Dél-Buda, Rákospalota metróvonal II.
2009/12. lapszám | VGF&HKL online | 3707 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A tervek szerint a budapesti 4-es metróvonal korszerű, az utazóközönség számára vonzó, biztonságos közlekedési eszköz lesz. Háromrészes cikksorozatunk első két részében a közkeletű információkat és az építés technológiáját mutattuk be, mostani számunkban sort kerítünk a szellőztetési megoldásokra is.
A tervek szerint
a budapesti 4-es metróvonal korszerű, az utazóközönség számára vonzó, biztonságos közlekedési eszköz lesz. Háromrészes cikksorozatunk első két részében a közkeletű információkat és az építés technológiáját mutattuk be, mostani számunkban sort kerítünk a szellőztetési megoldásokra is.
1. kép: A Kelenföld állomás általános keresztmetszete, a vágányok felett láthatók a tűz esetén működő elszívórendszer csatornái
2. kép
A budapesti 4-es metró I. szakaszának (Kelenföldi pályaudvar–Keleti pályaudvar) szellőzési rendszerei
A budapesti 4-es metró szellőztetésénél alapjában véve két rendszert különböztetünk meg: az ún. főszellőző rendszert, illetve az üzemi terek szellőztetését biztosító rendszert. Mindkét rendszernek kettős funkciója van: egyrészt a normál üzemi szellőztetés során az egyes terekben (állomási utas-, illetve üzemi terek, vonal) a megfelelő komfortérzethez szükséges légállapot, másrészt esetleges tűz esetén a hő- és füstelvezetés biztosítása.
Főszellőzési rendszer
A főszellőző rendszer egy állomási főszellőzőből, illetve állomás előtti és utáni ún. vonali főszellőzőből áll (kivétel a Fővám téri állomás, ahol a Duna felőli oldalon nincs vonali főszellőző). Mindegyik főszellőzőbe 2-2 db nagy teljesítményű axiálventilátor kerül beépítésre.
A főszellőző rendszerek egyik feladata a normál üzemelés során az állomási utasterekben (peronszinti elosztócsarnok), illetve a vonalakban a megfelelő légállapotok biztosítása. A metró területén az utasterekben a tartani kívánt hőmérséklet télen +5, nyáron + 27 °C. Ez az év nagy részében a közlekedő vonatok okozta dugattyúhatásból fakadóan természetes szellőzéssel biztosítható az állomások előtti és utáni nagyméretű vonali szellőzők felszínre vezető kürtőin keresztül, illetve a beépített hőfok- és CO2-érzékelők szükség esetén a gépek indításával mesterséges szellőztetéssel rásegítenek. Természetesen a főszellőző gépek teljesítményéből adódó zajszintek miatt mind az állomások, mind a felszín felé akusztikailag méretezett megfelelő hangcsillapítók is beépítésre kerülnek.
Mivel valamennyi főszellőző berendezés részt vesz a hő- és füstelvezetésben is, így azok összes eleme (ventilátorok, zsaluk, zsalumozgató motorok) az előírásoknak megfelelő 400 °C, 1 óra tűzállósági fokozattal rendelkezik. Az utasok biztonsága érdekében a K-NY-i metróvonal felújítása során már alkalmazott vízköddel oltó berendezések a 4-es metró vonalán is beépítésre kerülnek (mindkét peron vágányaihoz, mozgólépcsőkhöz, kábelalagútba, központi forgalmi ügyelethez).
3. kép: alagútfúró-gép
4. kép
Állomási főszellőző rendszer
A beépítésre kerülő 2 db ventilátor általában 1400 mm-es átmérőjű, egyenként 40 m³/sec-os légszállítással, azaz a két ventilátor összesen 80 m³/sec (288 000 m³/h) levegőmennyiség mozgatására képes. A ventilátorok forgásiránya változtatható (reverzálható), illetve a motorok frekvenciaváltóval kerülnek beépítésre, így a fordulatszám változtatásával a kívánt légmennyiség is beszabályozható. Az állomási főszellőzőkhöz csatlakozik szívóoldalon a peron alatti (PAE), illetve a peron feletti elszívás (PFE) rendszere.
Mindkét rendszer külön-külön és pályánként (jobb és bal peron) is a beépített motoros zsalukkal leválasztható. Normál üzemi viszonyok között általában csak a PAE üzemel, és a PFE motoros zsalui zárva vannak. A szükséges levegőmennyiség szabályozása a korábban már említett hőmérséklet- és CO2-érzékelők jelzései alapján történik, a friss levegő pótlása a metróbejáratokon keresztül, az aluljáró légteréből biztosított.
A PFE szerepe elsősorban a hő- és füstelvezetés esetén jelentős. Egy esetleges vonattűz esetén a beérkező vonat felőli peron feletti elszívás üzemel csak, a PAE zsalui, illetve a másik peron felőli PFE zsaluja is lezár. Ez azt jelenti, hogy csak az égő vonat fölötti térből történik a teljes 288 000 m³/h légmennyiség elszívása. A légpótlás ekkor is a bejáratokon keresztül történik, így biztosítva a füstmentes menekülési útvonalat.
5. kép: A vonali ventilátorokkal történhet az alagútszakaszok átöblítése
Vonali főszellőző rendszer
Az állomás előtti és utáni főszellőzőkbe 2-2 db 1600 mm-es átmérőjű, egyenként 50 m³/sec-os levegőmennyiséget megmozgatni képes ventilátor kerül beépítésre, azaz a légmennyiség vonali főszellőzőnként 100 m³/s (360 000 m³/h). Ezek a gépek is reverzálhatók, és fordulatszám-szabályozásuk is biztosított. A felszínre vezető kürtők min. 20 m² keresztmetszetűek.
6. kép
7. kép: készül az alagút
A vonali főszellőző ventilátorok normál üzemben általában nem üzemelnek, de ekkor is kettős funkciót látnak el. Egyrészt biztosítják a vonatok közlekedéséből adódó dugattyúhatásból eredő levegőmozgást, ezáltal a megfelelő légcserét, másrészt a nagy keresztmetszetű kürtőkön keresztül huzatcsökkentő szerepük is van. A beépített ventilátorok szívóoldali kürtője a függőleges és a vízszintes járatokon (épített légcsatornákon) keresztül a két vonalat összekötő alagútszakaszhoz csatlakozik.
A vonali csatlakozási helyeken motoros zsaluk kerülnek beépítésre, így érhető el, hogy a ventilátorok vagy mindkét alagútból egyszerre szívják a levegőt, vagy csak az egyikből a zsaluállásnak megfelelően (hő- és füstelvezetési üzemmódban). A szabadba (felszínre) vezető kürtőben a ventilátorokat megkerülő ún. by-pass ág kerül kialakításra, melyen keresztül történik a természetes (dugattyúhatásból eredő) szellőzés. Ebben az ágban is van motoros zsalu, ami általában nyitva van, hő- és füstelvezetési üzemmódban viszont bezár, ezáltal a füstelvezetés a ventilátorokon keresztül (azok beindulásával) történik.
A vonali ventilátorokkal történhet az alagútszakaszok átöblítése is (például éjszakai munkavégzésből, dieselvonatok közlekedéséből adódó szellőzési igény), illetve szükség esetén a kívánt légállapotok biztosítására, ha a természetes szellőztetés ehhez nem elegendő. A 4-es metrón közlekedő szerelvények klímaberendezéssel is rendelkeznek, így biztosítható a kocsikban az utasok megfelelő komfortja.
Elsősorban a hő- és füstelvezetési rendszerre az áramlási tanulmányon, számításokon kívül a vállalkozó ún. 3D-s füstterjedési szimulációval is igazolta a betervezett rendszer megfelelő működését. Ez alapján a különböző tűzesetekre meghatározzák az adott, illetve szomszédos állomás főszellőzőinek légszállítási irányát. Tűzeseti funkcióban a füstelvezetésben szerepet játszó valamennyi főszellőző ventilátor maximális fordulatszámon üzemel.
8. kép: Szent Gellért tér állomás
Üzemi terek szellőzési rendszerei
A metróállomások üzemi tereit (földalatti létesítmények) mesterséges szellőzéssel kell ellátni. Ezek a szellőzési igények változók (állandó emberi tartózkodású helyiségek, üzemtechnológiai, szociális helyiségek stb.). Ennek megfelelően különböző rendszerek kerülnek kialakításra, de az alapelv, hogy minden helyiséget szellőztetni kell. Az állandó emberi tartózkodású helyek szellőzését általában légkezelők biztosítják, amelyek megfelelő levegőszűrőkkel, elektromos fűtéssel, vizes hűtőkaloriferrel, hővisszanyerővel, hangcsillapítóval ellátva kerülnek beépítésre. Telepítésükre az erre a célra kialakított szellőzőgépházakban kerül sor. Általában a friss levegőt közvetlenül a felszínről szívják, az elhasznált levegőt oda dobják ki. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy a főszellőzési rendszerhez (kürtőihez) csatlakoznak.
Az üzemtechnológiai és szociális helyiségek friss levegőt befúvó berendezései általában csak szűrővel és elektromos fűtéssel vannak ellátva, a zajcsökkentés szükség esetén légcsatornába épített hangcsillapítókkal történik.
A ventilátorok által szállított levegőmennyiség az ellátandó helyiségektől függően változó (300-6000 m³/h).
Az állandó emberi tartózkodású terekben a dolgozók részére a megfelelő komfortot a kezelt friss levegőn kívül az egyes helyiségekbe beépített, elektromos fűtőbetéttel ellátott fan-coil készülékek, a hűtéshez szükséges hideg vizet központi folyadékhűtők biztosítják. Egyes üzemi technológiai helyiségekben (elektromos terek, trafóterek, szerelvényszoba, biztonsági berendezési helyiségek stb.) a berendezésektől származó hőt a beépített fan-coil berendezésekkel távolítják el, így lényegesen kevesebb légmennyiséget kell mozgatni kisebb légcsatorna-keresztmetszetekkel, ezáltal a szellőzésnek sem kell állandóan működnie (nincs állandó emberi tartózkodás).
Meg kellett oldani az üzemi terek hő- és füstelvezetését is. Ahol az előírásoknak megfelelő levegőmennyiség pótlása az „üzemi” szellőzést biztosító befúvó ventilátorral is megoldható, ott általában csak plusz hő- és füstelvezetésre alkalmas elszívó ventilátor kerül beépítésre, ahol nem, ott befúvásra is plusz ventilátor szükséges. Ugyanígy a beépített légcsatornák zöme is felhasználásra kerül mindkét üzemmódban. A szellőző vezetékekbe szükség szerinti motoros tűzvédelmi, illetve füstelvezető csappantyúk kerülnek beépítésre, melyek vezérlése a központi tűzjelzőről történik. A tűzesetnek megfelelően szintén erről a tablóról kapnak jelet a füstelszívásban résztvevő ventilátorok is.
A dolgozók menekülésére, illetve a tűzoltóság szakembereinek közlekedésére minden állomás üzemi terein belül kialakításra kerül egy füstmentes lépcsőház is, amelyben a túlnyomást egy önálló szellőzőgép biztosítja szükség esetén.
