A szakaszos fűtés
2010/9. lapszám | VGF&HKL online | 3688 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Irodaházakban, közintézményekben régtől járatos megoldás az energiatakarékos fűtés, kiváltképp munka-, illetve nyitvatartási időn kívül, valamint hétvégeken, a beiktatott jelentős csökkentésekkel, leállásokkal.
Nyilván nem fogunk mellé akkor, amikor ilyen szakaszos formáját részesítjük előnyben, és csak olyan kényszernél mondunk le róla, amikor ugyanazon a fűtési hálózaton – időbeosztásaiban és hőmennyiségében bármilyen mértékben – eltérő igényekkel találkozunk. Különben egy ilyen esetleges üzemmód-változtatás (eredetileg folyamatos központi fűtés „szakaszosító” programozással történő működtetése) előkészítése nagyon komoly egyeztetéssel jár, és csak egészen elhanyagolható eltérések kecsegtethetnek sikerrel, ez belátható. A szándék – vélhetően – már egy négylakásos társasház esetében is fennakadhat a rostán, megbukhat annak kölcsönös megállapodásokon alapuló időbeosztásán. Gondolhatnánk, hogy a felhasználónként teljesen eltérő igények miatt az untig hangoztatott energia-megtakarításhoz a legcélravezetőbb lehet az otthononként kialakított önálló központi fűtés. (Viszont a panelrekonstrukciós programok keretein belül az egycsöves, tisztán átfolyós rendszerek szelepes, átkötőszakaszos átalakításával hihetetlen lehetőségek nyíltak meg az energiatakarékos üzemeltetésekben.)
Rutinos vélekedésre mindig jön szakszerű kiigazítás
Érthető, hogy a világhálón bőséges a felhozatal ebben a működtetési témában, egy helyütt a fűtéstechnikai szakember levelet kap, amelyben házfelújításban érintett lakástulajdonos kér tanácsot tőle. Téglából emelt épület utólagos, külső hőszigetelési munkái végeztével az érdekli, hogy érdemes-e áttérnie erre az ominózus szakaszos üzemeltetésű fűtési módra? Keletkezik-e ebből (is) előnye? Válaszában a kolléga egy máig sokak által képviselt verdiktet hangoztat: nem lehet elérni mértékadó energia-megtakarítást, mert a lehűlt falszerkezetek felfűtése többlet energia-bevitellel jár! Hogy mi a probléma e sommás állásfoglalással? Elegendő szétnéznünk a saját portánk tá-jékán. A VGF 2000. évi 11. számában Baumann Mihály: Vélemény a szakaszos fűtés energiatakarékosságáról című cikkében fölteszi ezt az obligát kérdést: …eredményez-e energia-megtakarítást a szakaszos fűtés? – innen szó szerint idézzük a neves tudóst: „A kérdés, úgy tűnik, csak hazánkban aktuális. A nyugat-európai országokban erről már néhány évtizede nem vitatkoznak. Egyértelműen világos, hogy mindig van megtakarítás szakaszos fűtésnél. Ez független attól, hogy milyen hőtároló képességű épületről van szó, hogy milyen a hőszigeteltsége, milyen mértékű a hőmérsékletcsökkenés, és az milyen időtartamú. Azért, hogy ne csupán a magam véleményét tolmácsoljam, a Németországban kiadott – az épületgépészet bibliájaként számon tartott – Recknagel-Sprenger-Schramek: Taschenbuch für Heizung und Klimatechnik zsebkönyv 995-997. oldalát idézem: A csökkentett fűtési időszakban (vagy üzemszünet, vagy alacsonyabb hőmérséklet) a transzmissziós és filtrációs veszteség csökken a külső és belső hőmérséklet csökkenése következtében, ez megtakarítást jelent. Az elérhető megtakarítás több tényezőtől függ, különösen: irodaépületeknél a hétvégi szünet hosszától, az épületszerkezetektől, mert a nehéz épületek falaiban sok energia van eltárolva, ezért a fűtés megszakítása csak lassú hőmérséklet-csökkenést eredményez, a határoló felületek hőszigetelésétől, a fűtőenergiától és a szabályozási rendszertől.” A maradvány véleményeltérések lényegében a felfűtési időszak energiamérlegére szűkíthetők. Újra idézünk Baumann Mihály tisztázó gondolataiból: „Hiba azt gondolni, hogy csak a csökkentett időszakban van megtakarítás, de a felfűtéssel olyan többletveszteségek jelentkezhetnek, amelyek akár el is érhetik a megtakarított energia nagyságát. …Ezzel ellentétben azt állítom, hogy nem többletfogyasztás, hanem további megtakarítás van ebben az időszakban. Ennek oka az, hogy mivel a belső hőmérséklet még nem érte el a normál időszakét, ezért az épület hővesztesége továbbra is kisebb annál, mint amekkora az állandó hőmérséklet tartása mellett lenne.”
Szakaszos üzemmód strangonként, szintenként
Reményeink szerint az épületgépész szakma is nagy erőkkel képviselteti magát a paneles építésű lakások energiatakarékos felújítási programjaiban, de mi most csak a szekunder fűtési hálózatokon történő beavatkozásokat említjük. A bevezetőben igényként kiemeltük az egycsöves, zömében szükségszerűen felsőelosztású, tisztán átfolyós, első generációs, energiapazarló és szabályozhatatlan formájának mára megkerülhe-tetlen átalakítási/újraszerelési munkáit. Különös tekintettel az épületeken időközben elvégzett ablakcserékre és külső hőszigetelési munkákra, melyek eredményeképp fűtéskorszerűsítéssel csökkentjük a radiátorok fűtőfelületét/hőleadó képességét, indokolt esetekben kisebb dimenziójú leszálló vezetéket szerelünk, illetve radiátorszelepekkel kiegészített átkötőszakaszos egycsöves rendszert építünk be akár új strang formájában, akár a régin végzett átalakításokkal. A fűtésfelújításoknak komoly az irodalma, célszerűen itt csak olyan kérdéseket vethetünk föl, amiket azok nem tárgyalnak. Ezek jószerint szereléstechnológiai részletek, melyek váratlan nehézségeket okozhatnak a kivitelezés időszakában. Manapság nagy népszerűségnek örvend a hazai fejlesztésű termosztátfejes radiátorszelepes „H” elem három csőmérettel, 1/2”, 3/4” és 1”-os nagyságban. (Lelkesedésünket némiképp lohasztja, ha fölütjük a G 76-os, muzeális értékeket hordozó tervezési segédletünket. Idézzünk a bevezetéséből: „Az energiákkal való fokozott takarékosság nem engedheti meg olyan fűtési rendszerek nagy számban való alkalmazását, amelyek nem teszik lehetővé a helyiségenkénti szabályozást. Ezért a műszaki előírás megtiltja átfolyós egycsöves fűtési rendszerek tervezését és kivitelezését, valamint bármilyen ún. szabá- lyozatlan fűtőtest alkalmazását.” Ez a direktíva ugyanis több mint harminc éve van érvényben!)
Kieséses verseny
Folytassuk azzal, hogy végig átkötőszakaszos, például TR-T típusú, termosztatikus radiátorszelepekkel üzemeltetett, „utolsó generációs” egycsöves változatokban ritkán fordul(t) elő 1”-os méretű „H” elem, hiszen nemcsak a rendszer berendezései, hanem például a szivattyúk műszaki paraméterei is rohamtempóban fejlődnek. Emellett jobbnál jobb tervezési programok állnak a rendelkezésünkre. Ez, valamint a lapradiátorok kötési sajátosságai együttesen eredményezhetik, hogy bőven túlméretezett szakaszon egyszerűbb kisebb csőméretű leszállókat újként kialakítani, minek során elmaradhat az agyonégetett és hajlítgatott ágvezetéki átalakítás (áttérés 600-ról 540 mm közcsavar középre, a 110 mm falelállás csökken 80-90 mm-re stb.). Joggal mondhatják a kedves kollégák, hogy az elméleti és gyakorlati megfontolások fényévekre távolodnak egymástól a felújítási munkák során. A nyertes vállalkozó a lépcsőházban felragaszt egy általa favorizált (madárlátta, tervező nem látta), beárazott radiátorlistát, ebből válogathatnak a tisztelt lakók. Nem véletlen, hogy a tetszetős kialakítású, hazai fejlesztésű – ámbár harminc éves késéssel debütáló – bekötő átkötőszakaszra fókuszálunk. A lapradiátorok már említett jellemzői, úgymint rövidebb közcsavar-távolságuk, eltérő falelállásuk, kizárólagosan 1/2”-os csatlakozási lehetőségük mindenben eltér az azonnal csereképes, forgalomban tartott tagos fűtőtestekétől. Ezzel rögtön kiestek az átalakítások nélkül tervezett, maximum a radiátorok és „H” elemek cseréjét előirányzó, panelházas fűtéskorszerűsítési üzletből.
A tervezőt nem lehet kihagyni
Hogy a szintenkénti/strangonkénti radiátor-elzárásokkal immár tömegesen alkalmazhatjuk a szakaszos fűtési módot, az vitán felül egyszerű, nagy megtakarításokkal kecsegtető beavatkozás. Egy paneles egycsöves fűtés felújítási és korszerűsítési munkáin esetenként két szakág – fűtési és szellőztetési – feladatainak összehangolásában is érdekeltek lehetünk. Megkerülhetetlen eljárás az épület teljes szekunder fűtési rendszerének hidraulikai felülvizsgálata és újraméretezése az előzőkben tárgyaltak szerint, mert ellenkező esetben (egy autodidakta beavatkozással) csak a pénzt hajítjuk ki az ablakon. Számos szakember vallja, hogy lényegében közös légterűnek minősülnek azok az egymás fölötti lakások, melyeket egyazon elszívó szellőzőkürtő(k)re kötöttek! Ezzel végérvényesen kihunyt az egyéni, díjfizetőre lebontható megtakarítások illúziója, tehát könnyebb dönteni abban, hogy milyen legyen az energiafelhasználás mérése-regisztrációja? Szekciónkénti? Strangonkénti? Semmi esetre sem radiátoronkénti.
Meyer József
