Mi szem-szájnak ingere

2009/5. lapszám | VGF&HKL online |  3594 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A légtelenítési feladatokat érintő tananyagokban, ismertetőkben, szakcikkekben, kiviteli tervekben elmélyedve joggal állapíthatjuk meg, hogy ez az a téma, ami még a laikusok számára is kézenfekvő, közérthető. Megannyi más szakterületeken ismert a művelet. 744 forint és hozzá az ÁFA. Manapság ennyit kóstál egy átlagos színvonalat képviselő 3/8/½”-os légtelenítő automata.

légtelenítő robbantott ábrája

Az üzemeltető

oldaláról viszont felvetődhet olyan kétely, hogy még a kivitelezési szakaszban érdemes volt-e ezt a fajta takarékoskodást egyoldalúan előnyben részesíteni? Jellemzően a nagyobb lakóközösségek szembesülhetnek azzal a szezonális, fűtési idény kezdetekor kialakuló áldatlan állapottal, amit a levegős fűtési rendszerek okoznak, amikor a távhőt szolgáltató vállalat által biztosított fűtési energia emiatt gyatra hatásfokkal vehető igénybe. Különféle nézetek keringenek az ilyenkor szükséges karbantartási tevékenységekről. Rigorózusnak vehetjük például a háromszori felfűtéssel párosított termikus gáztalanítást és aprólékos légtelenítést, ami ritka, odaadó hozzáállást sejtet. Azt inkább tanúsíthatjuk, hogy az elavult, többségében lehangoló technikai színvonalat megtestesítő légtelenítő rendszerek az üzemindítás során rendre kudarcot vallanak, korszerűsítésükre mégsem kerül sor.

Néhány alkalmazási sajátosság

Mondhatnánk, hogy mi szem-szájnak ingere, oly bőséges a választék a szerelvényeink palettáján, illetve a légtelenítés különféle gyártmányaiban, berendezéseiben. Rejtély, hogy miért nem aknázzuk ki még jobban ezeket a lehetőségeinket.

 

Épületgépészeti gyakorlatunkban a hagyományos melegvízfűtési és hideg vizes hűtési csőhálózatokban meghatározott, de mindenképpen egyezményes pontokon szerelünk fel légtelenítőket, amelyek működési elveikben lehetnek csak kézi működtetésűek, zömmel automatikus, és szintén automatikus, de már abszorpciós (nagyobb ellenállású) kivitelűek. Mindezek egyúttal a legnépszerűbbek.
Fázisváltós hőcsere-folyamatokban – kisnyomású gőzfűtésnél inkább, gáz/folyadékfázisú hűtéseknél speciális esetben – a légtelenítő armatúrák magát a feladatot sajátságosan a leghidegebb pontokon, lehetőleg a közeg cseppfolyós állapotán végzik el. Gőzellátásnál a kondenzvezeték legalsó, mélyebbre eső szakaszán.
Ammóniatöltetű hűtési rendszerben (lásd a HKL 2007. 01-02. számában közölt „Többfokozatú ammóniás hűtőrendszerek légtelenítése” című cikket) ráadásul valós a veszélye annak, hogy a levegővel együtt gáz is távozik, ami egyrészt veszteség, másrészt terheli a környezetet.
Folyadékfázisú, de magas hőmérsékletű rendszerek installációja során nem csak a légtelenítés, hanem maga a választott csőanyag-minőség is aggályos, erre most csak utalunk. Leginkább rézcső jöhet számításba keményforrasztásos kötéssel, a műanyag anyagú csövek – még ha többrétegűek, akkor is – szerelése kifogásolható, kiváltképp akkor, amikor napkohó telepítésével kell számolni.
Jól látható, hogy milyen erősen differenciálódnak az e szerelvényekkel szemben támasztott követelmények. Társul ehhez egy rugalmatlan szemléletmód, vagy az esetleges üzemzavarok megkerülésének szándéka. Lássunk erre példát: a napkollektoros hálózat eseti túlmelegedése miatt a rendszer kollektorokhoz közeli magas pontján nem szerelünk légtelenítő automatát, hanem a biztonságosabbnak vélt „kézi” megoldást választjuk. Holott a piacon régtől fogva létezik olyan fél- vagy háromnegyedcolos csatlakozású gyártmány, amelynél az üzemi hőmérséklet elérheti a 250 °C-ot és a nyomás akár a 14 bar értéket.
 

 

 

légtelenítő beépítése hűtőberendezésbe

légtelenítő beépítése fűtőberendezésbe

Hibaforrások, levegő nemkívánatos bejuttatása a rendszerbe

Itt is csak a leggyakoribb eseteket vesszük számba, hivatkozva mesterünknek és tanárunknak, Meszlényi Zoltánnak a fűtéstechnika témakörében közölt útmutatásaira. A tágulási tartályok megfelelő méretezése, kiválasztása, valamint a rendszer nyomásviszonyainak meghatározása tárgyában idézzük néhány gondolatát: „...az természetesen a tervező dolga, hogy akkora (zárt tágulási) tartály legyen előírva, ami az induló hideg állapottól a rendszer teljes felfűtéséig táguló térfogatot a biztonsági szelep lefúvó nyomását meg nem közelítő nyomás növekedéséig fel tudja venni. Ha ez a térfogat nincs biztosítva, akkor a felfűtés során a biztonsági szelep vizet enged el, ez a víz a rendszer lehűlése során hiányozni fog, belevegősödést okoz… A második szempont ugyanilyen fontos: a fűtési rendszerben alkalmazott keringtető szivattyú előírt minimális szívóoldali nyomását biztosítani kell… Családi ház nagyságrendű fűtéseknél ez általában automatikusan teljesül (ott a minimális szívóoldali nyomás mindössze 2-3 mvo). Viszont egy nagy rendszer esetében ez lehet akár 15 mvo is, amit a tágulási tartálynak kell biztosítania.”
Bőséggel sorolhatnánk a szakmai szempontokat, kitérve például az elsődleges, vagyis az első feltöltéskor történő légtelenítési módra. Annak sikerességét a kis vízsebesség megválasztása és a kifogástalanul működő légtelenítési alkotóelemek összhangja biztosíthatja.
 

Lehetőségek a tervezésben

Különféle kiviteli tervdokumentációkat kibontva éppen a fűtési függőleges csőterveket tanulmányozzuk, és óhatatlanul összehasonlításokat teszünk. Nem csak a jelölési rendszer egységes, hanem az is, ahogyan a tervező kollégák a gáztalanítást kezelik. Nem hiányzik a megfelelő lejtési viszonyok megadása és a helyi magas pontok légtelenítése sem, akár alapvezetékről, akár strangról lett légyen szó. Viszont az alkalmazandó automaták azonos típusa és csatlakozó mérete csak a költségvetési kiírásokban tisztázódik. Eltávolodva ettől a koncepciós leegyszerűsítéstől, újfent szóvá tesszük: bátrabban, szélesebb méretsorban, nagyobb teljesítményszórásban gondolkodhatunk, annak érdekében, hogy legalább az alap- és felszálló vezetékeken lehetővé tehessük a rendszer gyors feltöltését, kilégtelenítését. Ezzel szemben önök most teljes joggal vetik fel, hogy számos rendszerelem segíti a gyors légtelenítést, mint a kis átmérőjű, például Ø6 mm-es csőhálózat kapillárishatása a felületfűtésen. Komoly hagyománya van a vízpótló, fűtő/hűtővizet gáztalanító, összetettebb feladatok ellátására hivatott automatikus üzemű berendezések alkalmazásának, annál is inkább, mert túl vagyunk a működési elvüket érintő mélyreható szakmai vitákon, megfontolásokon. 

---