Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Okos mérés Magyarországon

2010/9. lapszám | VGF&HKL online |  2545 |

Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Okos mérés Magyarországon

A Smart metering-láz nem enyhül, sőt, ha lehet mondani, fokozódik. Ezt a kiemelt érdeklődést többek között annak is köszönheti, hogy a vele kapcsolatos kommunikáció szakmai szempontból is többértelmű, ennek következtében teljesen érthető, hogy a célközönség, a fogyasztók számára az egész elképzelés nehezen érthető.

Ebből szinte természetesen következik,

hogy az érintettek különböző médiumokban (elsősorban internet) jelentetik meg a témával kapcsolatos különböző értelmezéseiket. A publikálások többsége a rendszer bevezetésével kapcsolatos ellenvetéseinek ad hangot, alátámasztva azt a „szerző” által vélelmezett következményekkel. Jelen írásnak nem szándéka vitát kezdeményezni a különböző értelmezések realitása felett, sokkal inkább szeretnénk hozzájárulni egy valódi, minden fórum által pontosan értelmezhető kép kialakításához, remélve, hogy a téma ilyen megvilágítása felold vagy feltár néhány jelenleg jogosnak tűnő aggodalmat. A találgatások egyik kedvenc témája: Mibe kerül ez nekünk (fogyasztóknak), és mit nyerünk vele? A kérdés a szakértők, a bizottságok vagy tanácsadók számára lehet, hogy nagyon hétköznapinak tűnik, lehet, hogy komoly társaságban nem illik ennyire leragadni a földszinten. De a kérdés csak ez! Csak ez a kérdés akkor, amikor tudományos értekezéseket hallgatunk a környezetünk pusztulásáról, ez a kérdés akkor is, amikor az Európai Közösség (beleértve saját nemzetünket is) gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetét elemezzük az energiaforrások tulajdonlóival szemben. De ez a kérdés akkor is, amikor a hónap végén összegezzük az energiafogyasztásunk költségeit. Tegyünk egyszer kísérletet annak a gondolatnak a befogadására, hogy ebben az ügyben (de talán sok másban is) nincsenek fogyasztók, szolgáltatók, kereskedők, elosztói engedélyesek, vegyük a bátorságot, és nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy csak MI vagyunk!

Tehát azt a kérdést kell tisztán látnunk,

hogy mit nyerhetünk a Smart meteringgel, és az egyensúlyban van-e a majdan ráfordítandó költségeinkkel? A humán kommunikáció szakértői hirdetik, hogy csak a „nyertes-nyertes” helyzet tartható fenn és fogadható el hosszú távon, az üzleti és emberi kapcsolatokban. Bármely fél tartós, jelentős fölénye a kapcsolat összeomlásához, ellehetetlenüléséhez vagy a tartós kiszolgáltatottság érzéséhez vezethet. Ez az érzet szolgálhat vélhetően erkölcsi alapul azok számára, akik illetéktelen energiavételezéssel próbálják kierőszakolni az általuk elképzelt egyensúlyi helyzetet. A kialakult konfliktushelyzet azonban súlyos veszteségeket okoz és folyamatos anyagi terheket ró természetesen ránk, mert ennek az árát is MI fizetjük meg. A Smart metering bevezetése azzal, hogy az elszámolási rendszert leegyszerűsíti, meg tudja teremteni azokat a műszaki feltételeket, amelyek segítségével folyamatosan követni tudjuk az energiafelhasználásunkat, módunk nyílik arra, hogy racionalizáljuk a költségeinket, jelentősen csökkentve ezáltal az energiakereskedelemmel, -vásárlással, -felhasználással kapcsolatos jelenlegi konfliktusforrásaink számát. Többek között megszüntethető a profilalapú elszámolás kényszerű és ebből következően mindenki számára erős kompromisszumokat igénylő módszere. Energiafelhasználási adataink birtokában felnőtt résztvevői lehetünk az energiapiaci világnak, valódi döntéseket hozhatunk az igényeink és a lehetőségeink optimális kihasználása érdekében. Nagyon rossz kommunikáció az, amely az „Okos mérés”-sel kapcsolatban azt az érzetet kelti bennünk, hogy mindezt nem nekünk kell megfizetni. A tény az, hogy a világon mindenütt, így Magyarországon is a fogyasztói energiaszámla a vásárolt energia árát és annak szállítási költségét együttesen tartalmazza. A piaci résztvevők (elosztó, kereskedő) az eladott energiamennyiségek árréséből tartják fenn magukat, ebből következően a bevételük jó közelítéssel egyenesen arányos az eladott energia mennyiségével.

Tételezzük fel, hogy az új eszköz

rendkívüli eredményeket hoz, és a fogyasztók nagy többsége jelentős energia-megtakarításra lesz képes. Ennek következtében a kereskedő és az elosztó is elesik az árbevétel valamely százalékától, amely vállalkozásuk működésének költségeit fedezi, így egy jelentősebb árbevétel-csökkenés akár működési zavarokat is okozhat a szolgáltatásban, ami természetesen mindenkinek árthat. Tehát nem lehetünk egyedüli nyertesek, részt kell vállalnunk a ráfordítások finanszírozásában. De nem mindegy, hogy mennyit és miért! A másik kérdés, amire talán sokan felkapjuk a fejünket, hallva a Smart meteringgel kapcsolatos információkat: A rendszert valóban csak tőlünk nyugatabbra székelő konszernekben lehet előállítani? Valóban van alapja annak a döntéshozói bizalomhiánynak, ami miatt nem indul nemzeti projekt a magyar mérnökök és vállalkozók bevonásával a projekt nemzeti érdekeltségű megvalósítására? Tisztelt MI! Szakítsunk végre a paradigmáinkkal, a céljainkat ne a múlt torz ideológiai tapasztalataira épülő, többnyire saját magunk által felállított korlátaink szabják meg!

A 2006/32/EK irányelv megjelenését követően

minden nemzet saját megvalósítási stratégiát dolgozott ki az irányelvben megfogalmazottak megvalósítására. Ma már egészen jól látszik, hogy tagtársaink hogyan próbálják a XXI. század valószínűleg legjelentősebb vállalkozását megvalósítani, úgy, hogy abból nemzetük a lehető legjobb gazda-sági kondíciókkal jöjjön ki. Az már világos, hogy a stratégia vezérkoncepciója a nagyobb társországokban az, hogy nemzeti ügynek tekintik a megvalósításra benyújtott pályázatokat, és csak azok a vállalkozások nyernek (nyerhetnek) tendert, amelyek bizonyítottan a legtöbb nemzeti erőforrást használják fel annak érdekében, hogy a beruházás során jelentkező alternatív megtérülések országhatáron belül maradjanak. Miért olyan fontos kérdés ez? Például azért, mert ez lehet egy módja az energiapiaci kompetenciáink növelésének, egy lehetséges módja a hazai energiapiac területén az elmúlt időszakban elmulasztott lehetőségeink kompenzálására. Lehetőség a rendszer bevezetésével és üzemeltetésével kapcsolatos költségek optimális korlátok között tartására, biztosíték arra, hogy erőfeszítéseink nekünk kamatoznak, és ennek az állapotnak a fenntartása csak a MI akaratunktól függ! Például azért, mert a valódi nemzeti vállalkozások ilyen módon történő támogatásán keresztül a megtérülés egy része munka- és egyben jövedelemként jelenik meg a családjainknál, akiknek havi költségei között európai viszonylatban is élenjáró mértékű az energiavásárlásra fordított összeg. Tegyük hozzá, ha figyelmesebben olvassuk az EK sokat idézett irányelvének 13. cikkelyét, akkor a „pénzügyileg ésszerű” meghatározás ezt kívánja üzenni. Mindenesetre sokan így értik, értsük MI is így!

Kovács Miklós


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem