Ásvány- vagy csapvizet iszik a környezetvédő?
2011/3. lapszám | Ányos József | 4808 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Napjainkra a fogyasztói szokások oly mértékben megváltoztak, hogy az emberek egy része mind otthon, mind a munkahelyén elsősorban palackozott ásványvizet iszik. Ez egyben a csapvíz leértékelését is jelenti, pedig ha szakmai szemmel vizsgáljuk, akkor kijelenhető, hogy hazánk közműves vízszolgáltatói ásványvíz-minőségű terméket szolgáltatnak a csapon keresztül. E témában fejti ki véleményét cikkírónk, konkrét példán, a debreceni vízellátáson keresztül.
A vezetékes víz, ivóvíz és csapvíz azonos fogalmak. Ennek előállítása – jelen esetben hangsúlyos kifejezésként, hiszen egy magas színvonalú élelmiszerről, azaz termékről van szó – Debrecenben már 1910-től folyamatosan történik. A közműves ivóvízellátás 1976-tól a felszíni vízbázis (Keleti-főcsatorna) tisztított vízként társszolgáltatótól történő átvételével történik. E dátum előtt kizárólag felszín alatti vízbázist használtak Debrecenben vízellátási célból, az alapot 1976-tól is a mélyfúrású kutak vize adja. A három víztermelő telepen 96 kút található, melyek közül 93 db alsó pleisztocén réteget szűrőz, ami azt jelenti, hogy a felszín alatti 5. rétegben, 100-220 m-es mélységben vannak a vízadó rétegek. A homok-kavicsos, homok anyagú vízadó összlet folyamatosan utánpótlódó, felszín alatt lévő vízbázist jelent, mely valódi vízkincset rejt magában. A kutakból kitermelt vizet vízkezelés után medencékben tároljuk, ahonnan hálózati szivattyúk segítségével juttatjuk el a magyarországi előírásoknál jobb minőségű ivóvizet a debreceni háztartásokba a nap 24 órájában.
A debreceni ivóvízkincs mennyiségi és minőségi bemutatása
A bolygónkon kialakult élet alapját képező elemek (föld, víz, nap, táplálék) közül az élő szervezet számára nélkülözhetetlen víz az emberi civilizáció kialakulásához és fejlődéséhez elengedhetetlen természeti erőforrás. Az emberi szervezet 60-70%-át adja, és nélküle meleg nyári napokon percek alatt átmeneti egészségromlás következhet be, tartósabb hiánya visszafordíthatatlan leépülést okoz. A Földön található víz közel 3%-a édesvíz, és csak igen kis részét lehet ivóvízként hasznosítani. Bolygónkon napjainkban mintegy 1 milliárd embernek a lakóhelyén semmi esélye sincs ivóvíz-szolgáltatón keresztül ezen alapélelmiszerhez jutni. Mert a szervezetünk számára elengedhetetlen csapvíz valójában egy minőségileg mindig megfelelő és mennyiségileg hosszú távon rendelkezésre álló alapvető élelmiszer kell, hogy legyen. Ez egyben azt is jelenti, hogy amit a közműves ivóvíz-szolgáltatók csővezetéken eljuttatnak a fogyasztókhoz, az minőségi tanúsítvánnyal rendelkező termék. Azaz ha azt mondjuk, csapvíz vagy ivóvíz, az egyben azt is jelenti, hogy egészséges. Az „egészségessé tétel” alapja a természetessége (felszín alatti vagy felszíni vízbázis), amihez a hosszú időszakra vonatkozó garanciát a közműves vízszolgáltatók a vízkezelési folyamatokkal biztosítják. Szerencsés földtani – felszín alatti és felszíni – folyamatok és körülmények miatt Magyarországon valamennyi településen van arra lehetőség, hogy csapvízhez jusson a lakosság. Ahol ez eddig még nem valósult meg, ott minden esetben van mód arra (helyi vízbázis- és vízkezelés, illetve távolból csővezetéken ivóvízszállítás), hogy ez megvalósuljon. Hazánkban az ivóvízellátás alapját a felszín alatti vízbázisok adják, és a cél a mintegy 90%-os részarány hosszú távú megőrzése. Ennek oka a felszíni vizekhez viszonyított több nagyságrendű védettsége és a mennyiségi utánpótlódás természet adta lehetősége. Debrecen kiemelten jó lehetőségekkel rendelkezik a fenti feltételeknek megfelelő vízkincs lakossági célú biztosításával kapcsolatban, és a készletek nagysága miatt még az egyéb célú vízigények (ipari, mezőgazdasági, közületi stb.) kielégítése is megoldott. Ez természetesen nem teheti a helyi vizes szakmát (szolgáltató, hatóság) elbizakodottá, mert az előírásoknak megfelelő ivóvíz minőségi és mennyiségi biztosítása nagyfokú felelősséget ró a helyi szolgáltatóra. A csapvíz előállítása a felszín alatti rétegekből kitermelt víz (ún. nyersvíz) kezelésével valósul meg.
A vízkezelés legfontosabb részelemei:
- vastalanítás,
- mangántalanítás,
- gázmentesítés (metánmentesítés),
- arzénmentesítés,
- ammóniummentesítés,
- klórozás.
A zárt, nyomás alatti, kétrétegű kavicstöltetű gyorsszűrőkben történik a vízkezelés fenti 5 lépése. A klórozás ezt követően történik, és célja a csővezetékben a vízkémiailag már megfelelő vízminőség bakteriális szempontú romlásának megakadályozása. Nem szabad elfelejteni, hogy több mint 1000 km hosszú csőhálózatról van szó.
A közműves vízellátásra vonatkozó alapvető rendeletek és összehasonlításuk az érvényes ásványvizes rendelettel
Amint az eddigiekből kiderült, a közműves ivóvíz-szolgáltatók feladata és szakmai felelőssége igen nagy. Az alapot a hazánkban érvényes – természetesen EU-konform – előírásrendszer adja. A jelenleg a hazai ivóvizet biztosító közműves vízszolgáltatókra vonatkozó érvényes rendeletek, előírások száma 50-nél is több, ezek közül kiemelten fontosak az alábbiak: 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről; 21/2002. (IV. 25.) KöViM rendelet a vízi közművek üzemeltetéséről. Az ásványvizet előállítók, illetve forgalmazók előírásrendszere egyszerűbb, mert a minőségi és mennyiségi követelmények a jelenleg érvényes 65/2004. (IV. 27.) FVM-EszCsM-GKM együttes rendeletben találhatók. Az ivóvíz-szolgáltatókra és az ásványvíz-előállítókra vonatkozó rendeletek számbeli összehasonlításán kívül lényeges a rendeletek összetettségének és időbeli változásának összehasonlítása. A téma részletezése helyett legyen annyi elegendő most, hogy a csapvíz jóval összetettebb előírásrendszernek felel meg, míg az ásványvizek könnyebb helyzetben vannak. Például az ásványvizek minőségét az ásványvíz-minősíttetés után először 5 év múlva kell ellenőrizni, míg a csapvíz előállítása bizonyos összetevőkben napi vizsgálatokat igényel. Érdemes emlékezni arra, hogy a ’90-es évek derekáig az ásványvíz egyet jelentett a felszín alól jórészt 200-1000 m mély kutakból kitermelt, 1000 mg/l fölötti összes ásványianyag-határértéknek megfelelő és üvegpalackban forgalmazott, természetes szénsavtartalmú vizekkel. A ’90-es évek közepétől 500 mg/l-re szállítottak le az összes oldott ásványianyag-tartalom határértékét. Így jutottunk el a jelen időszakhoz: ma már ásványvíz lehet bármilyen védett földtani közegből származó víz, mely ásványvíz-minősítést kap az összes sótartalomtól függetlenül.
A főbb kémiai alkotók határértékeinek összehasonlítása és ennek tükrében a debreceni ivóvíz bemutatása
A vízminőségi határérték-rendszereknek három fajtája van hazánkban:
- közműves ivóvízellátás,
- vízbázis-védelmi célú,
- ásványvíz-ellátás és -forgalmazás.
A rendszereket összehasonlítva sok érdekességet lehet kiolvasni belőlük, és sok esetben eltéréseket találunk. Sok paraméter esetében ugyanaz a víz például ásványvízként jó, ivóvízként még éppen hogy megfelelő, illetve néha kármentesítést igénylő földtani közegről van szó, és ugyanakkor ásványvízként még megfelelő vizek léteznek. Sok esetben csak az ivóvíznél van olyan komponens, aminek határértéke van – a másik két kategóriában, lévén nincs érvényes határérték, adott összetevőből korlátlan lehet mind a vízbázisban, mind az ásványvízben (pl. nátrium). Ismerve a nátrium érrendszerre gyakorolt hatását (magas vérnyomás), ez egy igen érdekes, határérték-rendszerek közötti ellentmondás. Érdekességként elmondható, hogy szigorúan csak a vízkémiai paramétereket véve a debreceni rétegvíz és az ebből készített ivóvíz alacsony nátriumtartalmú, kalcium-hidrogén-karbonátos ásványvíz is lehetne, ha például műanyag palackban árulná a Debreceni Vízmű…
Mit tesz a Debreceni Vízmű azért, hogy az előírtnál sokkal jobb minőségű ivóvizet szolgáltasson a partnereknek?
A feladat az ivóvizet csapon keresztül szolgáltató szempontjából viszonylag egyszerű: folyamatosan meg kell felelni az érvényes előírásoknak, az elért szintet tartósan kell biztosítani a fogyasztók – partnerek – számára. A távlati és magasabb szintű ivóvízellátás érdekében az elért kiindulási alapról a folyamatos fejlesztésekkel magasabb szintre kell jutni, amely új szintet ismét hosszú távon kell biztosítani. Ezt a vízellátási filozófiát követi a Debreceni Vízmű, és ez az elv jól felfogott szakmai érdek is egyben. A mennyiségi oldal biztosítása adja meg az alapot mindezen elvárásnak. Röviden fogalmazva, az elsősorban használt felszín alatti vízkészletek utánpótlódását kell megismerni, és az ismert készlettel kell „vízgazdálkodni”. Ez Debrecen esetében a Nyírség felőli felszín alatti vízutánpótlódást és mintegy 70 000 m³/nap folyamatosan kitermelhető vizet jelent. A minőségi követelményeknek a folyamatosan fejleszthető vízkezelési technológia az alapja, amihez saját akkreditált vízminőség-ellenőrző laboratórium tartozik. A technológiát a természet által adott víz és a felhasználási cél határozza meg. Ez jelen esetben vas-, mangán-, ammónium- és arzénmentesítést, valamint gáztalanítást (metán) jelent. A folyamatos és bakteriológiai szempontból is megfelelő vízminőséget klórozási technológiával tudjuk biztosítani. S mielőtt bárkiben ellenérzések lennének ez utóbbival kapcsolatban, ismerni kell azt a szakmailag érvényes állásfoglalást, mely szerint jelenleg ennél a halogén elemnél hatékonyabb, biztonságos vízellátást (a debreceni vízcsőhálózat 1000 km-nél is hosszabb) biztosító és nagy mennyiségben gazdaságosan előállítható anyagot nem ismerünk. A minőség hosszú távú védelménél a vízbázis-védelmi feladatok ellátását kell kiemelni. Jelenleg a három víztermelő telep közül kettő rendelkezik kijelölt védőterülettel, a harmadik kialakítása a közeljövőben fog megtörténni. Ugyancsak feladat a kiépített teljes körű figyelő kúthálózat (monitoring-hálózat) működtetése, melynek alapját a jelenleg is folyó mérések biztosítják.
Miért érdemesebb csapvizet inni ahelyett, hogy ásványvizet cipelnénk haza? Mikor igyunk ásványvizet?
Folyamatosan kérdésként merül fel napjainkban, hogy mit érdemes inni – csapvizet vagy ásványvizet? A válaszunk: csapvizet. Ennek számos oka közül a legfontosabbak az alábbiak:
- a csapvíz minőségbiztosítási rendszere magasabb szintű, mint az ásványvízé,
- a csapvíz hazánkban azonos felszín alatti rétegekből származik, mint az ásványvíz,
- a csőben szállított víz nincs kitéve olyan veszélynek, mint a polietilén palackban tárolt, napsütötte kültéri raktárban tárolt „testvérei”, a
- szolgáltatók még a legfelsőbb szintekre is elszállítják a csapvizet – Debrecenben 50 fillér/liter a „hazaszállítás” díja.
Csapvizet használjunk a mindennapos ivásainkkor, és néha jusson eszünkbe, hogy valódi értéket fogyasztunk. Magyarország és ezen belül Debrecen szerencsés helyzeténél fogva olyan vízbázisokkal rendelkezik, melyekből a kitermelt víz – mint már erről korábban szó volt – akár ásványvízként is megfelelne. Hazánktól nyugatra és keletre a közműves vízellátás alapját elsősorban felszíni vízbázisok adják. A lakosság számára az ásványvíz egyet jelent a jól védett rétegvízbázisból származó és a mindennapi fogyasztástól eltérő alkalmakkor fogyasztott vízzel. Egyre jobban kialakul az ásványvíz fogyasztásának is egyfajta kultúrája. Különösen Franciaországban erősödtek fel azok az elképzelések, hogy az ásványvíz üvegpalackból származó és elsősorban éttermi étkezésekkor fogyasztandó víz legyen. A „különleges körülmény” másik esetében, amikor valakinek egy- vagy többfajta kémiai elemből többre vagy kevesebbre van szüksége, akkor a csapvíz és az emberi szervezetnek (betegségnek) megfelelő ásványvíz együttes fogyasztása tanácsos.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy bizonyos esetekben (pl. magas vérnyomásnál a nátrium, vesekőnél a kalcium miatt) kifejezetten káros bizonyos ásványvizek ivása. Van olyan dietetikus szakemberektől származó vélemény, mely szerint a csapvíz és a kívánt ásványi anyagokat tartalmazó ételek jelentik az ideális megoldást. Tudatformálásra van szükség, hogy az ivóvizet (csapvizet) valódi értékként kezeljék. Felmerül a kérdés: ha ilyen jó a csapvíz, van-e arra példa, hogy a lakosság inkább csapvizet iszik általános napi használatban a palackos testvére helyett? A válasz a londoni példa, ahol az 1990-es évek elején hatalmas fejlesztésekbe kezdett a vízszolgáltató Thames Water. A csapvíz minőségi javítását minden módon (újságok, plakátok, rádiók és tévécsatornák, hírlevelek) hirdették. A következő fázisban az éttermeket próbálták meggyőzni arról, hogy a korszerű módszerekkel kezelt víz kiválóan alkalmas az éttermi fogyasztásra is. Az asztalokra egységes formájú és sokféle színű palackokat terveztettek. Mindezek eredményeként a csapvíz ivási célú fogyasztása megnőtt, és az ásványvizek „különleges” jellege értékének megfelelő helyre került.
