyakorlatban új anyagot jelent. A tűzzománcozás az üveg keménységének, vegyi ellenálló képességének, fényének és tetszetős kivitelének előnyeit egyesíti a vas szilárdságával. A sima, üvegkeménységű felületen még mikroszkopikus méretű karcolások sem keletkeznek: a baktériumoknak esélyük sincs a megtelepedésre. Ez az anyag olyan kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a rendkívül hosszú, akár évszázados élettartam, a hihetetlen ellenálló képesség, és nem utolsó sorban a szinte semmi hőtágulás.
A tűzzománcozás több évezredes múltra tekinthet vissza. Kezdetben nem gyakorlati célból, kizárólag díszítés céljából zománcoztak nemesfémeket. Már az egyiptomiak és az asszírok idejéből több gyönyörűen zománcozott váza, tál, kehely és ékszer maradt ránk. A görögök és a rómaiak is ismerték a zománcozás művészetét. A tűzzománcozó művészet a bizánci birodalomban élte virágkorát, és Bizáncon keresztül Nyugat-Európa is megismerte technikáját. A technológia egyre jobban elterjedt, és a művészien kidolgozott tárgyak a királyi udvarok, főúri kastélyok és templomok kincseit gyarapították. A régi művészi zománcok nagy része a különböző országok múzeumaiban megtalálható.
Először a XVIII. században próbálkoztak különböző vasedények üveggel történő bevonásával, így kívánták az edényeket a rozsdásodástól megvédeni. Ezek voltak az első kísérletek a tűzzománcozás gyakorlati felhasználására. Az üzemszerű tűzzománcozást feltehetően 1764 körül a Hüttenwerk Königsbrom würtenbergi gyárában kezdték el, ahol öntöttvas edényeket és öntöttvas kályhákat zománcoztak. A vaslemez zománcozását 1810 körül sikerült megoldani. A gépipar fejlődése, a mélyhúzó prések megjelenése lehetővé tette a vaslemezből készített edények olcsó sorozatgyártását, melynek eredményeként jelentősen fejlődött a vaslemez zománcozásának technológiája is.
Kézenfekvő volt, hogy ezt a különleges anyagot, illetve az előállításához folyamatosan fejlesztett technológiát az épületgépészeti berendezések gyártásara is alkalmazzák, gondolok itt a fürdőkádakra, kiöntőkre és egyéb igényekre. A kádzománcozást az amerikai Buick, az autógyáros találta fel, bár vannak vélemények, hogy a szintén amerikai Kohler volt az első, akinek neve ma a világ második legnagyobb szanitergyártóját jelenti.
A zománcról csak jót lehet írni. Ha a szerelés folyamán a zománcozott berendezés túléli a kőművest, már nem kell se öregedéssel, se kopással, se tönkremenéssel számolni, feltéve, ha gondatlanságból nem „esik” be valami a nem kívánt helyre, és ha betartják a minimális ápolási elvárásokat.
A zománcozott felület különösebb kezelést nem igényel, elég használat után vízzel lemosni a felületet, és egy nedves kendővel, ablakmosó bőrrel vagy szivaccsal áttörölni. Az enyhe szennyeződések mosogatószerrel vagy semleges tisztítószerrel eltávolíthatók, a makacsabb szennyeződéseket ajánlott előbb áztatni 15-20 percig! A vízkőképződés elkerülhető, ha a szorosan egymás mellett levő szerelvényeken használat után eltávolítják a vízmaradványokat. Az esetleg mégis megmaradt lerakódások kézmeleg, 1:1 arányban kevert víz–ecet oldattal (nem ecetesszencia) eltüntethetők, majd pedig szükséges egy alapos öblítés. Nem alkalmazhatók viszont a homoktartalmú, erősen dörzsölő hatású, valamint nagy savtartalmú tisztítószerek. Lefolyótisztítók használatakor, a használati utasítás betartása mellett, a szert közvetlenül a lefolyóba kell önteni! Ha ráfröccsen a zománcra, el kell távolítani!
A legtöbb zománcozott felületet előállító gyártó majd egy évtizede ajánlja a különböző márka-, illetve fantázianevű vízlepergető, felületnemesítő bevonatát. Ez a felületnemesítés megszünteti a zománc kisebb, mikroszkopikus egyenetlenségeit, tökéletesen sima felületet hoz létre, melyen a vízcsepp nem tud megkapaszkodni, és magával ragadva a szennyeződéseket, egyszerűen lepereg. Így nemcsak időt és fáradságot lehet megtakarítani a kádtakarításnál, a környezet is sokat nyer rajta: az agresszív tisztítószerek fölöslegessé válnak, elegendő egy puha törlőkendő. Még a rászáradt vízfoltok és vízkőmaradványok is játszi könnyedséggel eltávolíthatók.
Az üvegzománc javítható is, meg nem is. Be kell látni; az üzemi zománcozás hőmérséklete házilagosan nem állítható elő. A sérülések nagyságtól függően használhatók adott javítókészletek, melyek általában hőre keményedő, kétkomponensű műgyanták. Ez azonban más soha olyan nem lesz, mint az eredeti felület. A házilagos zománcfelújítást illetően magam igen szkeptikus vagyok, láttam már elképesztő, olajfestésnek tűnő felületet, és láttam olyat, ami már elérte az „olyan, mintha…” szintet is. Mindazonáltal zománcozni csak a megfelelő berendezésekkel és persze az évszázados szakértelem hasznosításával lehet.
A zománcozás, a tűz- vagy üvegzománc a természet ajándéka, ezért magától értetődően az anyag és a gyártási eljárás is abszolút környezetbarát. Azt hiszem, a mai világunkban ez nem egy utolsó szempont.
Török Gábor
S. Juhász Attila
