Kútszivattyúk a gyakorlatban
2008/4. lapszám | Kerepesi János | 31 192 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Napjainkban igen elterjedt a kutakból történő öntözés. Ezzel az egyszeri beruházással lényeges megtakarítás érhető el, rövidtávon. A szivattyúgyártás az elmúlt években ugrásszerű fejlődésen ment keresztül.
Szivattyú megválasztásának szempontjai
Kúttípus szerint:
ásott kútból,
fúrt nagy átmérőjű kútról (min. 110 mm)
történő üzemeltetés.
Üzemi vízszint szerint:
8 méter feletti, illetve
fúrt kis átmérőjű (4-6 cm),
8 méter alatti üzemi vízszint.
Vízigény szerinti kiválasztás:
kézi öntözés,
automata öntözőrendszer,
egyéb felhasználás.
Szivattyúk paraméterei:
emelési magasság (max. nyomásér-
ték) a szivattyún Hmax-szal jelölve,
vízszállítási képesség, mely a szivaty-
tyún Qmax jelöléssel olvasható.
Tudni kell még a szivattyúról, milyen beépített védelemmel rendelkezik. Figyelembe kell venni a teljesség igénye nélkül a szervizhátteret, gazdaságosságot. Nem hagyható figyelmen kívül a szivattyú ára sem. Nem biztos, hogy az olcsó szivattyú valóban olcsóbb, mint egy akár közepes, illetve magasabb árfekvésű berendezés.
Miért lényeges a kúttípus?
Az ásott kút nem szűrt vizet kap, ezért egy nagyobb teljesítményű búvárszivattyú beépítése intenzívebb vízmozgást eredményez, ami homokoláshoz vezethet. A búvárszivattyúk homoktűrő képessége 50-100 g/m3 között változik, egyes típusoknál elérheti a 150 g/m3-t. E határ átlépése a szivattyú idő előtti kopásához, illetve teljes üzemképtelenségéhez vezet. Amennyiben a vízszint 6 méter körül van, telepíthető a kútra ún. szárazbeépítésű (felszíni) szivattyú is. Hat méternél mélyebb vízszint esetén a szivattyút lentebb lehet engedni a kútba, hogy növelni lehessen a szivattyú teljesítményét. A száraz beépítésű szivatytyúknál számolni kell a szívási veszteséggel, ami 5 méternél kb. 20%-os teljesítménycsökkenést eredményez.
Aknába, illetve ásott kútba süllyesztett szivattyúk esetében számolni kell azzal, hogy a lábszelep elengedheti a vizet, ezáltal a szivattyú szárazon futhat, ami erősen koptatja, illetve idő előtti meghibásodást eredményez, akár le is éghet. A szivattyú légtelenítése és újraindítása eléggé problémás és nehézkes lehet.
Fúrott kutaknál két alapvető kutat különböztetünk meg: 3-5 cm átmérőjű kutak, illetve az ún. kényszerszívásos kutak. Ezek üzemeltetése kizárólag szárazbeépítésű szivattyúval lehetséges. Amennyiben ezeknél a kutaknál az üzemi vízszint 7 méter alá csökken, a szivattyú aknába telepítése szinte kötelező jellegű, a teljesítmény növelése érdekében. Ennek hátrányait az ásott kutak üzemeltetésénél taglaltuk. Nagyon fontos tudnivaló, hogy a szivattyúk teljesítménye aszerint van megadva, hogy szívás nélkül mennyi vizet képes megforgatni, szabad átfolyással, nyomás nélkül. Ez azt jelenti, hogy ha a szivattyú 5 méter üzemi szintről üzemel, és a nyomástartomány 3 bar, akkor egy 80 liter/perc névleges teljesítményű szivattyú 20-25 liter/perc teljesítményre képes. Természetesen átlagot veszünk figyelembe, ugyanis ez a teljesítmény típusoktól függően kismértékben változhat.
A szárazbeépítésű szivattyúk homoktűrő képessége jelentősen nagyobb, mint a csőbúvár-szivattyúké, ezért az ásott kutakba inkább ezeket ajánljuk telepíteni. Másik alapvető kúttípus a 100 mm átmérőtől számított "nagy átmérős" kút. Ezek a kutak már búvárszivattyús üzemeltetésre is alkalmasak. Igaz, a 110 mm-es átmérőbe csak a 3"-os szivattyúk telepítése ajánlott. Ennek a szivattyúcsaládnak az átmérője 70 mm. Ez biztonságosan belehelyezhető a kútba. A 4"-os cső- szivattyú átmérője 90 mm, ami ebbe az átmérőbe könnyen beleszorulhat.
A szivattyúk kiválasztásánál törekedni kell arra, hogy a teljesítményük a lehető legjobban megközelítse a kút maximális teljesítményét, ugyanis ekkor a leggazdaságosabb az üzemeltetés.
Ajánlatos több szivattyút megnézni, mielőbb választunk. Ne az ár legyen a legfontosabb szempont. A szivattyú legjellemzőbb tulajdonsága: nyomás-vízszállítási viszony. Ez a képesség a szivatytyú csomagolásán vagy az üzemeltetési útmutatóban megtalálható. Amennyiben nem találjuk egyik helyen sem, úgy kérjük ki szakember véleményét. Az ilyen szivattyúk üzembe helyezésén érdemes elgondolkodni. A szivattyú hatásfoka lemérhető a jelleggörbe nyomvonaláról. Minél "laposabb" a jelleggörbe íve, annál jobb a szivattyú hatásfoka. Az optimális teljesítményt a szivattyú a maximális teljesítmény és az emelőmagasság 2/3 részén tudja igazán teljesíteni. Ezen munkaponton a leghatékonyabb a szivattyú.
A kiválasztásnál fontos szempont, hogy a berendezés gyárilag milyen védelemmel van ellátva. Egyes típusoknál még a hővédelemről sem gondoskodnak. Egy "fapados" szivattyú valóban nagyon kedvező áron, olcsón megvásárolható, de mire az alapvető biztonsági kiegészítő berendezéseket beszerezzük, többe kerülnek, mint egy középkategóriás szivattyú.
Alapvető követelmény egy szivattyúval szemben, hogy legalább hőkioldóval legyen ellátva. Bizonyos típusok ennél jelentősebb védelmet kínálnak, igaz, emeltebb, de még elfogadható áron. Egyre több szivattyúba kerül beépítésre az ún. szárazon futás elleni védelem, bár ez egy jól megválasztott szivattyúvezérléssel pótolható. Amennyiben olyan szivattyú mellett döntünk, melyet a gyártó vállalat 1,5 méteres kábellel készít és hoz forgalomba, ajánlatos szakszervizben megtoldatni a kábelt. Így nemcsak a biztonságos üzemeltetést és az életvédelmet biztosítjuk, hanem meghibásodás esetén nagyon sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat.
A szivattyúk telepítésének egyik legelterjedtebb módja az aknába való telepítés. Ez önmagában nem lenne probléma, de sajnos figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy az akna a hőmérséklet- különbség hatására hajlamos a párásodásra, amit az elektromos berendezések, csatlakozások nem igazán kedvelnek. Ennek a problémának a kiküszöbölésére jó szolgálatot tesz, ha szellőzőnyílást készítünk az akna tetejére. Amennyiben a gépészeti berendezések, vezérlések, elosztók, nyomáskapcsolók aknába kerülnek, mindenképpen törekedni kell arra, hogy ezek a berendezések vízmentes kivitelben kerüljenek beépítésre.
Mielőtt a szivattyút a kútba helyezzük, próbáljuk meg a legtöbb információt beszerezni a kútról. Feltétlen tudnunk kell, hogy a kútnak mekkora a homokolásmentes maximális teljesítménye, a maximális vízkivételhez tartozó víz szintje, valamint jó, ha tudjuk a szűrőrakat típusát és helyét. Amennyiben ezen adatok nem állnak rendelkezésre, úgy még a szivattyú kiválasztása előtt próbaszivattyúzást kell végezni. A próbaszivattyúzással meg lehet állapítani a kút maximális teljesítményét, valamint a hozzá tartozó üzemi vízszintet. Ez a két adat a legmegfelelőbb szivattyú kiválasztásához elengedhetetlenül szükséges.
Ne feledjük: nem a kút készül a szivattyúhoz vagy az üzemeltetni kívánt berendezéshez. Egy elkészült kút teljesítményét nem lehet növelni, de a szivatytyú és a fogyasztó teljesítményét hozzá lehet igazítani. A túlzott vízkivétel nagymértékben károsítja a kutat, de elsősorban a szivattyút. Ebben az esetben ugyanis homokolás lép fel, ami a kút eliszaposodásához vezet, valamint tönkreteszi a szivattyút. A szivattyúk járókerekei általában noryl-műanyag vagy esetleg réz alapanyagból készülnek, amit a homok nagyon rövid idő alatt elkoptat.
Próbaszivattyúzás alkalmával a szivatytyút a kút aljától kb. 50-60 cm-re helyezzük le. Amennyiben az üzemi vízszint és a kút alja között jelentős a különbség - több mint 10 méter -, akkor elegendő a szivattyút az üzemi vízszint alá helyezni 1-2 méterrel. Ilyen esetben a próbaszivattyúzást újból meg kell ismételni, hogy meggyőződjünk arról, hogy nem a szűrőrakatba került a szivattyú.
A szivattyú végleges telepítése füg- gesztékkel történik, melynek anyaga lehet rozsdamentes drótkötél, illetve olyan fonott kötél, amely víz hatására nem hajlamos a megnyúlásra. A függeszték vastagságának kiválasztásánál figyelni kell a szivattyú és szerelvényeinek, valamint a vízoszlopnak a súlyára. A függesztéket, a nyomócsövet és az elektromos kábelt 2-3 méterenként össze kell kötni oly módon, hogy a függeszték és a nyomócső feszes legyen. Az elektromos kábel 5-10%-os lazasággal legyen összefogva. Ezzel el lehet kerülni, hogy a szivattyú kivételekor az elektromos kábel át legyen húzva. Ajánlatos kábelkötegelőt használni, mert a szigetelőszalag általában a nedvesség hatására elenged, sőt le is esik. A drótozás azért nem ajánlatos, mert egyrészt könnyen megsértheti az elektromos kábelt, másrészt a rozsdásodás miatt beleeshet a kútba, és könnyen bekerülhet a szivattyúházba, komoly károkat okozva.
Az összekapcsolás hiánya a szivattyú kivételekor okozhat olykor helyrehozhatatlan sérülést, ugyanis nem egyszerre történik a húzás, a kötél vagy a kábel beszorulhat a szivattyú és a cső fala közé, ami továbbhúzva olyannyira beékelődhet, hogy a kútcső törése nélkül nem sok esély marad a mentésre.
Amint a szivattyú a helyére kerül, indítsuk be, és állítsuk be a homokmentes teljesítményt. Fiatalabb, nem régen készült kutaknál, de még a régebbieknél is - ha nagyobb teljesítményűre cseréljük a régebbi, kisebb teljesítményű szivattyút - előfordulhat indításkor átmeneti homokolás. Ebben az esetben nem szabad a szivattyút leállítani, hanem hagyni kell, hogy letisztuljon a víz. Ellenkező esetben a nyomócsőben lebegő homok visszahull a szivattyúra, és teljes egészében beleül. Ekkor már nincs más megoldás, mint kivenni a szivattyút, és szakszervizbe vinni. A homokolás okozta szivattyúhiba nem garanciális.
Az üzemeltetésről
Lehetőleg kerülni kell a szivattyú rövid ideig történő, gyakori bekapcsolását. Nyers, illetve alig üzemelt kutaknál az ilyen üzemeltetés akkor is homokolást eredményezhet, ha a homokolási határ alatt van a vízkivétel. Azokat a szivatytyúkat, melyek nincsenek szárazon futás elleni védelemmel ellátva, olyan vezérlőegységgel célszerű telepíteni, mely megvédi a szivattyút a túlmelegedéstől, illetve a szárazon futástól. Ezt elsősorban a szárazbeépítésű szivattyúk esetében javasoljuk, ugyanis ennél a rendszernél fenn áll a lehetősége a lábszelep meghibásodásának, miáltal a szivattyúból viszszafolyik a víz, így indításkor nem szállít vizet. Az elterjedt vízellátó berendezések tartálya nem pótolja ezt a berendezést, viszont a kettőt együtt nem szabad alkalmazni. Amennyiben a kút teljesítménye nem elegendő, célszerű tartályokba szivattyúzni a vizet, majd egy nyomásfokozó szivattyúval üzemeltetni a rendszert.
Még egy fontos dolog. Ha már van egy jó teljesítményű kút, benne egy profi búvárszivattyúval, ne rontsuk le a teljesítményt a vékony, olcsó locsolótömlővel. A szivattyú hiába dolgozik maximálisan, a vékony tömlő vízáteresztő képessége kicsi. A lehető leghosszabb távolságig vigyük a vastagabb tömlőt. 3"-nál vékonyabb tömlő alkalmazása nem ajánlott.
A fenti jó tanácsok betartása mindenkinek közös érdeke, mert sok kellemetlenségtől megóvjuk egymást és magunkat.
