A felelősségi mátrix születése
2008/11. lapszám | VGF&HKL online | 3685 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egyre gyakrabban találkozunk rávezető példákkal: ha egy tartós fogyasztási cikk kísérő dokumentumait nézzük, azokban szembeötlő a teljes körűség, a gondosság és közérthetőség. A gyártó igyekezetét ilyenkor jó néven vesszük. Nem először vetődik fel, hogy lakás vagy ingatlan, még inkább egy létesítmény birtokba vétele ehhez képest egy hosszú távra szóló befektetés, aminek kapcsán tulajdonosként vagy bérlőként tervezési, engedélyezési, beszállítói, kivitelezői, minősítési és sok egyéb bizonylatot kellene birtokolnunk. (A közeljövőben ezek közül az épületenergetikai tanúsítvány válhat súlyponti dokumentummá.)
Így a megvalósulási dokumentációk jelentőségét ma már senki sem vonhatja kétségbe. Az érdekeltek elsöprő többsége támogatna olyan elképzelést, hogy valamennyi megépülő létesítményről a műszaki tartalom, valamint az általuk képviselt vagyonérték oldaláról a legteljesebb részletességű műszaki-gazdasági összeállítás készüljön, célszerűen pontos méretekkel és adatokkal, bármikor papíralapon is megjeleníthető, elektronikus formában.
Ehhez a gyakorlathoz úgy juthatunk el, ha minden szinten és fázisban garantált az eredetileg elvárt műszaki tartalom és minőség, vagyis a kiviteli és a megvalósulási terv egymáshoz képest semmiféle eltérést sem mutat. (Természetes követelményről beszélünk, ha a dolgokat annak a szemszögéből ítéljük meg, aki a kész létesítményt értékesíti: kizárja a vevői alkukból például a hibákra vagy hiányosságokra történő hivatkozásokat.)
Egészen a szerződéskötésig következetesen képviseljük azt az elemi igényünket, hogy az ajánlat megtételére közreadott tervdokumentációk úgynevezett tervezői nyilatkozata tartalmazza a saját teljes körűség garanciáját is egyúttal, mert a szakmai szemérmesség már a tervkiadás fázisában végzetessé válhat a nyertes vállalkozó számára. Bátran ellenpontozzuk a megrendelői bizonytalankodásokat, információ-visszatartásokat is, éppenséggel a következő idézett rendelkezésekre támaszkodva. Ne legyen távlati elképzelés a többletmunkák gyakorlatának életben tartása, mert a jelenlegi feldolgozási – szakmai és technikai – potenciálunk és a teljességi nyilatkozatok zárt lánca ezek ajánlatba emelését kötelező erővel lehetővé teszik. A többletmunkák fogalmát tehát sietve száműznünk kell a vállalkozások gyakorlatából, mert kistestvérével, a pótmunkával karöltve a korrupció, a kontraszelekció, a felülről irányított gazdasági bűnözés intézményesítését szolgálja, direkt módon szemben menetelve az összes eredeti, műszakilag/gazdaságilag korrekt elképzeléssel. Továbbá a verseny tisztaságát szolgáljuk azzal is, hogy eleve kizárjuk azt a vállalkozót, aki csak mechanikusan be- és alulárazott tervezői költségvetéssel kíván munkát nyerni, hiszen a manapság kiadott terviratokat mindenkor együttesen kell figyelembe venni (a létesítményi méretarányos tervrajzokat, műszaki leírásokat, tervezői nyilatkozatot, árazatlan költségvetéseket stb.) az ajánlati anyagokban, amint azt a felhívások majd’ minden esetben írásban is nyomatékosítják.
Másfelől szerkesztőségünk álláspontja szerint célszerű állandóan napirenden tartani olyan fontos kérdéseket, mint például a kivitelezés folyamatszervezését, kiemelten az együttműködő szakmák tevékenységének zökkenőmentessé tételét, annál is inkább, mivel az egymásnak okozott károk sosem térülnek meg. Ilyen megvilágításokban képviselhetünk olyan nézetet, hogy a születőben lévő felelősségi mátrix az összes résztvevő tevékenységére kötelezően terjedjen ki.
Egy cikk és egy módosító rendelet
A Mérnök Újság augusztus-szeptemberi összevont számában „A gyorsító csomag és a felelősségi mátrix” címmel adta közre azt az országos főépítésszel folytatott beszélgetést, ami komoly visszhangot váltott ki. Az ott taglalt szakmai kérdések közül a felelős műszaki vezetői státusz intézményesülése több okból is figyelemre méltó, annál is inkább, mivel a közelmúltban többször érintettünk munkaszervezési-ellenőrzési témákat. A cikk ugyan nem említi, de szinte vele egy időben jelent meg a 207/2008. Kormányrendelet.
Magától értetődő, hogy ez a legfrissebb, hivatkozott módosító rendelkezés illetékességében inkább a közbeszerzési eljárásokat, a pályáztatásokat szolgálja, de sokoldalúságát bizonyítja, hogy a 23. és a 24. §-ban újólag kitér a felelős műszaki vezetői és a műszaki ellenőri feladatok ezt megelőző, a 244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelettel szabályozott kapcsolatára is. Tehát már korábban, még jó időben szét lett választva a két feladatkör, az összeférhetetlenségi szabályban például kimondva, hogy az építési műszaki ellenőr nem láthat el felelős műszaki vezetői teendőket az általa felügyelt építési-szerelési munkákon.
E hivatkozott cikk és a módosító rendelet közzétételének időegyezésében is tetten érhető egyrészt az, hogy a kormányzati és a szakmai elképzelések „a tervezett jövő” szándékai szerint egy irányba mutatnak, másrészt az intézkedéseket tovább halasztani nem lehetséges.
Feltételezések és szándékok
1. Az előbbiekből következhet, hogy létesítmények megvalósításakor egy adott cégen belül kialakított, a saját minősítési szempontjait messze figyelembe vevő felelősségi mátrix elvben akár munkaszámonként különbözhetne egymástól, de a megszilárdult munkakapcsolatok ezt nem valószínűsítik. A döntéshozók és az alkalmazottak számára elfogadható keretet biztosítanak a közbeszerzésben megszokott és ott elvárt/elsajátított vállalkozói munkamódszerek attól függetlenül, hogy a rendelési állományban milyen az államilag finanszírozott beruházások részaránya. Ilyen oldalvizeken evezve a rutinos szakmai grémiumok számos jó elképzelést valósíthatnak meg pusztán transzmisszióval, immáron a teljes versenyszférában.
2. Avítt elemek a tervkoncepciókban: a vállalkozó számára fontos üzenet, ha a költségvetési úgynevezett célanyagok kiírásában rendre már nem gyártott berendezések típusával és teljesítményadataival találkozik. Nem tudjuk most tételesen meghatározni a technikai lemaradások tempóját, de tény, hogy súlyosabb esetekben egy ilyen tervezői cinizmus önmagában elégséges ahhoz, hogy csökkentse az esélyeinket a verseny során. (Mindössze két beszállítóról tudjuk, hogy tudatosan visszatart minden technikai információt, miáltal csak kerülő utakon, például az általuk máshová vagy korábban leszállított berendezések kísérő dokumentumairól tudunk következtetni típusra, teljesítményadatokra. Ha viszont a külföldi székhelyű gyártójuk honlapját elérjük, akkor ez az információ-visszatartás előbb-utóbb értelmetlenné válik.) A tervezői partnerség alappillére lehetne a pillanatnyilag legkedvezőbb színvonalú - valóban létező és ellenőrzötten behozatható - berendezések előnyben részesítése.
A tervezői nyilatkozat melléklete gyanánt ezek beazonosíthatóan, a megrendelő jóváhagyó aláírásával megerősítve lennének felsorolva. Maga a kiválasztás nem is lehet a vállalkozó reszortja, hiszen az a tervezés döntési folyamatában történik.
3. Ugyanígy tervezői döntési körben szeretnénk megtartani a szerelési technológiák meghatározását is, amelyekben a mindenkori szakági gépészkolléga az illetékes. A vállalkozó felelőssége a különféle csőgyártmányok kiválasztásánál megáll, a rendszer hidraulikai viszonyait nem módosíthatja például tervtől eltérő belső átmérők és szakaszhosszak választásával, annál is inkább, mivel egy gondosan megtervezett fűtési-hűtési hálózat óriási megtakarításokat hoz az üzemeltetésben.
4. A tűzkárok elleni védekezés jól elhatárolható a megvalósulás és az üzemeltetés szakaszaiban. (Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a használat során keletkező tűz valószínűségét és gócpontjait az építtető funkcionális elképzelései jó előre meghatározzák.)
5. A szereléstechnológiák megválasztásakor a fűtés-hűtési rendszereknél alapvezetékezésnél meleg, szint feletti munkáknál – strangolásoknál, részalap- és ágvezetékezéseknél – hideg kötéstechnológiákat válasszunk. Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy hőközponti és elosztóhálózati, nagyobb átmérőjű és tömegű rendszeralkotók készüljenek az olcsóbb szénacélból, a csövek kapcsolódása történjen hegesztéssel, a kisebb dimenziójú vezetékek irányváltoztatását pedig melegigazítással oldjuk meg ezekben a centrumokban.
Ellenben a szint feletti munkák során a csőszerelés legyen gyors és megbízható, kapcsolódásban túlnyomóan a préskötés választásával. Fel- vagy leszállóknál megmaradva a préstokkal rendelkező „idomos” acélcső különféle felületképzésű változatainál, ágvezetékeknél pedig a divatos, akár többrétegű műanyagcsövek alkalmazásával. Ezzel kizárjuk a tűzveszélyes (4.) tevékenységünk kockázatát is.
6. Már említettük, hogy a szerkesztőség az aktuális témaválasztások során előnyben részesíti a társvállalkozók által okozott károk elhárítását, bennünket, szerelőket is beleértve. A felelősségi mátrix megszületésétől ebben az esetben is sokat várunk. A tervezett jövő - mint képviselt cél – valamennyi döntési szinten inspirálóan hat. Arról ma már nem érdemes vitát nyitni, hogy állandósuló célként a legújabb technológiák azonnali alkalmazását, a gyártáskor és leszállításkor százszázalékosan ellenőrzött egységek beépítését és az egyszeres munkaráfordítást kell elfogadható minimumként megvalósítanunk.
7. A tervekhez csatolt, munkanemenként elkülönített költségvetések természetes tartalmi határa legyen az alkalmazott technológia. Olyan esetben például, amikor egy belső víz-csatorna gépészeti fejezetben megjelenik a földmunka, a szerelő kőműves ráfordítása, építőmesteri helyreállítás, elektromos bekötés, akkor a felelősségi mátrixokban nemkívánatos átfedések keletkeznek, amiket rendre határozottan el kell utasítanunk. Akármennyire is ügyesek vagyunk, „csináltuk mi már ezt is”, mégis a társvállalkozó kollégáink kompetenciáiról van szó, ők ismerik a saját minősítési rendszerüket, az alkalmazott anyagok előírt minőségét, építési technológiáját. Itt minden a vezető tervezőn múlik a korrekt szétválasztás, a szaktervezőkkel egyeztetett hiánymentes kiírások elkészítése során.
El kell ismerni, hogy ez változást eredményez a vállalkozások szellemiségében. Eleddig az volt a nyerő ajánlat, ami úgymond kellő nagyvonalúsággal valamennyi munkarészre kiterjedt. Nyilván nem hagynánk fel ezzel a komplexitással, ha bizonyosan nem kellene kibúvót keresnünk a szigorú előírásokat átfogó és megtestesítő felelősségi mátrix alól.
Meyer József
