Magyar? Szabvány?
2008/11. lapszám | VGF&HKL online | 3888 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy észak-magyarországi iparvárosunk egyik társasházközösségétől kaptam a következő megbízást. A problémájuk az volt, hogy a közel egyforma méretű lakások hőfelhasználása között több mint 50%-os különbség volt. Erre kerestek magyarázatot, azonban a lakóközösségen belül nem találtak válaszadót. Mivel korábban annál a lakásépítő Kft.-nél dolgoztam, amelyik ezt a házat is építette – azonban ennek az építésében már nem vettem részt –, kézenfekvő volt, hogy engem kérjenek fel a kivizsgálásra. Mivel egy ismerősöm ebben a házban lakott, hamar megtaláltak. Örömmel vállaltam a feladatot, mivel ismertem a Kft. építési szokásait. Ismertem az épület építész- és gépésztervezőjét is, és mivel a közös képviselőnek az épület átadásakor nem adták át a terveket – ami pedig kötelező lett volna –, könnyen meg tudtam szerezni azokat.Munkámat az épület építési tervének átnézésével kezdtem.
Így az eredeti 30 cm-es falvastagság helyett csak 17 cm falvastagság lett kialakítva. Így a lakások szélessége-hosszúsága 16,5-37 cm-rel nagyobb lett attól függően, hogy hány másikkal határosak, illetve milyen hosszan van a lakásoknak a lépcsőházzal közös fala. Így a lakások alapterülete akár 1-5 m2-rel is nagyobb lett, és a négyzetméterenkénti eladási ár lakásonként 200 000-1 000 000 Ft-tal is több lehetett. Ez a vizsgált épület 35 lakása esetében az építőnek 7-35 millió forint többletbevételt jelentett amellett, hogy az anyagköltsége is jelentősen csökkent a futóra rakott téglák, valamint a 10 helyett beépített 5 cm-es kőzetgyapot szigetelés miatt. Ez így tisztességtelen haszonszerzés, azonban nem törhetünk pálcát egyértelműen az építő felett, mivel magyar szabvány nem rendelkezik a válaszfalak hőszigetelésével kapcsolatban. (Vagy csak én nem találtam meg az ide vonatkozó MSZ-t. Várom az illetékes, hozzáértő kollégák válaszát erre vonatkozóan.)
Azonban a tervek betartása kötelező lett volna az építő részéről, mivel az építési engedély a tervek alapján lett kiadva. Felvetődik a műszaki ellenőr és az épület hatósági átvevőjének felelőssége is, ami, ismerve a magyar viszonyokat, néhány százezer forinttal megoldható volt. Tovább vizsgálva az épületet – most már épületgépészeti oldalról – egyéb megdöbbentő hiányosságokra leltem. Az épület fűtési és melegvíz-ellátó rendszerét a tervező Danfoss lakáskészülékekkel kívánta megoldani. A kazánházban a szükséges hőmennyiség előállítására egy vagy két gázkazán üzemel. A kazánszivattyúk egy puffertárolóba – mint egy hidraulikus váltóba – keringtetik a megfelelő hőfokra felfűtött vizet. A kazánvíz hőfokát a külső hőmérséklet, a használati meleg víz hőfokigénye, valamint felhasznált mennyisége alapján automatika szabályozza, figyelve a visszatérő víz hőfokát is.
A lakásokba van beépítve az úgynevezett lakáskészülék. Ennek felépítése a következő. Rendelkezik egy hőmennyiségmérővel, egy hideg- és egy melegvízórával, egy hőcserélővel, egy nyomásváltozás-érzékelővel, egy váltószeleppel, valamint szűrővel, elzárókkal és egy vízmennyiség-szabályzóval. A kazánházból a puffertárolótól egy szivattyú keringteti a vizet a lakáskészülékekbe. Itt az igénynek megfelelően vagy a fűtési rendszerbe jut, vagy pedig, ha van melegvízigény, akkor a váltószelep a konyhai vagy fürdőszobai szelep nyitásakor érzékelve a nyomásesést, átvált fűtési állásból hőcserélőállásba. Így a kazánházi szivattyú most már a hőcserélőn keresztül keringteti a vizet. A melegvízigény megszűntével a váltószelep visszaáll fűtési üzemmódba. Ha a radiátorszelepek lezárnak a beállított hőfok elérésekor, hogy a rendszerben ne hűljön le a víz, egy by-pass szelepen át tovább cirkulál a fűtővíz a lakáskészüléken keresztül, természetesen most már csökkentett mennyiségben. A kazánházban van egy motoros szelep, amelyik keverőszelepként működik, és a visszatérő vízből bekever az előremenőbe, ha a külső hőmérséklet emelkedése vagy a használati melegvíz-elvétel csökkenése miatt kisebb hőfokú előremenő fűtővízre van igény. A lakáskészülékeket a gyártó szokta és tudja beszabályozni a lakás hőigénye és csőellenállása alapján. Ezt a rendszer beüzemelésekor kell kérni.
A rendszer átvizsgálásakor a következő hiányosságokat tapasztaltam. A tágulási tartály jóval kisebb a tervezettnél, mivel az épület építésekor nem tudtak a kereskedelemből megfelelő méretűt beszerezni, és mivel az épület átadása sürgős volt, hát beszereltek egy olyat, amilyet találtak. Ezt később sem cserélték le a megfelelő méretűre. Ennek a következményét a fűtési idényben tapasztalhatták a lakók.
A tágulási tartály elé nem szereltek elzáró szelepet, így a rendszer leürítése nélkül nem lehet kicserélni. Egy úgynevezett „avatatlan elzárás ellen biztosított” elzárót kellett volna beépíteni, amit a szabvány is lehetővé tesz. Hogy mik a következményei a nem megfelelő tágulási tartálynak, arról már többször olvashattak az olvasók ennek a lapnak az oldalain is. A kivitelezők egyszerűen elhagyták a motoros keverőszelepet a rendszerből. Ennek az lett a következménye, hogy a rendszer rugalmatlanul szabályozott lett, mivel ha kisebb hőfokú vízre volt szükség, akkor szabályzó keverőszelep nem lévén, a pufferből mindaddig a magasabb hőfokú vizet keringette a szivattyú, amíg az el nem fogyott. Ha újra szükség lett a magasabb hőfokú vízre, a kazán a lehűlt puffert csak huzamosabb idő alatt volt képes felfűteni csúcsra járatott üzemmódban, így ennek többlet gázfogyasztás lett a következménye.
A következő hiányosság az volt, hogy a hidegvízrendszerből kihagyták a tervezett visszamosható szűrőt. Így később előfordulhat, hogy a mikrocellás hőcserélő el fog dugulni a nem megfelelően szűrt ivóvíztől. Vizsgálódásom kiterjedt a csővezetékek szigetelésére is. Itt szintén sok, rosszul értelmezett takarékosságból fakadó vagy egyszerűen csak szakszerűtlen munkavégzésből következő hiányosságot találtam. A hőszigetelésre itt sem találtam a szabványban előírást annak vastagságát és hőátbocsátási értékét illetően. A kazánházban teljesen hiányzott a csőszigetelés. Elképzelhető a hőveszteség. A kazánház fölött lakó nyáron hőgutát, télen pedig ingyen fűtést kapott.
Az 54-es átmérőjű, présidomos technológiával szerelt rézvezeték a mennyezet alatt vezetve, felszállóként pedig a falban kiképzett üregben haladt, a lakáskészülékek mellett alig 10 cm-rel a legfelső szint lakáskészüléke fölé vezetve. Itt ellátták automata légtelenítővel. A szigetelés a csöveken a németországi előírásokkal szemben mindössze 8-12 mm volt, és az sem a jó hőszigetelő képességű ásványgyapot csőhéj, hanem a jóval gyengébb paraméterekkel rendelkező szivacscsőhéj. A németországi hőszigetelési szokást csak azért említem meg, mert huzamosabb ideig ott dolgoztam, és ismertem az előírást. Ott úgy szól a szabvány, hogy a cső átmérőjének megfelelően 100% szigetelés kerül a csőre. Tehát az 54-es rézcsőre kb. 50 mm-es ásványgyapot csőhéj szigetelést kell elhelyezni.
Összegezve a hiányosságokat:
- kisebb falvastagság a lakáselválasztó falaknál,
- vékonyabb falszigetelés,
- beszabályozatlan lakáskészülék,
- hiányzó motoros keverőszelep a kazánházban,
- kis szigetelőképességű szigetelés a csöveken,
- nem megfelelő térfogató tágulási tartály,
- teljesen hiányzó hőszigetelés a kazánházban a csöveken,
- nem megfelelő szűrő a hidegvíz-belépő vezetéken,
- hiányzó elzáró a tágulási tartály előtt.
Ezek mellett a hiányosságok mellett olyat is találtam, ami az energiafelhasználási különbözőségekre van hatással, amely azonban nem az építő cég hibája. Ez pedig a következő:
A nem lakott vagy még el nem adott lakásokból a fűtés teljesen ki volt zárva. Ezt a lakás tulajdonosa, illetve az építő cselekedte meg, hogy ne kelljen a hőfelhasználás után fűtési díjat fizetnie. Mivel azonban a lakáselválasztó falak szigetelése nem elégséges, így a nem fűtött lakásokba a szomszédos fűtött lakásokból jelentős mennyiségű hő áramlik át. Tehát a szomszédok fizetik meg a fűtést, illetve akik az említett lakások alatt vagy fölött laknak. Ez pedig nem rendszer-, hanem jogi probléma. Lehet-e valakit kötelezni arra, hogy fűtse a lakását, ha nem lakik benne?
A kivizsgálás eredményét átadtam a megbízónak, és előszóban is elmondtam a lakógyűlésen. Jelenleg jogi úton folytatódik az ügy.
Varga László
Megjegyzés az olvasói levélhez:
Megkerestük a cikkben szereplő Danfoss Kft. képviselőit, hogy mondják el véleményüket az esettel kapcsolatban. Korompay Sándor kollégánk reagált is – a konkrét helyszínre való utalások abból fakadhatnak, hogy a leírásból felismerhetővé vált a projekt… Íme:
A lakáskészülék működésének leírása nem szakszerű. Az szerepel a cikk végén, hogy a lakáskészülékek nincsenek beállítva. Ez nem igaz, hiszen a korábbi látogatáskor a készülékeket végigellenőriztük, és amennyiben azóta nem piszkálták azokat, helyesen vannak beállítva. A működéssel kapcsolatban az a tévedés, hogy a VMTD lakáskészülék nem váltószeleppel működik, hanem párhuzamosan gondoskodik a melegvíz-készítésről és a lakás fűtéséről. Ennek megfelelően a meleg víz szabályozása egy termosztatikus szeleppel (AVTB) megoldott. Ez érzékeli a fogyasztást, és a szükséges mértékben ellátja a hőcserélőt fűtővízzel. Közben párhuzamosan dolgozik a lakás fűtőberendezése.
Más megjegyzések:
1. A cikkben leírtak szerint nem távolították el a felesleges keverőszelepet a hőközpontban, amit már több ízben javasoltunk. (Kollégánk már jóval a létesítmény befejezése, átadása előtt javasolta ennek eltávolítását.) Erre egyszerűen nincs szükség, másrészt a vezeték indokolatlan leszűkítése miatt állandó többletszivattyúzási munkát igényel.
A cikkben szereplő véleménnyel szemben nincs szükség a keverőszelepre, és annak mozgató motorjára. A kazánok léptető szabályozással időjárásfüggően táplálják a puffertartályt, tehát onnan a fűtővíz mindig az időjárási viszonyoknak megfelelő hőmérsékleten lép a rendszerbe, a keverőszelep nélkül is.
2. A cikkíró nem foglalkozik azzal, hogy a tetőtéri lakások fogyasztása lényegesen nagyobb a földszintieknél. Ezt a körülményt a korábbi szakvéleményben részletesen bemutattam. Akkor nem volt feladatom a tetőtéri lakások hőszigetelésével foglalkozni, de biztos vagyok abban, hogy a cikkben szereplő válaszfali hőszigetelési kérdéseknél jóval nagyobb probléma a külső, elsősorban a tetőtéri lakások határoló felületeinek hőszigetelése.
