Kondenzációs fali gázkazánok égéstermék-elvezető rendszerei
2008/4. lapszám | Jeckel János | 35 587 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A nyugat-európai országokban már több évtizede kialakultak a kondenzációs gázkazánok és az ezekhez szervesen hozzátartozó zárt égéstermék- elvezetési rendszerek megbízható megoldásai. Külön erre szakosodott üzemek, cégek gyártják az égéstermék-elvezető rendszereket, és fejlesztenek ki újabb és újabb megoldásokat. A kazángyártók adaptálják kazánjaikhoz ezeket, megadják az alkalmazható rendszerek típusait, azok szélső paramétereit (pl. megengedhető maximális hossz stb.). A készülékekkel együtt tanúsítják az égéstermék-elvezető és levegő-hozzávezető rendszereket, és felelősséget vállalnak azért, hogy a készülék a kazán dokumentációjában megadott rendszerrel és paraméterekkel biztonságosan működik. Az égéstermék-elvezetési megoldások széles körben ismertekké és elfogadottá váltak, és folyamatban van az égéstermék-elvezetésekre egységes európai normarendszer kidolgozása.
A kondenzációs kazánoknál olyan alacsony hőmérsékletre hűl le az égéstermék, hogy azt gravitációsan kéményen keresztül nem lehet biztonságosan elvezetni, e kazánoknál minden esetben ventilátorra van szükség, azaz ezek zárt égésterű készülékek. Az égéshez szükséges levegőt az épületen kívülről szívják, és zárt rendszerben, tömített csöveken keresztül az épületen kívülre juttatják az égésterméket. A kondenzációs kazánok a helyiség levegőjét nem használják el, és abba égéstermék sem kerülhet, tehát baleseti, egészségügyi szempontból rendszerüknél fogva teljesen biztonságosak.
A kondenzációs kazánoknál az égéstermék-elvezető csőrendszerben is folytatódik a kondenzáció, ezért csak olyan anyagokból készült rendszereket szabad alkalmazni, amelyek égéstermékkel érintkező részei fokozottan ellenállnak a 3,5-5 pH-értékű savas kondenzátumnak. Az égéstermék-elvezetésre a megoldások a kondenzációs kis kazánoknál ugyanazok, mint a hagyományos zárt égésterű kazánoknál, de a tömítések anyagánál (O gyűrű, ajakos tömítés) és a csöveknél a fent leírt specialitásokat figyelembe kell venni. A műanyagcsövek és ezen belül a polipropilén és kopolimerjei a kondenzációs kis gázkazánok követelményeinek jól megfelelnek, és tömeggyártásban olcsóbbak, mint a korábban alkalmazott alumínium vagy rozsdamentes acél csövek, ezért ma már úgyszólván csak ezeket alkalmazzák.
A kazánt a levegő-bevezető és égéstermék-elvezető rendszerrel együtt egy egységnek kell tekinteni. A teljes rendszer (levegő-bevezető + kazánbelső + égéstermék-elvezető) összes ellenállása kisebb kell legyen a készülékbe épített ventilátor által előállított nyomáskülönbségnél. Az égéstermék-elvezető rendszer ellenállása viszont elsősorban a csövekben áramló levegő, illetve égéstermék sebességétől, fizikai paramétereitől függ. Kisebb keresztmetszet esetében rövidebb, míg nagyobb keresztmetszet esetében nagyobb csőhoszszak engedhetők meg.
A gázüzemű fűtőberendezések és égéstermék-elvezetések osztályozására szolgáló európai norma (MSZ CEN/TR 1749/2006) szerinti osztályozással az alábbi megoldások terjedtek el legjobban:
Vízszintes füstgáz-elvezető rendszer koncentrikusan elhelyezett levegő-bevezető és égéstermék-elvezető csövekkel (C12, C13).
Függőleges égéstermék-elvezető rendszer koncentrikusan elhelyezett levegő-bevezető és égéstermék-elvezető csövekkel (C32, C33).
Vízszintes égéstermék-elvezető rendszer gyűjtő levegőellátó és égéstermék-elvezető csőrendszerre (LAS kémény) csatlakoztatva (C42, C43).
Szétválasztott égéstermék-elvezető és levegő-bevezető rendszer, amelynél más térből történik levegő-beszívás, és más térbe vezetjük az égéstermékeket (C52).
Újabban kidolgozott és az európai, illetve magyar szabványban C8-cal jelölt és elfogadott megoldás, amikor az épületen kívülről szívjuk az égéslevegőt, és az égésterméket egy meglévő atmoszférikus kéménybe vezetjük. Ezt a megoldást több kazángyártó átvette, és várhatóan széles körben elterjed.
A leggyakrabban alkalmazott méretek és megoldások az alábbiak:
60/100 mm-es koncentrikus,
80/125 mm-es koncentrikus és
80/80 mm-es osztott égéstermék elvezető rendszer.
A koncentrikus rendszerek sokkal biztonságosabbak, ezért ha lehet, ezek alkalmazását részesítsük előnyben. Az égéstermék-elvezető csövet a levegőbeszívó cső veszi körül. Ha valamilyen oknál fogva az égéstermék-elvezető cső tömítetlenné válik, a mérgező égéstermékek a csövet körülvevő szívott levegő-bevezető csőbe, és onnan a kazánon keresztül az égéstermék-elvezető csőbe, majd a szabadba jutnak. Ha nagy a tömítetlenség, és sok égésterméket szív vissza a ventilátor, az égőlevegő-hiány miatt leáll (második biztonság) a készülék.
A középső csövön távozik a füstgáz, és az azt körülvevő csőben szívja be az égéslevegőt. Ez egy nagyon jó hatásfokú ellenáramú hőcserélő. A távozó füstgáz a fémcső-falon keresztül a készülékbe áramló égéslevegőnek adja át hőjének egy részét, és ez felmelegíti az égéslevegőt. Ez hasznos hő, mert nem a szabadba távozik. A füstgázveszteség így jelentősen csökken. Az így hasznosított hőmennyiség természetesen függ a füstcső hosszától, méretétől, és összességében elérheti a megtakarítás a néhány százalékot.
Flexibilis rendszer kéményben elvezetve
A rendszer kéményekben és ezen belül is elsősorban elhúzott kéményekben történő égéstermék-elvezetésre szolgál. A rendszer bordás műanyagcsőből, csatlakozó, toldó, központosító, kitorkoló (kéményfedél) és a cső kéménybe történő behúzását elősegítő szerszámból, illetve a kazántól a csőhöz való csatlakozásig terjedő elemekből áll.
A rendszerrel az alábbi fő megoldásokat lehet megvalósítani:
Flexibilis csővel kéményben elvezetve, kéményből szívott égéslevegővel (C33).
Flexibilis csővel kéményben elvezetve, helyiségből szívott égéslevegővel (B23).
Flexibilis csővel kéményben elvezetve, homlokzatról szívott égéslevegővel (C53).
Az égéstermék-elvezető rendszerek általában az alábbi elemcsoportokból állnak:
indító elemek, revíziós vagy ellenőrző elemek, egyenes csövek, irányváltoztató elemek (könyök, 450-os ív), épülethatároló szerkezeteken átvezető elemek, kitorkoló és beszívó elemek, kiegészítő elemek (pl. bilincs).
Az egyszerű homlokzati kivezetésre több elemből álló, komplett készletek is vannak. Az égéstermék-elvezető rendszerek egymáshoz tömören csatlakoztatható elemekből épülnek fel. Az égéstermék-elvezető csövek általában tokosan csatlakoznak egymáshoz, "0" gyűrűs tömítéssel. Vigyázni kell arra, hogy a tömítések a helyükön legyenek, és tömör legyen az égéstermék-elvezető rendszer a kazántól az égéstermék-kitorkolásig. Az egyenes csövek szabással rövidíthetők, így tetszőleges egyenes szakaszokat lehet elérni. Az elkészült égéstermék-elvezető rendszer tömörségét ellenőrizni kell. Vizsgálattal kell meggyőződni arról, hogy a szivárgás a megengedett határértéken belül van-e. Koncentrikus rendszernél elégséges a füstgázelemző műszerrel való mérés. Ezt az elterjedt és elfogadott, igen egyszerű tömörségvizsgálatot úgy végzik el, hogy működés közben a kazán feletti indítóidomban lévő levegővezeték-csonkban füstgázelemző műszerrel mérik a levegő összetételét. Ha az azonos vagy közel azonos a szabad levegő összetételével, akkor biztos, hogy az égéstermék-elvezető rendszer tömör, abból mérgező égéstermék nem került a levegővezetékbe. Osztott rendszernél - ahol ez nem alkalmazható - az MSZ EN 1443/2001 szerinti gáztömörség-vizsgálat nyújt ellenőrzési lehetőséget.
A kazánokkal égéstermék-elvezetés szempontjából úgyszólván nincs lehetetlen. A belvárosi többszintes épületek kémény nélküli, illetve kéményproblémás helyiségeinél, lakásainál is megoldható az égéstermék tetősík fölé való elvezetése, amennyiben a homlokzati kivezetés nem megengedett. A 4. ábra szerinti osztott rendszernél közelből történt égéslevegő-beszívás esetében 40-50 m-es magasságig is elvihető az égéstermék.
Az elvezetésre vonatkozó széleskörű választékból adódik, hogy a kazán gyakorlatilag bárhol elhelyezhető az épületben, égéstermék-elvezetés és levegőellátás szempontjából mindig van megoldás.
