A nagyobb űrtartalmú melegvizes rétegtároló előnyei
2010/9. lapszám | VGF&HKL online | 7300 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A központi fűtéssel rendelkező többlakásos társasházakban gyakran a használati melegvízkészítés is központilag történik, megfelelő űrtartalmú melegvíztárolóval. A sportlétesítmények, vendéglátó egységek, szolgáltató épületek esetén pedig sokszor eleve kizárt az átfolyós rendszerű melegvízkészítés, amikor nagyobb melegvízkomfortot kell biztosítani.
A fenti alkalmazási példák kivétel nélkül
tárolós rendszerű melegvízkészítő berendezést igényelnek. A belső fűtési csőkígyóval ellátott, úgynevezett indirekt fűtésű melegvíztárolók azonban nem csak a lakossági kategóriában használatosak, hanem léteznek ezekből a típusokból nagyobb űrtartalmú változatok is. Sajnos itt viszont már jelentősebb méretekkel, illetve összsúllyal, valamint nagyobb tárolófűtő-teljesítménnyel, de emellett hosszabb felfűtési idővel is kell számolni. Bizonyos alkalmazásokra azonban léteznek olyan melegvizes rétegtárolók, amelyek kisebb űrtartalommal, takarékosabb üzemeltetéssel képesek a magasabb melegvízkomfort igényeit is kiszolgálni. Miért jobb a melegvizes rétegtároló?
 |
| 1. ábra |
 |
| 2. ábra |
A 4. ábrán könnyen nyomon követhető,
milyen előnyös tulajdonságokat hordoz a rétegtároló a hagyományos tárolókhoz képest. A rétegtöltési elvnek köszönhetően az ilyen típusú melegvíztároló már rövid idő után rendelkezésre bocsátja a kívánt hőmérsékletű használati meleg vizet, mert a tároló felfűtése fentről lefelé halad. Ebből következik, hogy gyorsabb a melegvízkészítés (kb. 25% időmegtakarítás) az azonos űrtartalmú, csőkígyóval ellátott melegvíztárolókhoz képest. Ennek köszönhetően a rétegtöltésű melegvíztárolóból a hagyományos tárolókhoz képest kb. feleakkora tároló-űrtartalom szükséges azonos teljesítményadatok eléréséhez. A csőkígyóval rendelkező melegvíztárolóknál a felfűtés vége felé egyre kisebb a hőmérsékletkülönbség a csőkígyóban található fűtővíz-hőmérséklet és a tárolóban létrejövő melegvíz-hőfok között, így hosszabb annak felfűtési ideje. A csőkígyóval ellátott melegvíztárolókhoz képest a rétegtárolók esetén a töltés alacsonyabb visszatérő hőmérséklettel valósul meg, amely a kondenzációs készülékek működési igényeit a tárolótöltés során is jó feltételekkel és magas hatásfokkal szolgálja. A rétegtároló előnye még, hogy a belső csőkígyó nem von el hasznos térfogatot a tárolón belül, és nincsen alul holttér sem, így a tényleges űrtartalom 100%-ban kihasználható. A fenti érvek hatásosságát az 1. ábrán látható diagram igazolja, amelyből jól kiolvasható, hogy egy adott NL teljesítménytényező kisebb űrtartalmú rétegtárolóval is lefedhető. Bizonyos esetekben a különböző űrtartalmú bivalens tá-rolók csőkígyóinak összekötése is javíthat az indirekt melegvíztároló hatékonyságán, de ez a megoldás sem ad olyan eredményt, mint a rétegtöltésű tároló. A melegvizes rétegtároló felépítése A tároló anyaga szerint megkülönböztetünk zománcozott acélból vagy nemesacélból készült típusokat. A zománcozott kivitelű tárolóknál a magnézium védőanód helyett tökéletesebb védelmet ad az aktív elektromos védőanód, amely szinte a teljes élettartam alatt alig igényel karbantartást. A tárolóhoz külsőleg kapcsolódik a különböző teljesítmények átadására képes rétegtöltő hidraulikus egység, valamint a szivattyúk (tároló és rétegtöltő) és érzékelők működtetését biztosító, külső kommunikációra képes elektromos egység. A korrózióvédelmen kívül minden egyes melegvíztárolónak nagyon fontos szerkezeti eleme a hőszigetelés.
 |
| 3. ábra |
Praktikus, ha ez a szigetelés levehető, mert
így könnyebb az épületen belül történő szállítás (például szűkebb ajtókon keresztül). A hagyományos, EPS alapanyagú sztiropor szigetelés helyett azonban jelentősen jobb hőszigetelést ad a kb. 75 mm vastagságú Neopor szigetelőanyag. Ez az anyag a régebbi tárolókhoz képest naponta 1,6 kWh értékkel képes a készenléti energiaveszteséget csökkenteni, melynek köszönhetően egy átlagos, 15 éves élettartam alatt a tároló árának közel 15%-a takarítható meg. A rétegtöltő hidraulikus egység általában már gyárilag előre készre szerelt állapotban kapható, így csak ezt kell a tároló telepítése során felszerelni (az elektromos egység mellett). A tároló központi elektromos panelje végzi a hozzá kapcsoló-működtető egységek (szivattyúk), illetve a hőmérsékletérzékelő szenzorok összehangolt munkáját, melynek célja a kívánt hőmérsékletű használati meleg víz biztosítása. Természetesen nagyon fontos, hogy ez a kapcsolódoboz képes legyen külső hőtermelőkkel, valamint azok szabályozóival – például eBUS rendszerben – kommunikálni. A nagyobb űrtartalmú melegvizes rétegtárolók esetén szinte elengedhetetlen a cirkulációs vezetékhálózat, így célszerű, ha ennek a körnek a szivattyúja a tároló elektromos paneljébe köthető, ahol a keringtetési idők programozását a központi rendszervezérlő látja el. A tárolótöltés folyamata A rétegtároló töltési hőmérsékletének szabályozásához a bementi jelet a tároló mért hőmérséklete adja, amely a tároló űrtartalmának alsó harmadában helyezkedik el (T2).
4. ábra:
| 1. sor |  |
 |
 |
 |
 |
| 2. sor |  |
 |
 |
 |
|
| start | 5 perc | 15 perc | 30 perc | 45 perc |
A tárolótöltő üzem alatt a tárolótöltő szivattyú
a fűtési hőtermelő, valamint a melegvíztároló lemezes hőcserélője között zárt körben keringteti a fűtővizet, ahol a lemezes hőcserélőn mért kifolyó melegvíz-hőmérséklet a tárolókörben van mérve (T1). A töltés során a hőmérséklet függvényében vezérelt rétegtöltő szivattyú veszi ki a hideg vizet a melegvíztároló alsó részéből, amely így a lemezes hőcserélő szekunder oldalára jut. Itt a víz egy konstans, az üzemeltető által a központi szabályozón beállított kívánt hőmérsékletre melegszik fel. Ezt követően a felmelegített víz visszakerül a használati melegvíztárolóba. A megfelelően kialakított belső geometriai méreteknek köszönhetően a felmelegített víz közel homogén réteget képez, amely a hideg víz felett helyezkedik el. A feltöltés alatt a réteg egyre jobban kiterjed a tárolón belül, addig, amíg a teljes tároló el nem éri a kívánt melegvíz-hőmérsékletet. A felmelegített használati víz a melegvízcsap megnyitása után a tároló felső részéből vételezhető, miközben a hálózati nyomás következ- tében hideg víz áramlik a tároló alsó részébe. A feltöltési folyamat ismételten elkezdődik, ha a tárolóban elhelyezett hőmérsékletérzékelő a beállított hőmérséklet alatti értéket mér. A teljes folyamat grafikus ábrázolását az 5. ábra mutatja.
 |
| 5. ábra 1. Tárolófűtés visszatérítő; 2. T4 – lemezes hőcserélő beömlő ágának érzékelője; 3. Rétegtöltő szivattyú; 4. T1 – A rétegtöltés érzékelője; 5. Tárolótöltő szivattyú; 6. Tárolófűtés előremenő; 7. T3 – A hőtermelő előremenő érzékelője; 8. Terelőlemez; 9. Melegvíz-csatlakozás; 10. Aktív elektromos védőanód; 11. Cirkulációs vezeték; 12. Cirkulációs szivattyú; 13. T2 – Tárolóhőmérséklet-érzékelő; 14. Hidegvíz-csatlakozás |
írta: Fördős Norbert
