A költségbecslő
2009/12. lapszám | VGF&HKL online | 3209 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Égetően aktuális téma, hogy a kivont irdatlan tőkék hiánya miatt mára már a minden határon túl racionalizált termelés is kétségessé vált, melynek következtében szövevényes állapotok uralkodnak a kivitelezői-vállalkozói, forgalmazói és munkaerőpiacon egyaránt. (Fontos leszögeznünk azt, hogy eközben az „összes” pénz – lett légyen a konjunktúra vagy a recesszió kiszolgálója – mindenkor rendelkezésre áll, legfeljebb eltérítik a forgalmát.)
Emlékezzünk meg azokról
a magasan kvalifikált kollégáinkról is, akik minden önvédelmi szervezettség híján bolyonganak szakcégektől nagyvállalkozókig, bármilyen státusz betöltésének legcsekélyebb reménye nélkül.
Így aztán nincs mit csodálkoznunk azon, hogy milyen különleges körülmények, feszültségek munkálnak az általuk hőn áhított kenyérkeresői maradványpozíciókban. Ha tud valaki olyan munkahelyről, ahol manapság még minden ideális, jó a légkör, biztos az előmenetel, rendszeresen növekszik a jövedelem, hosszú távra lehet tervezni, kéretik, hogy oda szervezzen csoportos rácsodálkozási lehetőséget, mert mindig jó látni azt, hogy némelyek mennyire szerencsések.
Bevezető mondataink kitérőt jelentenének a témaválasztás szempontjából? Könnyen megmutatható, hogy a költségek előzetes számbavétele, későbbi, indokolt korlátozása a megvalósulások folyamatában, valamint a döntéshozatalokban – egyéb területeken pedig a véleményeltérések kezelésében - hihetetlen mértékben felértékelődött!
A számok néma sikolya
Természetesen a kivitelezői irányítás majd’ minden energiáját leköti, hogy – többek közt - helyesen mérje fel a versenyképesség határait. Például öldöklő küzdelem zajlik egy generálösszeg összeállításánál. A konkurens felek által kidolgozott, a műszaki követelmények realitásait mélyen alulmúló pályázati összegekből süt, hogy mire számíthatnak a majdani alvállalkozók. (Még az a legtisztességesebb, ha nyíltan közlik velük: számos ráfordításukat kell majd szívességként elkönyvelni.)
Ebben a sarokba szorított pozícióban állandósul a nézeteltérés, a kakaskodás, a még házon belüli, vég nélküli alkudozás, hiszen az engedélyeztetések előtti, képlékeny időszakban kicsikart vállalkozási keretösszeg többnyire már nem változhat, bár befektetője válogatja. Mindezek fényében nem meglepő, hogy létezik olyan adatbázis, amellyel föl lehet építeni a szakágankénti becsléseinket, számos munkatársunk régtől ismeri és alkalmazza. Miről van szó?
Az Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. kiadványát lakonikus tömörséggel ÉKS-ként (Építőipari Költségbecslési Segédlet) tartja számon a szakma, elsősorban az építészeink. A gyűjteményben a szerkesztők megemlítik, milyen szerteágazó igényekkel lehet számolni. Jogi esetek elbírálásakor nem ritka, hogy bírósági szakértők kérnek 10-15 évre visszamenőleges kalkulációkat, ami egyébként egy lesújtó háttérinformáció a zöldfülű pereskedők számára: egyáltalán(!) túl lehet élni ezeket a végtelennek tűnő ítélkezési terminusokat?
E 16 éves múltra visszatekintő, évente megújuló segédeszköz éppúgy nélkülözhetetlen a költségek elemzésében, mint a normakönyvek használata. Sőt! Együttes figyelembevételük során egyedi tételeket alkothatunk olyan pontossággal, amiért ezekre egyre többen fognak rákeresni. Egyik fontos sajátosságuk, hogy mindkét gyűjtemény a szakágankénti óradíjak figyelembevételéből merít.
Az ÉKS-ben a legalacsonyabb és a legmagasabb értékek közti szorzószám nem haladja meg a 3-at. (Ez az alkalmazott technológiák összecsiszolódását sejteti.) Itt most csak a két szélső értéktartományt idézzük: föld- és alapozási munkáknál 1300-1600, gyengeáramú szereléseknél pedig 3400-4500 Ft/óra adódik.
További közös erényük abban az igényességben nyilvánul meg, amennyiben nem hajlandók számolni a minimálbérrel, illetve a másik véglettel, az innovációval sem.
A minimálbér bevezetése csak egy az ún. égbekiáltó bűnök közül, amennyiben a megszolgált bér megtagadása általa fatális módon, tömegesen intézményesült. (Persze az összes többi égbekiáltó vétek gyakorlati megvalósítása rigorózusan nyomon követhető a jelenkor politikai-gazdasági folyamataiban, de ez a moralisták problémája, a cikk témáján kívül esik.)
Könnyen kezelhető fajlagos értékek
Az innovációval kapcsolatos, legfrissebb megállapításokat pedig a www.e-gépész.hu-n megjelent 45. heti hírlevélből, Dr. Dezső György: Energetika és gazdaságfilozófia, hitek és tévhitek című írásából idézzük: „…a piacok hatékonyságát alapvetően az innovatív vállalkozások, bennük az innovatív vállalkozók határozzák meg. Egyesek számára meglepő lehet, de az innovatív vállalkozók döntéseinek többsége nélkülözi a szisztematikus kalkulációt, mivel ezek nem rutintevékenységek. Többnyire kilépést jelentenek az algoritmizálható logikából. Ezt egy egészséges társadalomban elsősorban és másodsorban is a mérnököknek kellene megértenie, akiknek hivatásszerű feladata az új megoldások, létesítmények stb. létrehozása.”
Az ÉKS-ben kikereshető fajlagos adatok zömükben már összetett nettó egységárak, vagyis az említett óradíjjal számolt munkabéreken felül az anyagok árát, valamint minden egyéb ráfordítást és költségelemet együttesen tartalmaznak, túlnyomóan a négyzetméterre vetített, kézenfekvő formában. (Mondani sem kell, hogy ez a viták azonnali súlyponteltolódását okozza, amennyiben minden érdekelt fél léptékvonalzót rántva bizonygatja, hogy az általa kiszámolt alapterület az egyedül érvényes viszonyítási alap.)
A kiadvány épületen belüli épületgépészeti költségeinek tagolása: 1.) Központi fűtés, 2.) Belső vízellátás-csatornázás, 3.) Épületek tűzvédelme, 4.) Szellőzés, 5.) Felvonó-telepítés.
Az ÉKS növekvő jelentősége
A rendszerezés logikáját követve néhány egyszerűsítéssel is egyet kell értenünk, például a gázvezetékek és -berendezések szerelését külön fejezet nem tárgyalja, azt a központi fűtés, illetve a melegvíz-készítés fajlagosai magukba foglalják.
Említettük a kiadványról, hogy felhasználási lehetőségei mennyire szerteágazóak (megvilágítottuk normakontroll szerepét), most tallózzunk a fajlagos nettó építési költségek összefoglaló táblázataiban. Például a tanulmány a lakóépületeknél négy tipikus értékre szorítkozik, ezeket fel lehet idézni, mint: telepszerűnél 199 000 Ft/m2, társasháznál 215 000 Ft/m2, foghíj-, illetve rehabilitációs beépítés során kialakított társasháznál 219 600 Ft/m2, családi ház esetében pedig 208 600 Ft/m2.
Nagyon fontos lenne ezeknek a díjosztályoknak a közelítése a különféle partnerterületekhez.
Tetszhalott ingatlanpiacunk szempontjait elsöpörve az ingatlanadót számoló algoritmus egy 110 m2-es családi ház citált 208 600 Ft/m2-es létesítési árával szembemenetelve azt 547 903 Ft/m2-re hozza ki, ami a realitást több mint kétszeresen haladja meg. A kedves olvasó méltán kérdezhetné, hogy ugyan mi a probléma ezzel a kettős értékítélettel? Hiszen döntéshozóink az ingatlanadó intézményét tengerentúli minta részleges átvételével szeretnék meghonosítani az adórendszerünkben, ami ott ragyogóan bevált… (Tiltakozhatunk egyfelől azzal az unalomig ismételt közhellyel, hogy folyamatosan és drasztikus mértékben tönkresilányított jövedelmeinkhez kapcsolt, azzal ellenmozgásban fölfejlődő, esetenként már nem is kalkulálható mértékű tehernövelések a genocídium - nem ily finoman: népirtás - eszközeiként tudatosultak a közvélekedésben. Másrészt nyilvánvaló, hogy a két gazdaságot - az amerikait és a magyart – lehetetlen egy kalap alá venni. Példa a sok közül: úgy hírlik, mintha ott a nyugdíjasok eleve mentesülnének az ingatlanadó-fizetési kötelezettség alól. Harmadrészt ne bagatellizáljuk el, hogy ezzel az alsólimites adónemmel a kuláküldözések bornírt hangulatát erőltetik ránk.)
Térjünk vissza erre az egymásnak homlokegyenest ellentmondó két adatra, a 208 600 Ft-os létesítési és az 547 903 Ft-os adókivetési négyzetméterárra. A mai, mélyrepülésben vergődő ingatlan adás-vételi viszonyaink felületes ismerete is feljogosít bennünket olyan következtetésre, hogy a tényleges forgalom árai inkább közelítenek a létesítési költségekhez, semmint az - elsősorban nyugat-európai – uniós értékítéletekhez, melyekben valóban elfogadhatónak tűnhet ez az 547 903 Ft/m2-es ingatlanár.
Ebből egyenesen adódik, hogy az ingatlanadók számunkra nem kívánatos kivetése során tömegesen képződne jogosulatlan állami szuperbevétel egy merőben fiktív piaci értékrend és a valóságos viszonyok közötti önkényes különbségképzés segítségével, ami már burkolt államosítás.
Befejezésképp az ÉKS-t mindenkinek ajánljuk, még a magánszféra építési folyamatainak árkontrolljára is. Ugyanis tartalmaz százalékos arányú szakági kapcsolódásokat, a „mindösszesen” elegendő behelyettesíteni a (100%) generál-végösszeget, a részek ráfordításai azonnal kiolvashatók.
