Zsírleválasztó berendezések a gyakorlatban
2009/1-2. lapszám | Elek Edina | 8179 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Környezetünk, vizeink, csatornahálózataink, háztartási, illetve ipari alkalmazású berendezéseink védelme érdekében olyan zsírleválasztó berendezéscsalád típusait, alkalmazási területeit, működéseit, beépítési javaslatait mutatjuk be a kedves olvasónak, melyek alkalmazásával - a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendeletben rögzített határértékeknek megfelelően – jelentősen redukálhatók a vízszennyező anyagok – beleértve a víz zsír-, illetve olajtartalmát is - kibocsátásai.
A zsírleválasztó berendezések meghatározása és alkalmazási területe
A zsírleválasztó berendezésekkel a szennyvizek szilárd vagy folyékony, szerves zsír- és olajtartalma választható le gravitációs módon. A szerves eredetű zsírok és olajok olyan növényi és állati zsiradékok és olajok, amelyek vízben nem, vagy csak csekély mértékben oldhatók, illetve elszappanosíthatók. Ilyen növényi és állati eredetű olajok és zsírok lehetnek például a faggyú, vaj, kenőzsír, étkezési olajok, margarin stb. A berendezések működési elve a fázisszétválasztáson alapul, miszerint a víznél kisebb sűrűségű olaj- és zsírszármazékok felúsznak a vízfelszínre. A zsírok, olajok kirakódása, megdermedése a csatornában rendszeres dugulásokhoz vezethet, intenzív szaghatással jár, hosszabb távon nagymértékű korróziót okoz, a szennyvíztisztító telep működését is kedvezőtlen mértékben befolyásolják. Ezen problémákat elkerülhetjük, a szennyezést csökkenthetjük, ha a zsíros szennyvíz keletkezési helyének közelében megfelelő kialakítású zsírleválasztót üzemeltetünk.
A zsírleválasztók alkalmazási területei
Lehetnek éttermek, konyhák (iskolai, nagyüzemi, kórházi stb.), szállodák, élelmiszeripari egységek, húsfeldolgozó üzemek (vágóhidak), konzervgyárak, állati maradványokat feldolgozó helyek és minden olyan terület, ahol szerves zsírokat és olajokat tartalmazó szennyeződés kerülhet az elfolyó szennyvízbe. Abban az esetben, ha a szennyvíz zsiradéktartalma magas, érdemes és ajánlatos a zsírleválasztó berendezéseket biológiai szennyvíztisztítók elé beiktatni, mivel a zsírok elsavasítják a szennyvizet, ezzel rontva a szennyvíztisztító teljesítményét. A zsírleválasztó berendezések nem alkalmazhatók ásványi eredetű olajokat és zsírokat tartalmazó szennyvizek, esővíz, nem szappanosítható könnyű folyadékok (például dízelolaj, fűtőolaj stb.) és olyan szennyvizek kezelésére, amelyekben mosogató- és mosószerek stabil emulziót képezhetnek. Fontos kiemelni, hogy a tej- és sajtüzemek szennyvizei csak előzetes vizsgálattal vezethetők a zsírleválasztó berendezésbe. Gyorsan rothadó üledéktartalmú szennyvizek (például halfeldolgozó üzemek szennyvizei) kezelése előtt ki kell kérni a forgalmazó véleményét.
A berendezések felépítése, működése
Az általunk példaként hozott zsírleválasztó berendezéscsalád egyes tagjai polipropilén (PP) lemezből, illetve falelemből álló, szögletes, ovális és hengeres kialakítású, hegesztéses eljárással készült tartályok, válaszfallal elválasztott iszapfogó és zsírleválasztó térrel. A szerkezeti részek, a válaszfalak, a technológiai terelő lemezek, a lezáró fedél, a toldott akna felépítmények és a belépő aknák, valamint a szennyvizet be- és kivezető csőcsonkok ugyancsak polipropilénből készülnek. A szennyvíz be- és kivezetése történhet kerámia és PVC anyagú csövekkel is. A faláttöréseknél a vízzáró tömörítés hegesztéssel/szilikongyantával megoldott. A berendezések előre gyártott technológiával készülnek, kialakításuk szerint lehetnek egy-, két- és háromtartályos megoldásúak. Az egytartályos kompakt módon magában foglalja a funkcionális tereket: az iszapfogót, a zsírleválasztót, valamint a szerkezeti be-, illetve ráépített elemeket. A kéttartályos változatnál az iszapfogó (ülepítő) külön tartályt képez. A háromtartályos változatnál az egyes zsírleválasztó berendezések sorba vannak kapcsolva, az első két tartály végzi az ülepítést, a harmadik pedig a leválasztásért felelős.
A - iszap ülepítőtér
B -leválasztó tér
C - kifolyó rész
D - leválasztott zsír
1. polipropilén tartály
2. befolyó rész
3. ülepítőtér feneke
4. kifolyócső
A zsírleválasztó működése
Az iszapfogó (ülepítő tér) (A) a leválasztó berendezésnek azon része, ahol a szennyvíz lebegőanyag-tartalma (iszap stb.) leülepedik. Magában foglalja az ülepítő és az iszapgyűjtő teret (3). Az iszapgyűjtő tér az iszapfogó alsó része, a kiülepedett iszap összegyűjtésére szolgáló tér. A zsírleválasztó tér (B) feladata a szennyvízből sűrűségkülönbség hatására a zsírok és olajok kiválasztása. Magában foglalja a töltési térfogatot és a zsírgyűjtő teret. A zsírgyűjtő tér a zsírleválasztó tér felső része, ami a leválasztott zsírok és olajok összegyűjtésére szolgál. A szerkezeti (beépített, illetve ráépített) elemek a leválasztó berendezés belsejében helyezkednek el, funkciójuk szerint a berendezés megfelelő működéséhez, ellenőrzéséhez és karbantartásához szolgálnak. Ilyen beépített részek például az iszapfogó beömlésénél a szennyvíz egyenletes, turbulenciamentes elosztására egy félköríves/szögletes terelőlemez (2), a válaszfalak a zsírleválasztó beömlésénél a rövidzárlati áramlások megakadályozására, valamint a kifolyási térnél (C) a zsírleválasztó tér és a kifolyási rész elválasztására alkalmas félköríves/szögletes terelőlemez. A tisztított szennyvíz a kifolyócsövön (4) keresztül jut a közcsatornába.
Szabadon állva telepíthető zsírleválasztók
<>Azon berendezések sorolhatók ebbe a kategóriába, amelyeket pincékbe, alagsorokba, zöldövezetbe történő telepítésre terveztek meg. Ezeket a berendezéseket a gyártó UV-stabilizált anyagból is készítheti előzetes egyeztetés alapján. Szerkezetüknél fogva betonlapra állíthatók, betemethetők homokos kaviccsal betonozás nélkül. Homokos kaviccsal azonban csak abban az esetben temethetők be, ha a leválasztó nem mobil, zöldövezetbe kerül telepítésre, és nem magas a talajvíz állása. A berendezés önmagában állékony, és a típusának megfelelő terhelésnek, azaz térszín alá beépítve, illetve folyadékkal telített állapotban fellépő mechanikai igénybevételeknek minden megerősítés nélkül ellenáll. Fedele szagszigetelt, felületén járni nem lehet.
Terepszint alá telepíthető zsírleválasztók típusai
Lehetnek olyan szimplafalú, szögletes kialakítású berendezések, amelyek ellenállnak a talaj- és víznyomásnak lefedés és körülbetonozás esetén. Fedelük szagszigetelt. A berendezés önmagában nem állékony, és a típusának megfelelő terhelésnek csak megerősítéssel áll ellen. A tartály és a fedéllemez nincs közúti terhelésre méretezve, ezért beépítésénél ezt a tulajdonságát figyelembe kell venni. Célszerű gépjárműforgalomtól mentes helyen működtetni, ha ez nem kivitelezhető, lehetséges megoldásként javasolható a védelem kialakítása például gerendák segítségével. Terheléskiváltóként a gerendák alkalmazása gyakori megoldás a műtárgy beépítésénél. Fedele, a szabadon állva telepíthető zsírleválasztó berendezésekhez hasonlóan, szagszigetelt.
Szimplafalú, ovális kialakítású berendezés
A szimplafalú, ovális kialakítású berendezés szabadon álló kivitel. Fedele szintén szagszigetelt. A berendezés önmagában állékony, és a típusának megfelelő terhelésnek külön megerősítés nélkül ellenáll. A tartály és a fedéllemez felső terhelésre nincs méretezve, ezért felszíni terhelés esetén gondoskodni kell a berendezés védelméről. A fedélben kialakított nyílások a kezelést és karbantartást szolgálják.
Szimplafalú, hengeres kialakítású berendezés
A szimplafalú, hengeres kialakítású berendezés terepszint alá telepíthető kivitel, ellenáll a talaj- és víznyomásnak lefedés esetén. Fedele szagszigetelt. A berendezés önmagában nem állékony, és a típusának megfelelő terhelésnek csak megerősítéssel áll ellen. Talajvíz esetén nem alkalmazható! A terepszint alatt biztosítani kell a kezelőszemélyzet hozzáférését. A tartály és a fedéllemez közúti terhelésre nincs méretezve. Talajvíz esetén dupla oldalfalú és dupla fenekű berendezés alkalmazása a megfelelő. Ezen kialakításoknál a két fal funkciója bennmaradó zsaluzat, a két fal között lévő betonacél háló pedig a beton megerősítésére szolgál, a berendezés betonkiöntés után áll ellen a föld- és víznyomásnak. Dupla oldalfal és dupla fenéklemez esetén a helyszínen először a fenéklemezt kell kiönteni öntömörödő betonnal, majd a beton megszilárdulása után az oldalfalat – szükség esetén rétegenként betonozva - és a fedéllemezt. Miután megkötött a beton a fenéklemezben, akkor lehet megkezdeni – vízzel való feltöltés és merevítés után – a további betonozást. Ez a három fázis biztosítja a későbbiekben a műtárgy merevségét, szilárdságát. Mindegyik berendezés fedelében technológiai nyílások helyezkednek el a kezelés és karbantartás céljából.
Szerkezeti anyagok
A zsírleválasztó berendezéscsalád hengeres és ovális kialakítású tagjai polipropilén lemezből, szögletes tagjai pedig polipropilén lemezből, illetve polipropilén kazettás falelem-modulokból készülnek hegesztéses eljárással. A szerkezeti részek, mint a válaszfalak, a technológiai terelőlemezek, a lezáró fedél, a toldott aknafelépítmények és a belépő aknák, valamint a szennyvizet be- és kivezető csőcsonkok ugyancsak polipropilénből készülnek. A szennyvíz be- és kivezetése történhet PVC anyagú csövekkel is.
Megfelelő telepítés, működtetés
Magas talajvízszint esetén az alaplemez szintje alá kell csökkenteni a talajvíz szintjét. A magas talajvízre való tekintettel a talajba telepíthető leválasztót részben vagy teljesen körül lehet betonozni, hogy a víz ne károsíthassa. A betonozás magasságát a tervező a maximális talajvízszint alapján határozza meg, a betonozás magassága a maximális talajvízszint felett kell, hogy legyen 30 cm-rel.
A munkálatok megkezdése előtt a talajvíz szintje nem lehet magasabb, mint az alapbeton tervezett szintje. A munkagödörben nem lehet talajvíz! Az alapnak tökéletesen vízszintesnek és simának kell lennie! Amennyiben nem így történik, működési problémához vezethet (a víz visszaszivároghat a beérkező csővezetékbe) a berendezésben. A sima felület pedig azért kiemelten fontos, mert amikor a műtárgy betonnal és vízzel fel van töltve, a méretekből adódó súly miatt a műtárgyban igen nagy a statikai feszültség, így az egyenetlen felületen a berendezés akár szét is roppanhat. Minden idegen tárgyat el kell távolítani mind a munkagödörből, mind a zsírleválasztó berendezésünkből.
A hegesztések mentén ellenőrizni szükséges a berendezést (az esetleges szivárgás kiküszöbölésére). Körülbetonozáskor a tartályt belülről merevítsük ki a beton nyomása ellen. Duplafalú változat esetén a telepítési munkálatok nagymértékben leegyszerűsödnek, sok munkafázis kimarad, illetve költséghatékonyabban elvégezhetők. Ne alulméretezett zsírleválasztó kerüljön beépítésre, ugyanis az az évenkénti tisztítások számának növekedését vonja maga után. A tisztítások elmaradása könnyen a műtárgy dugulását okozza, mindez pedig többletköltséggel jár. Azt se feledjük, hogy a zsírfogó kapacitása egyre csökken, ahogy távolodunk a tisztítás időpontjától. A be- és kivezető csövek tartályhoz való csatlakoztatása esetén a csatlakozási tömítéseket szilikonzsírral kell elvégezni.
Mi történik a leválasztott és összegyűjtött zsírral a zsírfogóban?
A zsír-iszap hulladékot az előírt gyakoriság szerint ki kell termelni a zsírleválasztó műtárgyból. A zsírfogók tisztítása és a belőlük kitermelt hulladék elszállítása speciális szívó-mosó tartályos gépjárművel történik. A megfelelő zsír-iszap hulladék-kitermelés és -elszállíttatás szabályainak betartása kiemelten fontos mind a környezet védelme, mind pedig az igen magas csatornabírság elkerülése érdekében (EWC 02 02 01 kóddal jelölt élelmiszer előállításából és feldolgozásából származó folyékony hulladékok keletkezésük helyén történő kezeléséből származó iszap). Minden esetben a kezelendő szennyvíz mennyisége (csúcsterhelése), illetve a naponkénti ételadagok alapján méretezik a berendezéseket. A leválasztók méretezéséhez a DIN 4040-2 szabvány 3. táblázata ad útmutatást – a naponkénti ételadagok függvényében – vendéglők és élelmezési intézmények esetében.
