Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Vélt vagy valós veszély?

2010/11. lapszám | VGF&HKL online |  2975 |

Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Vélt vagy valós veszély?

Szerkesztőségünk számára fontosak az olvasóktól kapott visszajelzések, legyenek ezek akár negatív, akár pozitív észrevételek. Az alábbiakban egy negatív véleményt osztunk meg olvasóinkkal, próbálva annak jogosságát feltérképezni. Természetesen ez úgy kerek, ha a cikk írója is megkapja a lehetőséget, hogy megvédje véleményét. Levélírónk az előző lapszámunkban olvasható „Gyógyszermaradványok és hormonháztartást megzavaró anyagok előfordulása a környezetben” című cikkünkkel szemben fogalmazott meg kritikát.

egy levél...

„Aki összeállította, akár politikusnak is elmehetne. Ennyi zöldséget, elavult információt rácsatolni egy városi legendára, ami szerint a fogamzásgátlók, azaz a női nemi hormonok az ivóvízen keresztül hatnak a férfiakra is. Csak annyit javaslok a „szerkesztőnek” (amennyiben ezt a copy-paste tevékenységet így nevezik), hogy olvassa el a Wikipédiában a koncentráció szócikket, és gondolkodjon el, hogy például a Duna folyásszelvény keresztmetszetének teljesítménye Budapestnél szárazság esetén kb. 1500 m³/sec, azaz másodpercenként 1,5 millió liter víz áramlik át egy szelvényen. A koncentráció fogalmánál pedig a nanogramm/liter és a pikogramm/liter nagyságrendeket javaslom átgondolni. A leírt vegyi anyagokról pedig annyit, hogy az emlegetett DDT már 50 éve be van tiltva az egész világon. Igaz, hogy saját szememmel láttam 1987-ben Kazahsztánban, hogy még használták a rágcsálóirtásban, de azért ez jó messze van, és régen volt. A szintén emlegetett PCP és PCB pedig 25 éve be van tiltva, ezért a mai trafó- és hidraulikaolajak nem tartalmazzák már jó régen, és a hírhedt xilamont, sziladekort sem. Ennyit a korszerű, aktuális, csúsztatásmentes adatgyűjtésükről, a többi leírt zöldséget nem taglalva, mindenesetre a laikusok összezavarására remekül alkalmas. A tömeges félelemkeltés szinonimája a terrorizmus. Ezért nevezem én például a „Green Peace” gittegyletet ökoterroristáknak, mert az ökológiai alapon gerjesztett félelemkeltés a fő taktikájuk. Nagyon rossz gyakorlat, ha egy műszaki szaklap beáll ebbe a sorba (objektivitás?), vagy javaslom, hogy azt is vegyék bele az impórumba, hogy a Levegő Munkacsoport kiemelt médiatámogatója.” K.P.

A cikket jegyző Juvancz Zoltánhoz is eljuttattuk olvasónk levelét, amelyre az alábbiakban reagált.

és egy válasz...

Juvancz Zoltán egyetemi tanár, a kémiai tudományok akadémiai doktora, Óbudai Egyetem

Örömmel látom, hogy olvassák a lapban megjelent cikkemet. Az kevésbé örömteli érzés, hogy nagy vehemenciával, kevésbé átgondoltan és nem a dolgoknak utánanézve reagálnak a benne leírtakra. Az alábbiakban megpróbálom eloszlatni a levélíró félreértéseit. Nem érzem, hogy az információim elavultak lennének. Kétségtelen, hogy a felhozott példák sokszor nem a pillanatnyi állapotot és a jelenleg használt vegyszerek hatását mutatják. A régi példák leírását a következők indokolták:

  • Bár a kirívó esetek évtizedekkel ezelőtt történtek, a figyelemfelkeltésre ezek a legalkalmasabbak. A fenti esetek következménye, hogy betiltották számos anyag használatát (pl. DDT, lindán).
  • További ok, hogy a régi, sokáig használt vegyületek a nagyközönség előtt már ismertek, de a ma használatosak csak a szűk szakma előtt.
  • Az EDC-hatások késve, akár több generációval később jelentkeznek, így a most használatos vegyszerek hatása csak évek múlva derül ki. A mai esetek nem olyan súlyosak, mint a régiek, de a veszély most is fennáll, és a káros tendenciák azonosak. A probléma jelenlegi súlyosságát jelzi, hogy az EPA 80 000 vegyület EDC-tesztjét szándékozik elvégezni. Nem hiszem, hogy információim túlhaladottak lennének. Az irodalmat gondosan követem, valamint magam is bekapcsolódtam az ez irányú kutatásokba, tanulmányokat, cikkeket írtam, valamint két eredményesen védett egyetemi diplomamunka témavezetője voltam ezen a területen. Eredményeimről számos hazai szakmai konferencián tartottam előadást, valamint nemzetközi lapokban is publikáltam ebben a témában. A levélírónak a tájékozódáshoz az alábbi friss irodalmakat ajánlom:
  • Az EDC-kről állandóan megújuló forrás: http://www.endocrinedisruption.org
  • Frissen megjelent cikk a gyógyszermaradványokról: Prasse Carsten; Schlüsener Michael P; Schulz Ralf; Ternes Thomas A, Antiviral drugs in wastewater and surface waters: a new pharmaceutical class of environmental relevance? Environmental Science & Technology 2010;44(5):1728-35.
  • A gyógyszermaradványokról főleg T. Ternes cikkeit, az EDC anyagokról pedig C. G. Daughton és D. Barcelo munkáit érdemes tanulmányozni. Ha a levélíró gondosan elolvassa a cikket, akkor nyilvánvalóvá válik – ahogy ezt a következő idézet is alátámasztja –, hogy nem a női hormonokat vádolom: „A jelenleg használatos ivóvíz-tisztítási eljárások sok EDC-komponenst kiszűrnek. A pelyhesítés során a szteroidok lecsaphatók, de az alkilfenol etoxilátok jelentős része a vizes fázisban marad.” Nem hiszem, hogy az egész szakirodalom téved a koncentrációszámításoknál. A cikkben közölt adatok saját eredmények, vagy az irodalomból átvettek:
  • Méréseink szerint Naproxénból 2,4 ng/l mennyiséget találtunk Dunában, de ivóvízben koncentrációja a kimutatási határt nem érte el (Gyarmati D. BMTE 2001).
  • Az alkil-fenolokra a következő értékeket mértük: Duna, 320 ng/l; ivóvíz, 290 ng/l” (Barna S. BMTE 2004). Cikkemben nem azt állítottam, hogy a DDT használata ma is jelentős veszély Magyarországon. Magyarországon 1968-ban tiltották be termőföldi használatát, de raktárfertőtlenítésre még két évig engedélyezték. Amikor bevonultam katonának (1968), még én is kaptam egy gezarol „beporzást”. Egyébként néhány országban (India, Nepál, Fülöp-szigetek) ma is engedélyezve van népegészségügyi (például mosz-kitóirtás) célra. Magyarországon egyes élelmi- szerekben még ma is megtalálhatók a DDT nyomnyi metabolitjai (DDD, DDE), mivel az anyag perzisztens és bioakkumulációra hajlamos. A DDT rágcsálóirtásra nem alkalmas, csak rovarok ellen alkalmazták. A cikkemben nem említettem PCP anyagokat. A PCB, igaz, hogy be van tiltva, de hordalékokban ma is kimutatható. Egyébként a néhány év előtti, belga csirke-dioxinmérgezésnek PCB volt a forrása. A xilamon és xiladekor anyagok nem PCB-t, hanem klórozott fenoxisavakat (agent orange) tartalmaztak. Ezeknek az anyagoknak EDC-hatása is van, de a bennük lévő dioxinszennyezések jelentették a veszélyt.

A cikk célja nem a félelemkeltés volt, hanem a figyelemfelkeltés olyan problémára, amelyet meg kell még oldani, és az új beruházásoknál figyelembe venni. A Green Peace tevékenységéről és propagandájáról nekem is van a véleményem. Nem szerepelnék mellettük semmilyen fórumon sem. Azonban a kutyaugatásnak nem az értelme fontos, hanem a hangereje, amit „watch dog” kifejezéssel illetnek. Nagyon szívesen közvetlen kapcsolatba is lépek a levélíróval. A nálam lévő dokumentumokkal, munkám részletes ismertetésével, remélem, sikerül teljes mértékben meggyőznöm.