A szerelő ahol tud, segít

2009/7-8. lapszám | VGF&HKL online |  3132 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Természetes, hogy felhasználói körben egy adott termékre vonatkozó garanciális/jótállási időtartam lényeges szempont a piaci megmérettetés során. Nyilván azt a szerelvényt vagy berendezést választjuk, amelyiké a leghosszabb. A kivitelező kollégák joggal remélhetik, hogy a különféle – például jó teljesítési és garanciális – visszatartások általános gyakorlatához igazodóan ezeknek a terminusoknak azok időtartamát mindenképpen el kell érniük, a kereskedő a saját portékája erejéig osztozzon a megvalósítási kockázatokban. Például csaptelepeknél a mostanság vállalt 5 éves garancia már megcélozza akár egy egész ingatlan esetében érvényesíthető időszakot, illetve lényegében ugyanannyit vállal, ami szimpatikus gesztus

Fontos a folyamatos kapcsolattartás

Az általunk is sokszor gyászolt, igencsak szerény megrendelési állományoknak köszönhetően sokkal több időt tudunk fordítani arra, hogy a folyó, még inkább az előkészítés előtt álló munkáinkat mélységében, minél több szempont figyelembevételével megvizsgáljuk, mindenekelőtt a végső felhasználó szándékai mentén. (A bevezetőben említettekből következik, hogy a beszerzési döntésekben is aktivizálhatjuk magunkat.)

A siker záloga, hogy valamely terv megvalósítása során mindvégig kölcsönösen előnyös megoldásokban, érdekegyeztetésben maradjunk a megbízónkkal, mert fatális hibát követnénk el például azzal, ha ő laikusként olyan technikai elképzelésekkel állna elő, amelyek nemhogy olcsóbbak, hanem ráadásul magasabb műszaki színvonalat képviselnek, mint amellyel ajánlkoztunk. Ez megengedhetetlen és kétségtelenül a legsúlyosabb kudarcélmény, ami bennünket mint vállalkozót érhet. Most nem az a cél, hogy hatókörünk minden részletére kitérjünk, de érdemes kapcsolódnunk a döntési folyamatokhoz a következő kiemelések szerint:

• Meggyőződünk arról, hogy az általunk létesítendő berendezés vagy rendszer legfontosabb, tanúsítvánnyal rendelkező alkotói egyúttal rendelkeznek hazai alkalmazási engedélyekkel, képesek arra, hogy kielégítsék az összes elvárt igényt.
• A szolgáltatókkal-közműtulajdonosokkal történő tervegyeztetési és engedélyeztetési eljárásokban a jól felfogott érdekeink szerint részt veszünk.
• Az általunk kivitelezendő épületgépészeti létesítmény kapcsán demonstrálhatjuk annak újdonságát és gazdaságosságát, de előtte el kell jutnunk odáig, hogy a vele egyenértékű többi megoldás se legyen olcsóbb, korszerűbb, amint arról már említést tettünk. Érdekeltek vagyunk abban, hogy az üzemeltetésben kimutatható költségmegtakarításokkal kapcsolatos számításainkat se lehessen vitatni.
• Minden lehetséges egyszerűsítést végrehajtunk, ami nem befolyásolja a tervezett szolgáltatást, annak műszaki tartalmát.

Még egyszer a szereléstechnológiákról

Elsősorban az új munkákon napjainkra kikristályosodott a csőhálózatok megmunkálásának két fő vonulata, mint a meleg és a hideg csőkötésű installáció. Korábbi cikkekben volt már szó erről, ezért most nem fejtjük ki az alájuk tagozódó rendszerezést, csak példálózva említjük az előbbinél a hegesztést, kemény- és lágyforrasztást, utóbbinál pedig dolgozhatunk menetes idomokkal, préskötéssel, kuplungok alkalmazásával, ragasztással, vagy a hollandis csatlakozások/gyorskötések egyre gazdagodó választékával a szállítandó közeg, valamint annak nyomása és hőmérséklete függvényében.

A csövek anyagminőségének tudatos megválasztása is terítéken volt már, napjainkra a tervezői szemlélet összhangba került a kivitelezői készségekkel. (Az éghető, a vegyileg nem közömbös, illetve az egészségre ártalmas gázok vezetékanyaga célszerűen végig fém, fűtés-hűtésen a hőközpontokban, hűtőközpontokban, kazánházakban a főkörök teljes egészében hegesztett kötésű fekete acél (forr)csövek, szénacélok az osztók, gyűjtők stb. Vízellátáson főleg az oltóvíz és a sprinkler alapvezetékek készülhetnek menetes/kuplungos kötéssel, horganyzott acélcsőből. Minden egyéb rendszerrész – mint például a felületfűtési körök – pedig műanyagból.)

Az anyagminőségekre való tekintet nélkül, általánosítva a vázolt szakági lehetőségeket, a „szint feletti” munkáinknál viszont inkább a hideg csőkötési technológiákat favorizáljuk.

Figyelemmel egymás iránt

Ki az, aki ne tudna számos történetet arról, hogy miképpen segíthet egyik szerelő a másiknak? Különösen a felújítási, javítási megbízások során hagyhatunk egymásnak üzeneteket az elfalazott berendezések alatt. Ilyen ideális terep a beépített kád. Cseréjekor éppen kihámoztuk a falazatából, amikor észreveszünk néhány odavetett fillért, a leeresztő szelep környékén. Fontos figyelmeztetést kaptunk az előttünk itt járt szerelő kollégánktól: fokozottan ügyeljünk a megbízónk fizetési hajlandóságára!

Vagy a padlóban föltárjuk a szennyvízejtőre csatlakozást, és azt látjuk, hogy az elrabitzolt strang körül a konstrukcióban a réseket gondosan kitömték korabeli, de már nélkülözhető sajtótermékekkel, gépészeti bontott szigetelőanyagokkal stb. Egyszerre két információhoz jutottunk. Egyrészt a kiadványok dátumából lehet következtetni az előző beavatkozás körülbelüli időpontjára, másrészt a rigorózus eltömésekből sejthető, hogy az alsó szomszéd nagyon nehezen tűri a szerelői beavatkozásokat. (A jövőre vonatkozó apró figyelmességekről a továbbiakban még szó lesz.)

Mérettartományok, anyagminőségek sokszínűsége

Természetesen az új munkáknál is lehetőségünk nyílik arra, hogy megkönnyítsük az utánunk következő szerelőgenerációk utólagos beavatkozását. Elsősorban essék szó a préskötésű csőszerelésről. (Folyamatosan növekvő arányban szénacél, vörösréz, korrózióálló fém, tömegesen pedig műanyag vezetékek beépítéséről.)

Függetlenül a kiviteli terv jelöléseitől, minden strang lekötésén adjunk lehetőséget klasszikus, menetes csatlakozásra. Ezt most meg kell indokolnunk: a vegyes beszerzéseket célszerű elkerülnünk, hiszen a csőgyártók nyilván nem vállalnak garanciát a konkurencia préskötésű idomaira, és megkockáztatható, hogy célszerszámaik is csak korlátozott mérettartományban, merő véletlenségből helyettesíthetik egymást, már amennyiben egyáltalán kölcsönösen megfeleltethetők, legalább a külső átmérőben. Elsősorban egy ilyen értelmű homogenitást tartva kedvezőek az élettartamok is, mert minden rendszerösszetevőre igaz, hogy akár többszörösen túlélhetik az épületgépészetben általánosan elfogadott felújítási, bővítési ciklusokat, mondhatni, örök életűek, a régi-új kapcsolóidomokat pedig hiába keressük a kedvenc szakkereskedőnknél. Bár nem tartozik szorosan az alcímhez, de itt jegyezzük meg, hogy a hideg- és melegvizes felszállók leágazó T idomainak menetes csatlakozását célszerű a tervezetthez képest egy mérettel nagyobbra választani, és KB szűkítő idommal rátérni a rajz szerinti méretre. Ezzel jó előre biztosítjuk a jövőben esetlegesen megnövekvő vízigények fedezetét: akkortájt kihajtva a szűkítő idomot eggyel nagyobb csődimenziót választhatunk, az annak megfelelő megnövelt vízhozam reményében.

Mindezeket megfontolva – most már a fűtési és hűtési rendszereket is ide értve – ismételten ajánljuk, hogy a fel- és leszálló vezetékeken a szintenkénti lekötések T idomai hossztengelyükben préskötésűek legyenek, leágazásuk pedig belső menetes, amelybe ugyancsak préskötésű „KM” áttét idomot tömítünk, így folytatva a szintenkénti szerelést. Ez a csekély, látszólag fölösleges többletráfordítás később busásan megtérülhet, mert egyrészt a rekonstrukciós átalakítások kezdőpontja lehet, de a nem okvetlenül szándékos károkozások kijavítását is könnyíti. Annyiban főképp, hogy innen akármilyen, legújabban forgalmazott, legkorszerűbb rétegezettségű csőféleséggel folytatható a tönkrement vagy átalakítandó rendszerrész cseréje.

Szintén új munkáinkon az oldhatatlan gyorskötéssel szerelt kiterjedtebb alapvezetéki rendszerrészek fontosabb, súlyponti csomópontjainál is kezdeményezhetjük 1-1 tartalék egál T „szükségen felüli” beépítését a tárgyalt strang-lekötésekhez hasonlóan, de menetes dugóval lezárt formában, abból a célból, hogy esetleges bővítések vagy újabb előírások szerint akármikor beépítendő speciális idomok, netán pótlólagos vételi lehetőségek minél olcsóbban és gyorsabban kerülhessenek rá a hálózatra.

Elvben előfordulhat, hogy műanyag alapanyagú ivóvíz-csőrendszereknél az igényesebb gyártók a fogyaszthatóság élményét lerontó sajátos mellékíz kiküszöbölése végett meleg víz áramoltatásával „hőkezelik” a termékeiket, és ezeket meg is különböztetik az emiatt olcsóbb fűtési-hűtési változataiktól. Ez tanulságos lehet a számunkra is, amennyiben ezt az eljárást – a melegvizes átöblítéseket – a mosatások és a nyomáspróbák idején kivitelezőként átvállaljuk, magunk végezzük el.

Hibrid kötések réz ágvezetékezésben

Inkább lakásléptékű, réz alapanyagú, hideg- és melegvizes ágvezetékezési munkáinknál ezúttal egy kifejezetten drágább összeszerelési módot részesítenénk előnyben, az esetleges szakmai véleményeltérések megértő tudomásul vételével.

Ebben a forszírozott változatban, a vízellátásban megengedett lágyforraszos kötést a helyszíni pozíciók teljes kizárásával alkalmazzuk, oly módon, hogy – a csődarabot lehetőleg függőlegesen állítva, illetve megtámasztva – minden leszabott méretes szakasz két végére menetes átmeneti idomot forrasztunk (természetesen a tok vége fölfelé mutat). Ezáltal tudjuk a kötést, igény szerint elforgatva, a lehető legtökéletesebben végrehajtani. Elegendő időnk és módunk van arra, hogy a forrasztóónnal teljesen kitöltsük a tok és a csőpalást közti rést, sőt maga a külső varratkép olyan formát ölt, mintha szépen „elsmíreltük” volna. (A finoman adagolt és irányított meleggel megakadályozzuk a cin nemkívánatos csőbe ürülését, amit szemrevételezéssel minden alkalommal ellenőrizzünk.) Az így előre legyártott darabokat azután a hagyományos kender és faggyú alkalmazásával menetes sárgaréz idomokba tömítjük, folytatólagosan összeszerelve az ágvezetékeket.

Esetleg joggal vethetik fel, hogy a tokozott idomok alkalmazása olcsóbb, ráadásul a menetes kötések bevitelével a szerelési időben elértük a horganyzott cső normáját, amely többlet valóban nem térül meg. A forrasztás tanult műveleti rendjétől történő eltérést is alappal ellenezhetik, hiszen itt már tényleg nem számolunk a kapillárishatással.

Két csoportba rendezhetők az érveink. Egyfelől súlyos fenntartásaink vannak elsősorban a lágyforrasztásos csőkötések szereléstechnológiájával szemben, mert megfelelőségük tekintetében túlságosan széles a skála! Például egy hibás – tehát nem tömören záródó, adhéziójában szakadozott – forrasztás sem enged olyankor, amikor különféle próbáink alkalmával e hibahely szilárd „mikro” szennyezőkkel töltődik fel, aminek köszönhetően azt teljesen tévesen minősítjük jónak. Ritka, kivételes alkalom szembesülni egy ilyen gyógyulási folyamattal. Ennek során jól látható a reá annyira jellemző kísérőjelenség, amint az idom tokja egy pillanatig kis vízpárát fúj ki magából. Ez a fajta kezdeti átjárhatóság egyébként feltétele annak, hogy a zárványt okozó, töltővízzel érkező szennyeződés a hibahelyig utazhasson, és a rendszernyomás segítségével ott úgy beágyazódjon, hogy a megfelelőség látszatát a mindent eltakaró felületképzésig, azzal együtt pedig az idők végezetéig fenntartsa.

Egy fokkal jobbnak minősíthető, de még mindig komolyan kifogásolható a lágyforrasztásnál a tok és a csőpalást közötti gyűrűs hézagban megbúvó, anyaghiányra visszavezethető „lunkerek” megléte, miközben a külső kontúron szemmel láthatóan folytonos a forraszanyag eloszlása. Szerencsére ezek nehezebben aktivizálódnak, többnyire olyan kitüntetett rendszerpontokon, ahol havária, illetve valamilyen szerelvény cseréje folytán fogónkkal vagy – menetes forraszvég kicsavarásakor – villáskulcs által bevitt csavarónyomatéki feszültséggel horpasztjuk. Ezekben a torzulási folyamatokban a lágyforrasztással összekötött darabok a saját alaktartó képességük szerint, de mindenképpen eltérő mértékben és kerületi képben deformálódnak, amit a forraszanyag nem tud követni, és felnyílik.  

A kapillárishatásra alapozó lágyforrasztásnak mégsem a kétes szakmai rutin vagy az emberi kvalitások különbözősége adja a végső kegyelemdöfést, hanem az idom, illetve a cső gyártástechnológiából fakadó, század- és tizedmilliméteres osztásközt teljesen átfogó – emiatt elfogadhatatlan – tűréshatára.

Másik csoportba rendeztük azokat az előnyöket, amelyeket a hibrid kötéssel a szerelés során biztosítunk. Például valamennyi rendszerelem oldható kötésű, amivel a nemkívánatos hibahelyek könnyebben hozzáférhetők, idomokat, szerelvényeket cserélhetünk. Kevesebb kockázattal, hiszen továbbra sincs szükség helyszíni, még inkább fej feletti forrasztásokra. Nem kell rettegnünk attól sem, hogy a rendszerben mindig visszamaradó vizek véletlenszerű ráfolyása éppen melyik pillanatban hűti le a forrasztásunkat. Ugyanez a megbonthatóság segít nekünk abban, amikor a megrendelő folyamatosan változtatja az elképzeléseit, már ami a vezetékek nyomvonalát, a berendezések elhelyezkedését és végleges számát illeti.

Végezetül említsük meg, hogy a félcolos menetű sárgaréz fittingekhez mindkét rézcsőméret – úgy a Ø15-ös, mint a Ø18-as – egyaránt csatlakoztatható. 

---