A szigetelőanyagok története IV.
2009/1-2. lapszám | Szabó Péter | 5047 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A második világháború után a fokozódó igények életre hívták a hazai potenciált. De termelésük kapacitása még nem volt elegendő az újjáépülő piacnak. Napjainkban már maradéktalanul ki tudják elégíteni a szakosodó igényeket. Több gyárral és feldolgozóüzemmel is büszkélkedhetünk. Többségük transznacionális vállalat, külhonban is számos egysége van. Mi történt itthon?
Az ásványgyapot
Az ásványgyapot a hőszigetelő anyagok első generációjához tartozik. Körbetekintve a világban, az USA-ban és Európában találunk a kor igényire gyorsan reagáló, úttörő munkát folytató cégeket. Írásunkból kihagyhatatlan az első európai gyártó, amelynek a fejlődése egybefonódik a bazaltgyapot termékfejlesztéseivel, történetével.
A kőzetgyapot
A kőzetgyapotot, mint oly sok minden mást, a természet ajánlotta fel az emberiség számára. Bár a Hawaii-szigetek őslakói már régen is ismerték, a tudósok csak a századforduló táján kezdték vizsgálni azokat a fákról lelógó hajcsomószerűségeket, melyek rendszerint vulkánkitöréseket követően tűntek fel. Meglepődve tapasztalták, hogy ugyanabból a kőzetből vannak, mint ami a kitörések során lávaként lefolyt a vulkán oldalán. Ez a felismerés vezetett a kőzetgyapot-gyártás elindulásához. A Rockwool egy kis dán családi vállalkozásként 1937-ben kezdett el kőzetgyapotot gyártani. Alapanyagai: 98%-ban dolomit, bazalt és mészkő. Eleinte építészeti felhasználásra készítették a 10 m hosszú, 20 mm vastag, 100 kg/m3 vastagságú lemezeket. A technológia még kibontakozásra várt, ugyanis a termékben sok volt a kőzet, és a gyártás is drága volt. A napjainkban használt csőhéjak és lamellek sűrűsége már 40-45 kg/m3. (Az érdeklődők olvashatnak a bazaltgyapotok gyártásáról a VGF 2004 áprilisi számában.) A kezdetekben még diabáz ásványt is felhasználtak (diabázgyapot), ám mára már inkább csak a barlangok kapcsán találkozhatunk e szóval. A szálgyártás kezdetben szinte kizárólag a nagyolvasztóknál keletkezett salakkő megolvasztásával és szálazásával történt. A technikai fejlődés során azonban az olvasztási és szálazási technológiák korszerűsítésével lehetőség nyílt a természetes kőzetek, bazalt, földpát alkalmazására. Ugyanakkor a pontosan összeállított üvegipari nyers keverékek, homok, földpát, szóda, borax elegye lehetővé tette megolvasztását és szálhúzását.
 |
 |
A salakgyapot
A salakgyapotgyártást így mindenütt, fokozatosan, a lényegesen kedvezőbb száltulajdonságokkal - úgymint rezgésállóság, inaktivitás, öregedésállóság - rendelkező kőzet- és üveggyapotgyártás váltotta fel. A mérnökök, kivitelezők megismerkedtek a termékekkel, és alkalmazni kezdték. 1950-ben hőtani minősítést kapott, amely a későbbiekben etalonná vált. A fokozódó igényeknek megfelelően kifejlesztették víztaszító tulajdonságát (hidrofób). 1957-ben elindult a szívünknek kedves csőhéj és lamellgyártás. Kötőanyagként duroplasztgyantát használtak, ami 250 ºC-ig teszi alkalmazhatóvá. Egy gondolat az épületszigetelésről. Míg a ’60-as években, Nyugat-Európában, az alkalmazott homlokzati szigetelés vastagsága előírás szerint 50 mm volt a „gyapjas” anyag esetén, az ezredfordulón pedig 250 mm lett. Előtérbe helyeződött az energiatudatos gondolkodás, a környezetvédelem. No meg ha vastagabb a szigetelést alkalmazunk, kevésbé tudatosulnak bennünk a felszökő energiaárak. A vastagabb szigetelőtáblák alkalmazása a polisztirol esetén is megfigyelhető.
 |
Hazánk a „leszakadó gazella”? Ne hagyjuk!
A második világháború után a fokozódó igények életre hívták a hazai potenciált. De termelésük kapacitása még nem volt elegendő az újjáépülő piacnak. Napjainkban már maradéktalanul ki tudják elégíteni a szakosodó igényeket. Több gyárral és feldolgozóüzemmel is büszkélkedhetünk. Többségük transznacionális vállalat, külhonban is számos egysége van. Mi történt itthon?
A kőzetgyapot-gyártás alapanyaga a tapolcai medencében található bazalt. Ez a környék vált a hazai termelés fellegvárává, és hosszú idő óta tartósan őrzi pozícióját. Elsőként a Könnyűbeton és Szigetelőanyagipari Vállalatnál ( KÖSZIG) alkalmaztak kupolókemencét. Csak néhány szó a gyártásról, mert érdekes! A bazalthoz mészkövet és dolomitot adnak, majd a keveréket felmelegítik 1400-1500 0C-ra, ezután a lávaszerű anyagot nagy fordulatú centrifugára öntik. A szétfröccsenő cseppek lehűlés közben szálakká centrifugálódnak, így jön létre a szálképzés.
Korábban a gépsor végénél zsákokba csomagolva, mint ömlesztett gyapotot, félkész termékként dobozolták, majd csömöszöléssel alkalmazták, különböző üregek, előre elkészített héjazatok térkitöltésére. Az idősek még emlékeznek a molinósteppeléssel készített matracokra, amelyeket poliészter fonattal varrtak össze, vagy hurkákba gyömöszöltek. Kasírozó anyaga hullámpapír, kislyukú drótháló vagy textilszövet volt. Mára, már, mint végtermék, paplanként, lemezként, csőhéjként, lamellként, formaidomként kerül forgalomba. A gyártmányok felosztását formájuk, kötőanyagtartalmuk, felületképzésük alapján rendszerezzük. Az ásványgyapot mindig is helyet fog követelni magának a gépészeti szigetelőanyagok képzeletbeli dobogóján.
