Öntsünk tiszta vizet a toronyba!?

2009/9. lapszám | Gábor-Szabó Zsuzsanna |  3973 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A viztorony.hu virtuális víztorony-gyűjteményben való keresés megkönnyítése végett – az ország, település és típus választógombokon felül – hat olyan kategóriába is besoroltuk az eddig megtalált állományt, melybe minden egyes példány az aktuálisan legjellemzőbb tulajdonsága révén tartozik bele. A létező, nem létező kategóriák határmezsgyéjén találhatók a bontásveszélyes, senkinek sem kellő, erősen leromlott állapotú tornyok, s az ezek megmentésére tett kísérletek adják sorozatunk utolsó részének aktualitását.

A bontásveszélyes kategóriába

csak átmenetileg tartozhatnak víztornyok, egy idő után – melynek eltelte alatt jelentős beavatkozások történnek – négyféle kategóriába sorolódhatnak át. A legszerencsétlenebb eset természetesen a bontás, ha a torony útjában áll egy beruházásnak. A nagytétényi Metallochemia üzem Thoma József által tervezett csúszózsaluzattal készült vasbeton víztornya (1. kép), mely az első ilyen típusú torony volt az országban, ugyanúgy járt, mint legelső vasbeton víztornyunk Kőbányán, és a robbantás sorsára jutott. A robbantást bár elkerülte, de a buldózert nem a 2007-ben eltüntetett IV. kerületi, Zsilip utcai víztorony (2. kép).

Némi reményre adhat okot, ha a torony az eladó kategóriába kerül, vagy ha valaki állampolgári jogon kérelmezi a műemlékké nyilvánítási folyamat megindítását. Sajnálatos tapasztalat hazánkban, hogy e két kategória a gyakorlatban kizárja egymást. Egy műemlékkel együtt megvásárolni annak minden terhét is ma a legtöbb esetben nem jövedelmező beruházás Magyarországon. De bármelyik kategóriába is csúszik a további létezésre ítélt torony, a legéletbevágóbb dolog, ami történhet vele, az az újrahasznosítás. Fenntartás és karbantartás nem lehetséges anélkül, hogy a már nem üzemelő, de megmentett víztoronynak valamiféle új funkciót ne adnának. Magas, üres és zárt jellege alapesetben raktárépületnek, esetleg kilátónak predesztinálja. Ennél kreatívabb ötletek tucatjai valósultak már meg világszerte, melyekből érdemes meríteni egy csokornyit a jövőben ilyen sorsra jutó víztornyok megmentése érdekében.

Különleges és témánk szempontjából nagyon szerencsés adottsága a víztornyoknak az, hogy szerkezetüktől függően összsúlyuk harmadát, sőt egyes tornyoknál a felét a bennük tározott víz teszi ki, ameddig rendeltetésszerűen üzemelnek. „Nyugdíjazásuk után megkönnyebbülnek”, és ritkán fordul elő az, hogy olyan új funkció befogadására alakítanák át őket, melyre az eredeti teherhordó szerkezet alkalmatlannak bizonyul. Állnak tehát üresen is erősen és rendületlenül. A legkedvezőbb és a műemlékvédelmi, értékmegőrzési szempontokat is szem előtt tartó megoldás az, ha továbbra is kapcsolatban maradhatnak valamilyen formában a vízszolgáltatással (3. kép), illetve az eredeti funkció relikviái megmaradhatnak a toronyban, amit a látogatók, érdeklődők és az unokáink is látni fognak. Ebben a szellemben fogant a szerző diplomaterve, mely szerint a 100 éves szolnoki vasbeton víztornyot gőzfürdővé és országos gyűjtőkörű ásványvíztárrá lehetne átalakítani egy kisebb műjégpálya kiépítésével a tornyot övező park területén (4. kép). Hasonló elgondolások mentén alakították ki a németországi Mülheim an der Ruhr-i leürített műemlék víztorony új hasznosítását az egykori tulajdonos, a helyi víz- és csatornaművek támogatásával. 1992-ben nyílt meg itt az „Aquarius” nevű Vízimúzeum, melyben korszerű múzeumpedagógiai és művészi eszközökkel a víz körforgását mutatják be, magyarázzák el az érdeklődőknek, kiemelve a lakossági vízellátás, csatornázás és víztisztítás jelentőségét és módszereit (5. kép).

Megvalósult jó példákért szerencsére nem kell feltétlenül külföldre utaznunk. Az Aquarius mellé odaállítható itthoni „kistestvére”, az orosházi Kútmúzeum (6. kép). Az egykori Táncsics utcai kúttársaság építtette 1937-ben, a társaság elnöke, Süle László tervezte és Fejes Jószef kivitelezte a 10 m³ kapacitású, kicsiny, buzogány formájú víztornyot a városközpont közelében. A ’70-es évekig üzemelt, amikor is újabb, magasabb víztornyokat építettek a városban, s ezért feleslegessé vált. A leromlott állagú torony 1983-ra bontásveszélybe került, amit Kiss Horváth Sándor helytörténésznek és az orosházi honismereti csoportnak hajszál híján sikerült megakadályoznia. Nyomban elő is álltak hasznosítási ötlettel: a kúttörténeti gyűjteményüket szerették volna itt elhelyezni. A Városi Tanács örök használatra 0 Ft bérleti díjért átadta nekik a tornyot, és várta, hogy a lelkes csapat anyagi források nélkül mit tud kezdeni a felújításra váró víztoronnyal.

A város építési vállalkozói és a helyi szakmunkásképző iskola tanulói élőmunkájukat ajánlották fel támogatásképpen. A víztorony földszintjén berendezett, „Ásott kúttól a víztoronyig” című kiállítás az egyre gyarapodó Vízellátás-történeti Gyűjtemény zászlóshajója lett. A Magyar Vízügyi Múzeum is felfigyelt erre a civil kezdeményezésre, és 1986-ban szakgyűjteményi hálózatába emelte. Ekkor már létezett a torony körüli kicsi, kerített szabadtéri bemutatóhely, ahol a környék jobb sorsra érdemes, szép öntöttvas kútjaiból kútkertet hoztak létre (7. kép). Kezdetben közel kétezer látogatója volt a hangulatos víztoronybelsőnek évente, s azóta is sok a gyermekcsoport és a kuriózumokra éhes érdeklődő.

  Az Aquarius Vízimúzeum és a Kútmúzeum mint két sikeres példa összefoglalja számunkra azokat a tényezőket, melyeket a hasznosítás tervezés és befektetés során végig kell gondolni.

2. kép

3. kép

4. kép

5. kép

6. kép

7. kép

8. kép

Ki a célközönség? Magán, közösségi, vegyes vagy valami különleges cél érdekét képviseli a hasznosítás? Lehet-e előnyt kovácsolni a torony elhelyezkedéséből? Akadálymentessé tehető-e a torony? Felvonóval, menekülési lépcsőházzal ki kell-e egészíteni, vagy mindez a toronytörzsben kialakítható? A tűzvédelmi előírásokat hogyan lehet kielégíteni? Városképi, illetve műemléki védettség esetén milyen beavatkozás méltó a torony történeti értékéhez? Mennyi idő alatt térül meg a beruházás?

Sok kritérium köti gúzsba a tervező és a befektető kezét, de az újrahasznosításra váró víztornyok skálája olyan színes, hogy akik belevágnak, azok találnak a maguk számára megfelelőt.

A viztorony.hu honlap újrahasznosítás menüpontjában részletesen is írunk a megvalósult példákról, hogy ösztönözzük a befektetési kedvet. A hazai megvalósult példák is változatos összetételűek. A Margitszigeti víztoronyban a Göncöl Alapítvány tartja fenn a Kilátó Galériát, ahol a nyári szezonban érdekes kiállítások fogadják a szigetre látogatókat. Siófokon a Fő tér víztornyában turisztikai iroda működik. Gyopárosfürdőn a fürdőhely történetét mutatja be a kilátóvá átépített egykori víztoronytörzsbeli kiállítás (8. kép). Szegeden a Szent István téri működő víztoronyban kapott

9. kép

helyet Bánffi István, szegedi szikvizes magángyűjteménye (9. kép), és a tartály alatti térben nézhetők meg a szegedi iskolák és az egyetem muzeális fizikai kísérleti eszközeit bemutató tárlók.

Nem is gondolnánk, hogy Budapest belvárosában is van egy hasznosított víztorony, méghozzá az 1965-ben felrobbantott Nemzeti Színháznak a Csokonai utcában megmaradt 47 m magas víztornya, melyben a Kopint-Datorg Zrt. rendezte be panorámás tárgyalótermét (10. kép). Ezzel a XIX. század végén épült toronnyal szinte egykorúak a Soroksári úti Gizella Malom víztornyai, melyeket lakásokká alakítottak át, bár a legmagasabb torony hasznosítása még kétséges (11. kép). Magáncélból lakássá átépített víztorony Palotabozsokon, Mátyásföldön és a ferencvárosi Gyáli úti MÁV lakótelepen található, de néhány most készülő hasonló beruházásról is felröppentek már a hírek.

Felújítás és hasznosítás

küszöbén áll a szolnoki Járműjavító műemlék víztornya (lásd 2009/3. szám 93. oldal), és meg nem erősített hírek szerint a szombathelyi Brenner parki víztorony is (12. kép). Hajmáskér kis település, de két műemlék víztoronnyal is rendelkezik egyelőre pusztuló állapotban, melyek az M8-as autópályáról is jól láthatók, befektetők által is megcsodálhatók. A közeljövőben tervezik a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének udvarán található impozáns víztorony hasznosítását is (13. kép).

Budapest öt műemlék víztornya közül három van hasznosítás hiányában egyre romló állapotban. A IX. kerületi egykori Sertésközvágóhíd víztornyába (14. kép) Földes László építész és munkatársai rádióstúdiót és konferenciatermet terveztek, de ez nem valósult meg. Az Óbudai Gázgyár területén három kátránytorony társaságában álló egykor négytartályos toronyórás víztorony hasznosítására készítettek már beruházási koncepciókat, de egyelőre ennek sincsen látható eredménye (15. kép). Újpesten, az ország legnagyobb Intze I-es típusú tartályát rejtő tornyot a galambok lakják csupán, pedig méretei alkalmassá tennék közösségi funkció ellátására is. A felsorolás itt nem ér véget: a viztorony.hu honlapon olvasóinknak köszönhetően folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb víztornyokkal kapcsolatos információk és a hasznosításra váró tornyokat illető aktualitások.

Gyűjteményünk

külföldi példái is jól mutatják, hogy az ipari épületek megőrzése és az átalakítások kivitelezése nagy szakértelmet és nagyfokú alkalmazkodási készséget kíván a tervezőtől, megrendelőtől egyaránt. „Amikor megnéztem a tornyot, rögtön láttam, hogy az épületnek személyisége van. Az első vázlatoknál kiderült, hogy a belső terek szétdarabolása az épület kilúgozásához vezetne, ezért rövid kísérletek után beláttuk, jobban kell tisztelni az „öreget”, nem lehet könnyelműen szabni-varrni” – nyilatkozta egy helyen Földes László, a témában már tapasztalt építész.

10. kép

11. kép

12. kép

13. kép

14. kép

15. kép

16. kép

17. kép

18. kép

Három ország három gondolatébresztő példájával zárjuk e cikksorozatot (16-18. kép), melyek a szerző reménye szerint újabb rajongókkal és adott esetben cselekvésre, összefogásra, anyagi áldozatra kész tagokkal gyarapítják a víztoronybarátok hazai körét.

 

---