Lakáshőközpontok összehasonlító vizsgálata Ausztriában I.

2011/12. lapszám | VGF&HKL online |  4820 |

Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ausztriában az új, többlakásos épületeknél előszeretettel alkalmazzák a lakáshőközpontokat, emellett meglévő épületek energetikai korszerűsítésénél is gyakori ez a hőellátási megoldás. Ezzel függ össze, hogy az osztrák „AEE – Institut für Nachhaltige Technologien” intézet méréssorozattal vizsgálta neves gyártók termékeit. Az előre meghatározott követelményeknek való megfelelést vizsgálták és értékelték. Azt kívánták tisztázni, hogy a gyártók által kínált termékek milyen mértékben felelnek meg a lakáshőközpontok nyújtotta lehetséges előnyöknek. Az Intézet ezeket az előnyöket az alábbiakban foglalta össze: ■ az épület hőközpontja és a lakások közötti csővezetékpár hővesztesége a kis visszatérő hőmérséklet miatt kedvező, ■ ugyanezen okból jó hatásfokkal lehet a hőközpontban kondenzációs kazánt működtetni, és jó hatékonysággal lehet napkollektoros hőtermelést folytatni, &

Ausztriában az új, többlakásos épületeknél előszeretettel alkalmazzák a lakáshőközpontokat, emellett meglévő épületek energetikai korszerűsítésénél is gyakori ez a hőellátási megoldás.

Ezzel függ össze, hogy az osztrák „AEE – Institut für Nachhaltige Technologien” intézet méréssorozattal vizsgálta neves gyártók termékeit. Az előre meghatározott követelményeknek való megfelelést vizsgálták és értékelték. Azt kívánták tisztázni, hogy a gyártók által kínált termékek milyen mértékben felelnek meg a lakáshőközpontok nyújtotta lehetséges előnyöknek. Az Intézet ezeket az előnyöket az alábbiakban foglalta össze:
■ az épület hőközpontja és a lakások közötti csővezetékpár hővesztesége a kis visszatérő hőmérséklet miatt kedvező,
■ ugyanezen okból jó hatásfokkal lehet a hőközpontban kondenzációs kazánt működtetni, és jó hatékonysággal lehet napkollektoros hőtermelést folytatni,
■ a használati vízmelegítés átfolyós rendszere miatt nem kell megfelelni az egyébként szigorú osztrák vízhigiéniai előírásoknak,
■ a központi tároló bőséges méretezése következtében egy-egy lakásban lényegében korlátlan mennyiségű meleg vizet lehet folyamatosan fogyasztani,
■ a hőközpont év- és napszaktól függetlenül állandó előremenő hőmérséklettel dolgozik, így a lakóknak nagy szabadsága van akár a fűtést, akár a melegvíz-használatot tekintve,
■ a hőenergia-fogyasztás elszámolása jól megoldható.

1. ábra: Az összehasonlításhoz hét lakáshőközpontot választottak ki, melyek radiátoros fűtéshez készültek

 

2. ábra: Opcionális szerelvények a fűtéshez: szűrő, fűtési nyomáskülönbség-szabályozó, osztó-gyűjtő

Hét lakáshőközpontot választottak ki, melyek radiátoros fűtéshez készülnek (1. kép). Ezenkívül vizsgáltak még két további gyártmányt is; az egyik kevert körös fűtési rendszerhez való, a másik szokatlan kialakítású, mert a szokásos 65 °C-os előremenő hőmérséklet helyett 50 °C-ra van méretezve. Azzal a céllal fejlesztették ki, hogy hőszivattyús hőtermeléshez ajánlják. A részletes vizsgálati eredményeket csak a hét termékre vonatkozóan tették közzé.

■ A kályhától indulunk…
Amíg kályhával fűtöttünk, természetes volt, hogy a lakások saját hőtermelő berendezésekkel rendelkeztek. Az első döntő változást a vízgőz ipari előállítása jelentette. Ezzel megkezdődött a fűtés „központosítása”, természetesen a hőhordozó közeg a gőz volt. A technológiai fejlődés további állomásai: öntöttvas kazán, öntöttvas radiátor. Megjelenik a gravitációs melegvíz-fűtés felváltásához szükséges keringtető szivattyú. A primer energiahordozó hosszú ideig a szén, majd használni kezdik az olajt is. A vezetékes földgáz elterjedése, a kisméretű, automatizált gázkazánok kifejlesztése nyomán gyakorlattá vált az „egy lakás – egy kazán” rendszer. A távfűtésre kapcsolt soklakásos épületekben megmaradt a központos fűtés- és melegvíz-ellátás. Amikor Magyarországon a házgyárak sorozatban készítették a panelházakat, az energiatakarékosság háttérbe szorult a kivitelezési költségek leszorítása mellett. Az épületgépészet a lehető legegyszerűbb lett. A lakásokban érdemi fűtésszabályozásra lehetőség nem volt. A fogyasztás elszámolása máig viták forrása.

3. ábra: A rendszer kulcseleme a lakás-hőközpont. Legtöbbször négy alapvető funkciót tartalmaz: HMV-termelés, nyomáskülönbség-szabályozás, elszámolási mérések, by-pass (keringtető híd)

■ Új igények és lehetőségek lakáshőközpontok
Létezik és terjed egy másik hőellátási megoldás. Egyéb okok mellett a napkollektorok telepítése katalizálja a folyamatot. Egy soklakásos épület tetején lévő napkollektormezőből kinyert hőt a melegvíz-termelés és -fogyasztás időbeli eltérése miatt tárolni kell. Cél- szerűen egy központi tárolóban. De akkor a fűtés is központosítható. Különösen abban az esetben, ha a bőségesen méretezett kollektorok fűtésrásegítésre is használhatók. A koncepció tehát adott: az épületben van egy hőközpont, a lakások innen kapják cső- vezetékpáron a fűtéshez és vízmelegítéshez szükséges hőt. A rendszer egész évben működik, az előremenő hőmérséklet állandó, és minden lakás mindig a pillanatnyi igényének megfelelő mennyiségű hőenergiát használja fel. A lakások önálló fűtésszabályozással rendelkeznek. A vízmelegítés lakásonként, átfolyós rendszerben, hőcserélővel történik. Az elszámolást hőmennyiségmérés alapján végzik. A rendszer kulcseleme a lakáshőközpont. Legtöbbször négy alapvető funkciót tartalmaz: HMV-termelés, nyomáskülönbség- szabályozás, elszámolási mérések, by-pass (keringtető híd) (3. kép). A vízmelegítést végző lemezes hőcserélőhöz tartozó szabályozó a kifolyó víz hőmérsékletét állandó értéken tartja. Mind a hőcserélő, mind a fűtési hőleadók szempontjából indokolt a hálózat nyomásingadozását kiküszöbölni, nyomáskülönbség-szabályozót beépíteni. A hőenergiával való ésszerű takarékosságra ösztönöz, hogy a fogyasztás elszámolása méréssel történik. A hálózati előremenő és visszatérő vezeték közé kerülő, termosztatikus keringtető híd szerepe a hálózatból érkező víz lehűlésének megakadályozása. Ha nincs sem fűtési, sem vízmelegítési igény, a hálózatból csekély térfogatárammal vizet forgat vissza a hő- központba, így az előremenő hőmérséklet nem csökken egy meghatározott érték alá. A lakáshőközpontok sokféle változatban készülnek. A legegyszerűbb csak vízmelegítésre szolgál. A fűtésre is alkalmas készülékek keveretlen vagy kevert körökhöz alkalmazhatók. Ha két fűtési kört is ki tud szolgálni, akkor a második kevert felületfűtés.

4-5. ábra: Egyidejűleg a hőcserélő felől a szelep zár. Csak fűtés van, vízmelegítés nincsen (4. kép). Amikor egy csapolót megnyitnak (5. kép), az áramlás a szabályozót ellentétes helyzetbe hozza. A hálózatról érkező víz átáramlik a hőcserélőn, mert a hőcserélő kilépő csonkja után beépített szabályozó nyitja a hálózat felé az utat. Ugyanakkor a fűtési rendszer felől zárja az áramlást.

Opcionális szerelvények a fűtéshez: szűrő, fűtési nyomáskülönbség-szabályzó, osztó-gyűjtő (2. kép). A használati meleg vizet előállító lemezes hőcserélők több méret- (teljesítmény-) fokozatban rendelhetők. Teljesen kihasználható a hőcserélő kapacitása, ha a lakáshőközpont HMV-előnykapcsolással rendelkezik. Fűtési üzemben a hőleadóktól a víz a vezérlőn keresztül továbbáramlik a hő-központ felé. Egyidejűleg a hőcserélő felől a szelep zár. Csak fűtés van, vízmelegítés nincsen (4. kép). Amikor egy csapolót megnyitnak, az áramlás a vezérlőt ellentétes helyzetbe hozza. A hálózatról érkező víz átáramlik a hőcserélőn, mert a hőcserélő kilépő csonkja után beépített vezérlő nyitja a hálózat felé az utat. Ugyanakkor a fűtési rendszer felől zárja az áramlást (5. kép). Az ábrákon látható vezérlő segédenergia nélkül működik. Gyártanak és alkalmaznak termosztatikus, illetve elektronikus áramlás- és hőfok-szabályozókat is. Előnyös egy a víz térfogatáramát korlá- tozó szerelvény beépítése. Léteznek lakás-hőközpontok HMV-cirkulációs kialakítással is.

 

6. ábra: Az osztrák vizsgálathoz kiválasztott hét termék névleges teljesítménye a 13,5-15,5 l/min, illetve 35-43 kW tartományban található.

Többletszolgáltatásra képesek azok a la-káshőközpontok, melyek irányítás- és méréstechnikai eszközei távkapcsolatra képesek, együttműködnek épületautomatizálási rendszerekkel. A szabályozás esetleges hibás működésének káros következményeitől védenek az opcionális biztonsági termosztátok. A lakáshőközpont beépítését könnyíti meg, hogy beszerezhetők kétféle mérettel gyártott termékek is. Az egyik kissé keskenyebb és magasabb, a másik pedig szélesebb és alacsonyabb; egyébként mindenben megegyeznek. Egyébként választani lehet falba süllyesztett és falon kívüli, függesztett és talpra állított lakáshőközpontok között. Közös jellemzőjük, hogy a csatlakozásra szolgáló gömbcsapok a gyors és egyszerű szerelhetőségnek megfelelően egyvonalban vannak: hőközponti hálózat előremenő és visszatérő, lakásfűtés előremenő és visszatérő, hideg víz (méretlen), hideg víz (mért), meleg víz. További csőkapcsolatokra van szükség természetesen a fűtési rendszer lakáson belüli kialakításának függvényében, továbbá HMV-cirkulációnál. Egy lakáshőközpont szinte bárhol elhelyezhető. Kívülről csak egy esztétikus fedél látszik. Automatizált, kezelést nem igényel. Karbantartásigénye csekély, de ez kell is. A tervezők a méretekkel való takarékosság jegyében elég sok szerkezeti elemet zsúfoltak be viszonylag kis térfogatba. A skála széles, a néhány lakás kiszolgálására alkalmas típusoktól a lakótelepi méretig sokféle teljesítményű termék szerepel a gyártók kínálatában. Az osztrák vizsgálathoz kiválasztott hét termék névleges teljesítménye a 13,5-15,5 l/min, illetve 35-43 kW tartományban található (6. kép). (Folytatjuk)

Chiovini György

---