Fizetésképtelen a cég - mit tehet az adós és a hitelező? II.
2011/10. lapszám | VGF&HKL online | 4068 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A világban és ezzel összefüggésben Magyarországon is zajló kedvezőtlen gazdasági környezet szükségszerű velejárója a piaci szereplők fizetőképességének csökkenése, illetve egyre több cég teljes fizetésképtelensége. Ezen folyamatok kezelésére a jogban két speciális eljárási forma, a csődeljárás és a felszámolási eljárás alakult ki.
Tekintettel arra, hogy az építőiparban jelenleg tapasztalható gazdasági válsághelyzet egyre több céget kényszerít ezen eljárások valamelyikébe, a cégek döntéshozói számára mindenképpen hasznos és szükséges a vonatkozó jogi szabályozás alapvető ismerete, akár a hitelező, akár az adós oldalán vesznek részt ezen eljárásokban. Az előző lapszámban megjelent cikkünkben a csődeljárással, míg jelen írásunkban a felszámolási eljárással kapcsolatos alapvető jogi rendelkezéseket kívánjuk bemutatni olvasóinknak.
A felszámolási eljárásról általában
A felszámolási eljárás célja a véglegesen fizetésképtelen cégek vagyonának a hitelezők közötti felosztása, és az adós szervezet jogutód nélküli megszüntetése. A működés megszüntetésének keretében a felszámoló a cég munkavállalóit elbocsátja, termelőeszközeit értékesíti, és a cég összes szerződéses jogviszonyát megszünteti. A csődeljárás és a felszámolási eljárás közötti alapvető különbség tehát, hogy míg a csődeljárás célja mind az adós cég, mind a fennálló adósságállomány átalakítása úgy, hogy az adós cég gazdasági tevékenységét nyereségesen folytatni tudja, addig a felszámolási eljárás a cég gazdasági tevékenységének lezárására és a fizetésképtelen cég jogutód nélküli megszüntetésére irányul. A felszámolási eljárást a legtöbb esetben a hitelező(k) indítják meg a fizetésképtelen adós ellen, de az eljárást akár az adós saját maga ellen, vagy a cégbíróság és a büntetőügyben eljáró bíróság is megindíthatja.
A felszámolási eljárás megindítása
Ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a ki nem fizetett tartozás lejáratának (a számla esedékességének) időpontját és az adós fizetésképtelenségének indoklását. A bíróság a kérelem benyújtásáról haladéktalanul értesíti az adóst. Ezt követően az adósnak nyilatkoznia kell a bíróság felé, hogy a kérelemben foglaltakat elfogadja-e. Amennyiben az adós a tartozás fennállását elismeri, akkor a tartozása kiegyenlítésére haladékot is kérhet. Ha az adós nem nyilatkozik, feltételezni kell, hogy fizetésképtelen.
Az adós fizetésképtelensége
A bíróság az adós felszámolását akkor rendeli el, ha az adós fizetésképtelenségét megállapítja. A bíróság az adóst akkor nyilvánítja fizetésképtelennek, ha az adós a szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és fizetési kötelezettségét az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette. A fizetésképtelenség nem állapítható meg, ha a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére engedélyezett határidő még nem telt el. Az adós fizetésképtelensége akkor is megállapítható, ha az adós úgy nyilatkozik, hogy fizetésképtelen, vagy tartozását az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja megfizetni. Ha az adós fizetésképtelenségét a bíróság nem tudja megállapítani, akkor az eljárást megszüntetik. Amennyiben a bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapítja, a bíróság végzésben jelöli ki a felszámolót a felszámolási eljárás elvégzésére. A felszámolás elrendelése esetén a felszámolási eljárás lefolytatásának díját, így a felszámoló díját is az adós viseli. Lényeges körülmény, hogy a tartozás kiegyenlítése nem minősül a tartozás elismerésének. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az adós a felszámolást már csak úgy tudja elkerülni, hogy az adott tartozást a felszámolási eljárást megindító hitelező részére megfizeti, úgy ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az adós az adott tartozást jogosnak ismerte volna el. A tartozás megfizetését és ezáltal a felszámolási eljárás megszüntetését követően tehát az adós pert indíthat a hitelező ellen a korábban megfizetett tartozás visszakövetelésére.
A felszámolási eljárás lefolytatása
A felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos jogai, illetve a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot is csak a felszámoló tehet. Ez többek között azt is jelenti, hogy a cég képviselőjének (ügyvezetőjének) képviseleti jogosultsága is megszűnik. A felszámolás kezdő időpontjától az adós cég nevét a „felszámolás alatt” („f. a.”) toldattal kiegészítve kell használni. A felszámolónak haladéktalanul be kell jelentenie a felszámolási eljárás megindulását az adós bankszámláit vezető bankok részére, illetve tájékoztatni köteles az adós összes ismert hitelezőjét is a felszámolási eljárás megindulásáról. A hitelezőknek szóló tájékoztatásban a felszámoló egyidejűleg felhívja az összes ismert hitelezőt, hogy az adóssal szemben fennálló tartozásának mértékét és a tartozás jogalapját a felszámoló részére jelentsék be. A felszámoló a bejelentett hitelezői tartozásokat nyilvántartásban veszi, és a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő kategóriákba sorolja. A felszámoló működését azzal kezdi, hogy felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, és a vele szemben támasztott követeléseket. A felszámoló a felszámolás megindításakor felszámolási nyitó mérleget készít, megtervezi a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket, és ütemtervet készít, ideértve a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez, valamint az állagmegóváshoz szükséges feladatokat és pénzügyi feltételeket, különös tekintettel a felesleges munkaerő leépítésére. A felszámoló az ütemtervet köteles bármely hitelezőnek bemutatni, amely ütemterv ellen a hitelező a bíróságnál kifogással élhet. A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A felszámoló leglényegesebb feladata a felszámolási eljárás oly módon történő lefolytatása, hogy az adós vagyonának értékesítéséből befolyó bevétel a lehető legteljesebb mértékben fedezze a hitelezői követeléseket. A felszámoló az adós vagyonát elsősorban árverési úton értékesíti, amely árverés során befolyó bevételt a hitelezői igények meghatározott sorrendben történő kielégítésére fordítja. A hitelezői igények különféle kategóriákban kerültnek nyilvántartásba vételre. A legelső kategóriába tartoznak magának a felszámolási eljárásnak a lefolytatási költségei, ide értve a felszámoló díját. Szintén a legelső kategóriában kerülnek nyilvántartásba vételre az adóst terhelő munkabér, és munkabér jellegű követelések is. Ezt követően a zálogjoggal biztosított követelések kerülnek rendezésre, majd a fennmaradó vagyonból az egyéb, nem biztosított követelések kerülnek kifizetésre.
A felszámolási eljárás befejezése
Amennyiben az adós összes vagyoneleme értékesítésre került, és az üzleti működés megszűnt, úgy a felszámoló a felszámolási eljárást befejezi. A gyakorlatban a felszámolási eljárások során csak a legritkább esetben fordul elő, hogy az adós vagyonának értékesítéséből befolyó pénzeszközök a teljes hitelezői követelésállományt fedezik. Az esetek nagy részében az adós vagyona sajnálatos módon még a felszámolás költségeit sem fedezi.
Terjedelmi okokra való tekintettel jelen cikkünkben kizárólag a felszámolási eljárás sarokpontjainak, leglényegesebb szabályainak a bemutatására nyílt lehetőség. A felszámolási eljárás a különböző érdekek ütközése miatt egy bonyolult, a gazdálkodó szervezet végleges megszűnésével járó jogi eljárás, így amennyiben akár az adós, akár a hitelező oldalán vesznek részt ilyen eljárásban, mindenképpen javasolt a jogterületen gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező jogi képviselő segítségét kérni.
dr. Kugler Zsolt
Kugler Ügyvédi Iroda
