Szennyezők leválasztása
2010/6. lapszám | VGF&HKL online | 6762 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Némely szerelő kollégánk idegenkedik a fektetett helyzetben beépített (zártrendszerű, vízszintes elhelyezésű, villamos fűtésű) forróvíztárolók időszakos belső tisztítási munkáitól, mondván, nehézkesebb a hozzáférés. De fordítsuk komolyra a szót.
Épületgépészeti vízszállítási és fűtési-hűtési szereléseink során a rendszerek leggondosabb átmosatását követően is számíthatunk arra, hogy bennmaradnak gyártási és szereléstechnológiai szennyeződések. Ezekhez társulhatnak a működtetés során – jobbára hőmérsékletfüggő – további anyagkiválások, mint a nedvesített felületek, fűtő-csőkígyók, csőfalak vízkövesedése, illetve az ominózus elektromos forróvíztárolókban felhalmozódó nemkívánatos, tömegében a keménységi foknak köszönhető ásványi üledékek, valamint korróziós folyamatok. Állandó vízpótlást igénylő, nagyobb hőellátó rendszerekben pedig a vízminőségi követelmények folyamatos betartása és az iszapolás a fűtőenergia jó hatásfokú biztosításának egyik fontos föltétele.
Alapvetően az ivóvízhálózatról vételezünk, noha elvben elképzelhető kútról nyert, netán gyűjtött, ún. szürke minőségű tápvizek használata is, egy könnyen azonosítható, felismerhetően elkülönített csőrendszer segítségével. Ebből is látható, hogy a vizek előzetes kezelése egyre összetettebb feladatot jelent.
1. ábra
Lehet olcsóbban és egyszerűbben
Minél korszerűbb és bonyolultabb egy rendszer, annál nagyobb kár keletkezik az időszakos felülvizsgálati és karbantartási tevékenység elmulasztásával. A zavarjelek lekéréséhez és objektív elemzéséhez mára minden technikai feltétel adott, teljesen meddő próbálkozás a működési problémákat garanciális hibaként tálalni. Így az ekvivalenciát tiszteletben tartó egyszerűsítésekben a kivitelező és az üzemeltető egyformán érdekelt, hiszen még a különféle stádiumokban kiadott dokumentációk észrevételezése során, a szerelést megelőzően lehetőség nyílhat arra, hogy a sokszor igen drága szerelvények alkalmazását, feltétlen szükségességét elemezzük a rajz szerinti helyükön.
Lássunk egy nagyon egyszerű példát. Az 1. ábrán bekarikázott kombinált mikrobuborék- és iszapleválasztó funkciókból elegendő a már sokszor bevált, rendkívül hatékony légtelenítést megtartani. Kedves olvasóink könnyen meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a puffertároló és az osztó-gyűjtő közé ékelődő berendezésünk iszapgyűjtő feladatát ezek a jó szomszédok önként átvették.
2. ábra
Ipari alkalmazásoktól a falikazánokig
Ismert, hogy milyen komoly múltra tekint vissza az iszap eltávolítása, elsődlegesen a kazánok védelme során, így ejtsünk néhány szót az élenjáró megoldásokról, illetve idézzünk egy forgalmazói szakanyagból: „A gőzkazánok iszapolása és lúgozása során elengedett kazánvíz magas hőfoka és a sarjúgőz fejlődése miatt csak ún. lefúvató tartályokon keresztül engedhető a csatornába. Ezeknek a lefúvató edényeknek feladata az érkező kazániszap és lúg gyűjtése, 40 °C-ra visszahűtése, mielőtt az a befogadóba kerülne. A visszahűtés hűtővízzel, a hőmérséklet beállítása szabályozó szeleppel történik.”
De ne felejtkezzünk el a legfontosabb szerelvényünkről. Szakmai körökben a történelmi időktől ismertek az iszapoló szelepek, mostanság széles kínálat segíti a beszerzésüket. A főcím szerint választott témánk „gyűjtési” időszakában a legkomolyabb segítségünkre volt szakmérnök kollégánk, Szili István is, kinek gondolatait ugyancsak megosztjuk önökkel.
„Magának az iszapoló szelepnek a méretezése a kiadott gőzmennyiséghez és nyomásviszonyokhoz igazodik. Az órai iszapképződés a gőzmennyiség 0,5-1%-ára tehető. Figyelembe véve azt a sajátságot, hogy a modern szelepek gyors működésűek, alkalmanként elegendő számukra 5-6 másodpercnyi nyitott állás. A periódus szabadon állítható 1, 2-3 vagy 8 órásra. Az iszapolási sűrűség az első beállítást követően a rendszer időszakos, komplex vízkémiai vizsgálata alapján módosítható. A praktikus gépészeti méretezésnek megfelelően az iszapolás-vezérlők láncba köthetők. Egy többkazános hőközpontban egyszerre csak egy kazán iszapolhat, a rákövetkező pedig a beállított késleltetési idő leteltével. Ennek előnye, hogy kisebb iszaphűtő edényt lehet választani, a méretezéshez elégséges azt az egyetlen műveletet figyelembe venni.”
3. ábra
Hogy a szennyező anyagoktól (és a felszabaduló gázoktól is, természetesen) megszabaduljunk, vagyis a szándék, hogy fűtő-hűtő berendezéseink ezeknek a speciális leválasztó szerelvényeknek a segítségével minél jobb hatásfokkal, a lehető leghosszabb élettartammal működjenek – mára a legtöbb rendszernél meghozza a várt eredményt. Ha az ilyen – akár egészen kicsiny – csőhálózatban képződő szennyezők mennyiségét szeretnénk megsaccolni, arra is alkalmas az imént idézett szakértőnk közelítése, ekkor (ha van) a vízlágyítónk mérőórája szerinti betáplált vízmennyiséget vehetjük alapul, de használhatunk statisztikai adatokat is.
Önök most jogosan vethetik föl, hogy például a lefúvatások – legyen szó HMV-bojlerek, melegvíz-kazánok biztonsági szelepeiről, primerköri kézi légtelenítésről stb. – során a konvencionális gépészeti rendszereink működtetéséből gyakorta hiányzik az a körültekintés és gondosság, ami az idézett magas hőmérsékletű és nyomású iszapolást olyannyira jellemzi. Igazuk van! Épületgépészeti installációinkat nézve ez legalább annyira elnagyolt terület, mint a magas hőmérsékletű szennyvizek elvezetése.
4. ábra
Szimbiózisban a szűrővel
A fűtési-hűtési rendszerekbe klasszikus szerelvényként beépített szűrők a finomabb részecskék visszatartására nem alkalmasak. Az iszapfogók a 38-250 mikrométer nagyságúakat fogják meg/gyűjtik össze, amiből egyenesen következik, hogy kettejük együttmunkálkodása továbbra sem nélkülözhető. Valljuk be, a szűrők időszakos tisztítása a leghálátlanabb feladat még abban a kivételesen szerencsés esetben is, ha netán közvetlenül előtte és utána találunk olyan alkalmasan működő elzárókat, amelyek segítségével a fedél leszerelése érdekében ott helyben kiszakaszolhatjuk.
Már se szeri, se száma a többfunkciós szerelvényeknek. (Például az imént mutattunk meg egy kombinált mikrobuborék- és iszapleválasztó berendezést.) Ilyen alapon játszhatunk el a gondolattal: tudnánk-e kiötölni effélét a szűrési feladatra is? A 2. ábra egy golyóscsap ún. „robbantott” összeszerelési rajza, amit most csak azért mutatunk meg, hogy világosabb legyen egy olyan elképzelésünk, miszerint a szűrést és az elzárást egyetlen szférikus elembe sűrítsük. Meglehet, hogy hengeres csap átalakításával még praktikusabb megoldáshoz jutnánk.
Persze az (öntvény)ház is változna, amennyiben a legalsó síkján nyitható kamrával távolíthatnánk el a szűrés során megfogott szennyezőket. A harmadik skiccen átalakításokat végeztünk a golyón, hogy két végállásában két eltérő funkciót láthasson el. Nézzük ennek lehetséges három munkafázisát: teljesen nyitott állapotában szűrőként dolgozik, amikor egészen elzárjuk, akkor pedig golyóscsapként. A zárási művelet közben pedig elérhető, hogy a bennlévő közeg nyomásával a gyűjtőkamrába vagy egyenesen a szabadba juttassuk a szennyeződést.
Nyilvánvaló, hogy nekünk, kivitelezőknek nem csak a funkciók összevonása szimpatikus, hanem egyre fontosabb, sürgetőbb szemponttá válik az áramlási irányhoz igazodó működtetések felszabadítása is, egészen az „egyenirányításért” felelős visszacsapó szelepekig bezárólag (amelyek szerepkörét szeretnénk a lehetőségek határáig visszaszorítani)! Például a 3.-4. ábrán bemutatott szimmetrikus kialakítású szűrőnk be- és kimeneti oldalát ugyan teljesen eltérő koptató hatás éri, de elvben megvan a lehetőség arra, hogy elforgatással felcserélhessük az igénybevétel intenzitását.
Mosatás szimulációja irányváltó üzemmóddal
Kétcsöves fűtési-hűtési csőhálózat kialakítása során egy alkalmasan kiépített átállítás segítségével vele fűtünk télen és hűtünk nyáridőben. Meglehet, igaz, hogy a szerteágazó hőelvonási igények kiszolgálásához többnyire variálódik négycsöves rendszerekkel/rendszerrészekkel, de ez nem lehet akadálya annak, hogy a következőkben felvázoljunk egy átmosatással felérő működtetést.
Mindenekelőtt fontos egyetértésre jutnunk abban, hogy a hűtés közegáramlását megfordítva térjünk vissza az ősi gyökerekhez. A modellezendő kétcsöves rendszerünkben a fűtővíz folyási iránya a gyakorlatnak megfelelően továbbra is hűségesen követi annak lehűlését, ezzel szöges ellentétben a hűtővízé a jelen gyakorlattól eltérítve éppenséggel a felmelegedése szerint folyna a közös hálózatban, így a fűtési visszatérő hűtési előremenőként működne.
Az évszaknak megfelelő átállításokkal, durván félévenként ezzel az átmosatással felérő művelettel a rendszerünk legtávolabbi berendezéseiből is kikergethetnénk a bennük leülepedett iszapot, szennyeződést. Ráadásul ezektől az irányváltásoktól a berendezéseket, szerelvényeket és armatúrákat érő koptatóhatások kiegyensúlyozását várnánk, egy hosszabb élettartamban reménykedve.
Meyer József
