Nemzeti megújuló stratégia

2007/9. lapszám | VGF&HKL online | 3485 |

Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kiadta 2007. július 1-jén „Magyarország megújuló energiaforrás-felhasználás növelésének stratégiája” címet viselő iratát. Ez a dokumentum – hi- ába van minden oldal tetejére oda- biggyesztve, hogy „Munkapéldány – a Kormány álláspontját nem tükrözi” –, valószínűleg meghatározza a közeljövőben a megújulók helyzetét, támogatottságát hazánkban. Sorozatunkban ebből az iratból szemezgetünk.

A stratégia célrendszere és koncepcionális keretei

A stratégia elsődleges célja, hogy koncepcionális keretet adjon Magyarországon a megújuló energiahordozó-felhasználás növeléséhez, hozzájáruljon a megújuló technológiák és alkalmazásuk terjedéséhez, e technológiák hatékonyságának javításához, valamint társadalmi elismertetéséhez, népszerűsítéséhez. A stratégia célja továbbá, hogy ambiciózus, de reális célkitűzést határozzon meg a magyarországi megújuló energiahordozó-felhasználásra – összhangban az Európai Unió 2007. év januári klímavédelmi és energia „csomagjával” – a 2007-től 2020-ig terjedő időszakra. A stratégia a célkitűzés meghatározásával megalapozza a tagálla-mok által az Európai Bizottság felé a Megújuló Energia Útiterv alapján a későbbiekben benyújtandó nemzeti cselekvési tervet, amelyben a tagállamoknak vázolniuk kell a megújuló részarányra vonatkozó 2020-as célkitűzés elérése érdekében tervezett intézkedéseiket.

Ennek megfelelően külön célkitűzések kerülnek meghatározására a megújuló alapú villamosenergia- és a hőfelhasználás tekintetében. A stratégia a megújuló alapú villamos és hőenergia tekintetében tartalmazza a célok eléréséhez szükséges eszközöket, fő fejlesztési irányokat. A bioüzemanyagokkal kapcsolatban adottnak tekinti Magyarország 2010-re vonatkozó, 5,75%-os részarány elérésére tett vállalását, valamint a 2020-ra az Európai Unió tagállamai számára kötelező célként meghatározott 10%-os részarányt. Tekintettel arra, hogy a bioüzemanyagok hazánkban és Európa-szerte egy feltörekvő iparág (infant industry), valamint hogy a felhasználás ösztönzése érdekében célszerűen alkalmazható állami eszközök eltérők a villamos és hőenergia területén alkalmazottaktól, ezért a célkitűzések eléréshez szükséges ösztönzőket, intézkedéseket külön dokumentum tárgyalja.

A stratégiában meghatározott célok több, egymásnak gyakran ellentmondó elvárás figyelembe vételével kerültek meghatározására. A megújuló energiahordozók hasznosítása egyszerre energiapolitikai, versenyképességi, környezetvédelmi, vidékfejlesztési kérdés, ennek megfelelően a felhasználásuk növelésére vonatkozó elképzeléseknek egyidejűleg kell megfelelniük hatékonysági, fenntarthatósági, műszaki/technológiai, szociálpolitikai szempontoknak. Az Európai Bizottság javaslata alapján 2020-ra megfogalmazott 20%-os megújuló részarányra vonatkozó célkitűzés elérése annak a függvénye, hogy a különféle elvárásokat milyen súllyal érvényesítjük: pl. mennyiben tekintjük a megújulók felhasználás-növelését a legfontosabb vezérelvnek, amelynek érdekében az erőforrások átcsoportosításával, erőltetett fejlesztések révén, a többi szempontot ennek alárendelve bizonyára intenzív növekedést lehetne elérni – kérdés, hogy milyen áron. Szintén téves lenne az a megközelítés, ha pl. a hatékonyság érdekében a legkisebb költség elvét akarnánk mindenáron érvényesíteni: 2020-ra ekkor néhány nagy, biomasszát tüzelő erőműből származna a megújuló energiatermelés zöme, és kevéssé érvényesülhetne például a helyi viszonyok, adottságok kihasználására épülő, decentralizált termelés szempontja, amely pedig egyértelműen kedvező vidékfejlesztési hatásokkal jár. A stratégia a célkitűzések és azok eléréséhez szükséges lépések meghatározásakor egyszerre igyekszik figyelembe venni a fenti szempontokat.

A stratégia jelentősége

Megújuló energiaforrások alatt azokat az energiaforrásokat értjük, amelyek hasznosítása közben a forrás nem csökken, hanem azonos ütemben újratermelődik, vagy megújul. A megújuló energiaforrások közé tartozik a napenergia, a szélenergia, a geotermikus energia, a vízenergia és a biomassza.

A megújuló energiaforrások felhasználása igen sokoldalú lehet. Hagyományosan legfontosabb alkalmazási területük az alapvetően fűtési célú hőenergia-termelés, az utóbbi időben azonban a villamosenergia-termelés vált hangsúlyossá, és a jövőben várhatóan jelentős szerepet kapnak az üzemanyagként való felhasználásban is. Ez utóbbi két terület jelentősége nemzetközi és hazai viszonylatban is meghaladhatja a megújuló energiahordozók villamosenergia-termelésben játszott szerepét.

Az említett alkalmazási lehetőségek ma a fosszilis energiahordozó-felhasználás elsődleges területei, amelyek megújuló energiahordozókkal való kiváltása jelentős gazdasági–társadalmi előnyökkel járhat. A megújuló energiaforrások kedvező tulajdonsága, hogy környezetszenynyező hatásuk a fosszilis energiahordozókhoz képest lényegesen kisebb. Felhasználásuk mérsékli a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátását és a levegőszennyezést, aminek kedvező hatása a kisebb mértékű savasodásban, az épített környezet állagromlásának mérséklésében és jobb mezőgazdasági termésben mutatkozik meg. További kedvező hatás érhető el az egyébként környezetterhelő anyagok (pl. hulladék, szennyvíziszap) energetikai hasznosítása, valamint az alacsonyabb szennyezőanyag-kibocsátással együtt csökkenő áttételes, kedvező társadalmi hatások (pl. a lakosság jobb egészségügyi állapota) révén. A megújulók hasznosításával mérséklődő fosszilis energiahordozó-felhasználás hosszabb távon hozzájárul hazánk energiaimport-függőségének csökkentéséhez, a hazai energiahordozó-felhasználás diverzifikációjához. A megújuló energiaforrások technológiáiba történő beruházások révén új, főként vidéki munkahelyek keletkeznek (illetve korábbiak megmaradnak), és új, korszerű technológiák kerülnek alkalmazásra. Felhasználásuk ezáltal kedvezően befolyásolhatja az ipari, mezőgazdasági struktúraváltást, elősegítheti az innovációt és ezen szektorok versenyképes működését, hozzájárulva a vidéki életminőség javulásához és a lakosság helyben tartásához.

Megújuló energiaforrásokkal ma jellemzően drágábban lehet csak energiát termelni, mint a „hagyományos”, piacérett technológiákkal jellemezhető fosszilis energiahordozókkal. Fontos azonban, hogy ez csak a közvetlenül kimutatható, ún. belső költségek összehasonlítása és a fosszilis energiahordozók jelenlegi ára alapján állítható. A fenntartható fejlődés szempontjai – amely mellett az Európai Unió tagállamai is elkötelezték magukat – azonban megkövetelik, hogy a hagyományos energiahordozók megítélésénél figyelembe vegyük azokat a költségelemeket is, amelyeket egy harmadik fél vagy a társadalom fizet, és amelyek egyelőre nem jelennek meg az árakban (ún. negatív externális vagy társadalmi költségek). A megújulók piaci megjelenésének, felfutásának feltétele ezért valamilyen típusú állami támogatás, és az ezzel járó többletköltségek finanszírozása, a fogyasztói árakba való beépülése. A megújuló részarányra vonatkozó magasabb célértékek egyben magasabb támogatási igénnyel is járnak, amivel a társadalom tagjainak és a döntéshozóknak is tisztában kell lenniük. A támogatások akkor és annyiban indokoltak, ha és amennyiben az elérhető közvetlen gazdasági és közvetett társadalmi előnyök kompenzálnak a többlet ráfordításokért. A megújuló technológiák gyors fejlődésének eredményeként, valamint a fosszilis energiahordozók szűkösségéből fakadó tartós áremelkedésük következtében ezek a támogatások idővel jelentősen mérséklődhetnek vagy megszűnhetnek.

A közvetlen vagy közvetett (áron keresztül történő) támogatás mellett a felhasználás terjedésének legalább olyan fontos feltétele a szemléletformálás, a felhasználással kapcsolatos ismeretek terjesztése, társadalmi elfogadtatása. Hazai mintaprojektek egyre növekvő száma is bizonyítja, hogy nem csak és kizárólag az anyagi támogatás megléte a meghatározó: környezettudatos, innovatív szemlélet eredményeként került sor eddig is számos olyan kezdeményezésre, amely megújuló energia hasznosításával fedezi a helyi energiaigényt. A megújulók felhasználásának tömegessé válásához azonban szükséges az állami részvétel.

A stratégia nemzetközi és hazai összefüggései

A megújuló energiaforrások felhasználásának szándéka tágabb nemzetközi politikák keretébe illeszkedik. Ezek közül meghatározók az Európai Unió törekvései egy egységes európai energiapolitika kialakítására, amelynek tágabb keretet adnak a klímavédelmet szolgáló nemzetközi és uniós szintű politikák. A megújulók fokozott felhasználása irányába hat továbbá az Európai Unió változó agár- és vidékfejlesztési politikája, amely alapvetően befolyásolja a jelentőségében meghatározó bioenergia-piacot.

A megújulók szerepe az EU energiapolitikájában

Az Európai Uniónak jelenleg nincs egyetlen dokumentumban összegezhető energiapolitikája, ennek kialakítására irányuló törekvések csak 2006 folyamán kaptak komolyabb lendületet. A megújuló energiahordozókat érintő tématerületek közé tartozik az ellátásbiztonság kérdése, a versenyképesség, a környezetvédelem, a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentés, az energiahatékonyság, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés. A formálódó uniós energiapolitika fókuszában ennek megfelelően a következő témakörök kapnak kiemelt szerepet:

az ellátásbiztonság,
az európai energiapiac liberalizációja és integrációja,
a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése,
az energiahatékonyság, takarékosság ösztönzése.

Az Európai Bizottság 2007. januárjában mutatta be az egységes európai energiapolitika megalapozására irányuló „energiacsomagot”. Ennek részét képezte a Bizottság hosszú távú elképzeléseit összegző „Megújuló energia útiterv” című bizottsági közlemény, amely a Bizottság ambiciózus javaslatait fogalmazta meg a Tanács számára. Az ebben szereplő javaslatok alapján az Európai Tanács márciusi ülésén kötelező célkitűzésként határozta meg, hogy a megújuló energiaforrások részarányára az EU teljes energiafogyasztásában 2020-ig 20%-ra emelkedjen úgy, hogy a nemzeti célkitűzéseket a Bizottság az érintett országok beleegyezésével határozza meg. A Tanács emellett 2020-ig kötelezően elérendő 10%-ban határozta meg a közlekedési benzin- és dízelolaj-felhasználás energiatartalomra vetített minimális bioüzemanyag-hányadát. A közösségi célkitűzés elérése érdekében a tagállamoknak a helyi adottságok figyelembevételével nemzeti célkitűzéseket kell megállapítaniuk, amelyek elérésének tervezett módjáról a Bizottságot nemzeti cselekvési tervekben kell tájékoztatni. A nemzeti célkitűzés elérése érdekében a tagállamoknak saját célkitűzéseket kell meghatározniuk a villamos energia, a hűtés-fűtés és a bio- üzemanyagok tekintetében.

A megújuló alapú energia-felhasználás ösztönzésének szándéka már korábban is az Unió energetikai törekvései közé tartozott. 1997-ben az EU energiapolitikai dokumentumában célul tűzte, hogy a megújuló energiák részesedése a bruttó belföldi fogyasztásban 2010-re érje el a 12%-ot, ami több mint kétszerese a megújuló energiák 1997. évi részesedésének. Az azóta eltelt tíz év meglehetősen mérsékelt részarány-növekedése alapján a 12%-os cél várhatóan nem fog teljesülni, a megújuló energiaforrások részesedése az EU-ban 2010-re várhatóan nem fogja meghaladni a 10%-ot.

Az 1997-ben megfogalmazott célok elérése érdekében elsőként a megújuló alapon termelt villamos energia támogatását szabályozta az Unió az Európai Parlament 2001/77/EK irányelvében. Ezzel összhangban minden tagállam nemzeti célelőirányzatot fogadott el arra nézve, hogy a villamosenergia-fogyasztást milyen arányban kell megújuló energiaforrásokból fedezni. Ha mind a 25 tagállam teljesítené nemzeti célkitűzését, 2010-re az EU teljes villamosenergia-fogyasztásának 21%-át megújuló energiaforrásokból állítanák elő.

Az Unió további meghatározó, a megújuló-alapú energiafelhasználást ösztönző dokumentumai a következők:

Irányelv az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, amely előírja a tagállamok számára, hogy 2007. június 30-ig nemzeti energiahatékonysági akcióterveket készítsenek azokról az intézkedésekről, amelyekkel a minimálisan ajánlott évi 1%-os energia-megtakarítást el kívánják érni. Az energiafelhasználás mérséklése kedvező hatással van a megújulók részarányának növekedésére is.
Irányelv az épületek energiateljesítményéről, amely többek között a megújuló-alapú hőtermelés fűtési célú felhasználását szorgalmazza.
Bioüzemanyag irányelv, amely szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok forgalomba kerülő mennyisége minimálisan elérjen egy, a tagállamok által nemzeti szinten meghatározott indikatív részarányt. E célok tekintetében a vonatkoztatási érték az egyes nemzeti piacokon 2005. december 31-ig forgalomba hozott benzin- és dízelüzemanyagok energiatartalom alapján számított 2%-a, 2010. december 31-ig pedig 5,75%-a.
Irányelv az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről, amely meghatározza az energiatermékeket és a villamos energiát terhelő adóügyi rendszereket és adómértékeket.

A klímavédelem és a megújuló energiafelhasználás összefüggései

Az éghajlatváltozás elleni nemzetközi fellépés első jelentős mérföldköve az ENSZ 1992-es Éghajlatváltozási Keretegyezménye, amelyben fejlett ipari országok kötelezték el magukat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett. Ennek felemás eredményét felismerve került sor 1997-ben a Kiotói Egyezmény aláírására, amelyben a 38 aláíró ország vállalta, hogy 2012-re kibocsátásaikat átlagosan 5,2%-kal csökkentik az 1990-es bázisévhez képest. A Kiotói Jegyzőkönyvben az EU akkori 15 tagállama 8%-os kibocsátás-csökkentést vállalt, amely átlagos csökkentést a tagországok között kvótaszerűen osztottak fel.

Magyarország 2002-ben csatlakozott a Kiotói Jegyzőkönyvhöz, és az 1985-87-es bázisévhez képest végrehajtandó 6%-os üvegházhatású gázkibocsátás-mérséklésre tett vállalást.

Az Európai Unió Kiotói Jegyzőkönyvben tett vállalása alapozta meg az EU közös éghajlat-politikáját, amelynek elsőszámú célkitűzése az üvegházhatású gázok kibocsátásainak csökkentése. A célkitűzések elérésének stratégiai programja a 2000-ben indított Európai Éghajlatváltozás Program, amely kiterjed ipari, közlekedési, mezőgazdasági, energiafelhasználási és energiaellátási kérdésekre. Ennek eredményeként került sor 2005-ben az emissziókereskedelmi rendszer bevezetésére.

2005 márciusában újabb ambiciózus célkitűzést fogalmazott meg az Európai Tanács: 2020-ra 15-30%-os üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentést irányozott elő a fejlett ipari országok számára. A Környezetvédelmi Tanács pedig az üvegházhatású gázok globális kibocsátás-csökkentésének célkitűzését 2050-re az 1990. évi szint 60-80%-ában állapította meg.

Az Európai Tanács 2007 tavaszi ülésszakán tárgyalta az Európai Bizottság által előterjesztett éghajlat-változási és energiapolitikai integrált javaslatcsomagot. A csomag alapvető célkitűzése az éghajlatváltozás megfékezése, az uniós energiabiztonság növelése és a versenyképesség fokozása. Ennek megfelelően a Tanács márciusi ülésén határozott arról, hogy az Unió 2020-ra legalább 20%-kal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest.

A Tanács támogatta továbbá, hogy a 2012-2030 közötti időszak alatt más fejlett országokkal együtt az Unió lépjen fel az 1990-es szinthez képest 30%-os üvegházhatású gáz-kibocsátás csökkentés elérése érdekében. Az Európai Tanács energiacsomagjának megújulókra és bioüzemanyagokra vonatkozó céljainak kitűzése mellett megerősítette továbbá, hogy 2020-ig 20%-kal kívánja csökkenteni a teljes primer energiafogyasztást.

Az uniós agrárpolitika és a megújuló energiafelhasználás összefüggései

A megújuló energia-felhasználást az Európai Unió agrárpolitikai törekvései is elősegítik. Az EU Közös Agrárpolitikájának (KAP) 2003. évi reformja választ keresett az Unió tagországaiban keletkező mezőgazdasági túltermelés problémájára és egyben a gazdák jövedelemszerző képességének stabilizálására. A reform, a 2003/96/EK irányelv az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről keretében hozott uniós döntések megújulókat is érintő eleme, hogy a gazdálkodók jövedelemtámogatása a korábbiaktól eltérően már nem kötődik a termelt növényhez. A gazdálkodók így szabadon reagálhatnak például az energianövények iránti növekvő keresletre is.

A 2003-as KAP-reform vezette be továbbá az egységes területalapú támogatást (SPS8), amelyre a tagországok meghatározott feltételek teljesítése esetén jogosultak, többek között akkor, ha termőterületük 10%-át pihentetik. A pihentetett területet kultúrállapotban kell tartani, de az ugaroltatott területen megengedhető a nem élelmiszer célú növénytermesztés, ami lehetőséget biztosít a terület energianövény- termesztési célú hasznosítására. Magyarországon a többi újonnan csatlakozó országhoz hasonlóan 2009-ig egyszerűsített területalapú támogatási rendszer van érvényben, amelynek keretében nincs kötelező érvényű ugaroltatási kötelezettség. Azonban 2010-től az új tagállamoknak is át kell térniük a területalapú támogatásra (SPS).

Az 1782/2003/EK Tanácsi rendelet alapján az Európai Mezőgazdasági és Orientációs Alap közvetlen támogatást nyújt energianövények termesztéséhez. A jelenlegi bázisterület közösségi szinten 1,5 millió ha, a támogatás mértéke 45 euró/ha kiegészítő területalapú támogatás. A támogatásra a termelő csak akkor jogosult, ha az energianövény átvételére vonatkozóan érvényes szerződéssel rendelkezik a feldolgozóval.

Hazai keretdokumentumokkal való összhang

A megújuló energiahordozók felhasználása több tekintetben is kapcsolódik hazai keretstratégiákhoz, ágazati rész-stratégiákhoz, illetve programokhoz. A hazai megújuló energiahordozó-felhasználásnövelés stratégiájának közvetlen keretdokumentuma a „Magyarország energiapolitikája 2007-2020” című dokumentum, amelyet az Országgyűlés várhatóan 2007 őszén hagy jóvá. Az energiapolitika az ellátásbiztonság, versenyképesség és fenntarthatóság hármas alappillérére épül. A fenntarthatóság célkitűzés alatt kiemelten tárgyalja a megújuló energiahordozók részarányának növelését, mint olyan eszközt, amely egyszerre csökkenti Magyarország importfüggését és javítja a fenntartható fejlődés feltételeit, benne a környezet- és klímavédelmi célok teljesíthetőségét. Az energiapolitika alapján a megújuló energiahordozó-felhasználás növelésének fontos alapelve, hogy a megújuló részarány a magyar gazdaság versenyképességét nem rontva, az ország adottságainak és mindenkori teherbíró képességének megfelelően növekedjen.

A megújuló stratégia szemléletében és céljaiban illeszkedik két további, az Országgyűlés által jóváhagyott keretdokumentum célkitűzéseihez. Az Országos Területfejlesztési Koncepció és az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció egyaránt 2013-ig, kitekintő jelleggel 2020-ig határozza meg az ország fejlesztési alapelveit és irányait. Mindkét dokumentum a fenntarthatóság egyik fontos eszközének tekinti a megújuló energiafelhasználás növelését.

A Kormány által 2006 októberében jóváhagyott, felülvizsgált Nemzeti Lisszaboni Akcióterv, amely a Lisszaboni Stratégiában meghatározott célkitűzések megvalósításához szükséges lépéseket tartalmazza, mikro-gazdasági beavatkozási területei között sorolja fel az energetikát, és a szükséges intézkedések között nevezi meg a piacnyitást az energetikai szektorban, az energiahatékonyság javítását, és a megújuló energiaforrások használatának növelését.

A Kormány és az Európai Bizottság által jóváhagyott Új Magyarország Fejlesztési Terv az Európai Unió kohéziós és strukturális forrásainak felhasználásáról szóló keretdokumentum. Az ÚMFT külön beavatkozási területként kezeli a környezeti és energetikai fejlesztéseket a Környezet és Energia Operatív Programban, utóbbi eszközeként a megújuló energiahordozó-felhasználás növelését és az energiahatékonyság fokozását jelöli meg. A KEOP-on kívül az ÚMFT egyéb operatív programjai (GOP, ROP) és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv (ÚMVST) intézkedései is támogatják a megújuló energiák hazai elterjedését, utóbbi a szükséges alapanyagok versenyképes megtermelésének és helyben történő feldolgozásának támogatásával.

A megújuló energiaforrások felhasználásának növelése összhangban van továbbá a Fenntartható Fejlődés Stratégiával, a II. Nemzeti Környezetvédelmi Program éghajlatváltozási akcióprogramjában vázolt célkitűzésekkel, valamint a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiával. A megújuló energiahordozó-felhasználás jogszabályi előzményei közül meghatározó a Villamos energiáról szóló 2001. évi törvény és az azt felváltó 2007. évi 86. törvény a Villamos energiáról. Az új törvény célja a hatékonyan működő villamosenergia-versenypiac kialakítása, az energiahatékonyság érvényesítése, a felhasználók biztonságos, megfelelő minőségű és átlátható költségszerkezetű villamosenergia-ellátása, a magyar villamosenergia-piacnak az EU egységesülő piacaiba történő integrációja, az uniós jogszabályoknak való megfelelés, és mindezek megvalósítását biztosító objektív, átlátható és az egyenlő bánásmód elvének megfelelő szabályozás kialakítása. A törvény célja továbbá a megújuló energiaforrásból és a hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, és a kapcsoltan termelt villamos energia termelésének elősegítése.

További meghatározó jelentőségű jogszabályok (a teljesség igénye nélkül):

A bioüzemanyagok felhasználását ösztönzi a jövedéki adóról és jövedéki termékek különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. Törvény, amely jövedéki adó-visszatérítést, illetve adódifferenciálást biztosít a biológiai eredetű motorhajtóanyagokra.
A 42/2005. (III. 10.) Korm. rendelet, amely rendelkezik a bioüzemanyagok közlekedési célú felhasználása egyes szabályairól, és a 2058/2006. (III. 27.) Korm. Határozat, amely célul tűzi ki, hogy a hazai bioetanol-előállításnak el kell érnie a 800 kt/év, a biodízelnek a 170-220 kt/év mennyiséget.
Az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet, amely új épületek tervezésénél és építésénél, illetve az 1000 m² feletti alapterületű épületek korszerűsítésénél előírja a betartandó energetikai követelményeket. A rendelet az új építmények esetében előírja a megújuló energiaforrások hasznosításának, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés létesítésének, a táv- vagy tömbfűtés és -hűtés alkalmazásának, a hőszivattyúk beépítésének műszaki, környezetvédelmi és gazdaságossági szempontok szerinti vizsgálatát.

A megújulók felhasználásának fő trendjei az EU-ban és Magyarországon

A megújuló energiaforrások hasznosítása egyre inkább előtérbe kerül a fosszilis energiahordozók árának folyamatos növekedése és a készletek csökkenése, valamint az atomenergiával kapcsolatos félelmek miatt. Annak ellenére, hogy a megújuló energiaforrások használata nagy múltra tekint vissza, európai méretekben meglehetően szerény a részesedése az összes energiafelhasználásból: 2004-ben az EU 25 energiafelhasználásának csak 6,2%-a származott megújuló energiaforrásból.

A tendenciák azonban mindenképpen kedvezők, amit erősít az Európai Unió elköteleződése a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás elleni küzdelem mellett. Az Európai Unió fosszilis energiaforrásoknak való kitettsége az elmúlt másfél évtizedben közel 8%-kal növekedett. A hagyományos, jellemzően Európában megtalálható fosszilis energiaforrások (feketeszén, lignit) felhasználásának csökkenését legnagyobb mértékben a földgáz (60%), majd a megújuló energiaforrások (58%), és az atomenergia (28%) felhasználásnak növekedése kísérte. A nagy részben importból származó fosszilis energiaforrások túlsúlya miatt az ellátásbiztonság kérdése egyre fokozottabban az Európai Unió energiapolitikai törekvéseinek fókuszába került. Nemzetközi fórumokon általános az egyetértés abban, hogy a megújuló energiák növekvő mértékű hasznosítása kulcsszerepet játszik a kibocsátás-csökkentési, valamint az ellátásbiztonsági célok elérésében. Mindez jól tükröződik a különböző uniós energiapolitikai dokumentumokban. Az 1997-es Fehér Könyv célként jelölte meg, hogy az Unión belül 2010-re el kell érni a megújuló energiák 12%-os részarányát a teljes villamosenergia-felhasználásban. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia elterjedésének elősegítése érdekében pedig megszületett a 2001/77/EK irányelv, amely konkrét, kötelezően elérendő célokat jelölt meg 2010-re az egyes tagországok számára. Az irányelvben szereplő célkitűzés, hogy az EU-ban a megújuló alapon termelt villamos energia teljes villamosenergia-felhasználásban vett részaránya 2010-re érje el a 21%-ot.

Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozáskor kötelezettséget vállalt arra, hogy a megújuló bázisú villamosenergia-termelés részaránya 2010-re eléri a 3,6%-ot. A tagországok közül Magyarország a legalacsonyabb vállalást tette, amelyet a 2005-ben elért 4,5%-kal elsőként sikerült is teljesítenie. A részarány teljesítése néhány, korábban széntüzeléses erőművi blokk tisztán biomassza-tüzelésre történő átállásának, valamint a megújuló energiaforrásokkal kevert vegyes tüzelésre való áttérésének volt köszönhető.

A megújuló energiaforrásokkal termelt villamos energia aránya a teljes villamosenergia-fogyasztáson belül 13,7%-ot ért el 2004-ben az EU 25-ben, nagy országok közötti eltérésekkel. A vízenergia-felhasználásnak köszönhetően kiemelkedik Ausztria, Svédország és Lettország, egyéb megújuló energiaforrásainak köszönhetően szintén magas részaránnyal rendelkezik Szlovénia, Dánia, Portugália. Magyarország a 2004-ben elért 2,3%-kal a sereghajtók között helyezkedik el. Az EU 25 tagországaiban a megújuló energia-felhasználás 90%-a két erőforrásból, a biomassza- és a vízenergia-felhasználásból származott 2004-ben. A felhasználás húzóerejét a biomassza jelentette kétharmados részaránnyal. Nem véletlen ezért, hogy az Európai Unió megújulókkal kapcsolatos szabályozásában kiemelt szerepet kap a biomassza, amely felhasználásának növelése érdekében az Unió Cselekvési Tervet dolgozott ki 2005-ben. Az Unió szakértői a 2010-es célkitűzések eléréséhez a biomassza felhasználásában látják a legnagyobb potenciált, amelynek fő felhasználási területeit a villamosenergia-termelésben, a hőtermelésben és a közlekedésben jelölik meg.

Magyarországon az energiafelhasználás összetételének változása az Európai Unió átlagánál még kedvezőtlenebb hosszú távú tendenciát mutat. 1990-tól 2004-ig ugyan közel 10%-kal csökkent a hazai össz energia-felhasználás, a gázfelhasználás 30%-os növekedése révén az import fosszilis energiahordozók részaránya a felhasználásban ma meghaladja a 60%-ot, a nukleáris fűtőanyag-behozatallal együtt az importfüggőség pedig 70%-nál is nagyobb. A magyarországi energiaellátáson belül a megújuló energiaforrások aránya erőteljesen növekedett az elmúlt években. Míg 2001-ben 36,4 PJ-t tettek ki a megújulók, addig 2006-ben már 54,8 PJ-t, amely 50,8%-os növekedést jelent az adott id

VGF&HKL szaklap